Eláraszt bennünket az Alain Delon halála által kiváltott média hullám. Nemcsak hazájában, Franciaországban, hanem sokkal szélesebben. Érthető : világsztár volt. Még akkor is, ha a 90-as évektől fokozatosan új filmes nemzedék új témákkal, játékmóddal átvette az uralmat a mezőnyben. Ettől függetlenül kiváltságos helye - az utolsó nagy sztárok között - örökre megmarad. A tévécsatornák halálhírének felröppenése óta megállás nélkül sugározzák nagy klasszikus filmjeit, interjúit, a róla szóló tanúvallomásokat. Mozgalmas élete történetét. Anélkül, hogy magam is bővíteném a dicshimnuszt zengők sorát, esetleg a pletykarovatban szemezgetőkét, csak egypár saját gondolatban búcsúzom tőle.
Hazatérve Párizsba ment, ahol a filmforgatásokon kezdett nézelődni, dolgozni, s ez megmentette az alvilágtól. Hamar észrevétette magát, szépsége mágnesként vonzotta a női szíveket. Sok nagy rendezővel dolgozott (Losey, Antonioni, Visconti, Melville, Deray, René Clément, Verneuil etc.), egy időben maga is megpróbálkozott a rendezéssel, de pályája már alkonyulóban volt. Sokszor hangsúlyozta, hogy nem végzett semmilyen színiiskolát, ő nem szerepet "alakított" a kamera előtt, hanem "élte magát"... Talán ezért is van bennünk az a homályos érzés, hogy minden szerepben "Delon" van előttünk, akár Jean Gabin vagy Lino Ventura esetében is, akik szintén nem voltak nagy kaméleonok, elsősorban saját magukat élték a vásznon.
Élete utolsó éveit meglehetős magányban töltötte birtokán, kutyái társaságában. Kápolnája rég készen áll, hogy végső nyugalmát befogadja, körülvéve kutyái több mint harminc sirjával...
Nagy tehetségű művészek élete szemünk előtt zajlik, alkotásaik szinte beépülnek mindennapjainkba, a bennünk keltett emóciók útján, hatásuk majdnem észrevétlenül alakítja a mi gondolat- és érzelemvilágunkat is. Ezért érezzük talán olyan nagy veszteségnek végső távozásukat életünk színpadáról...
 |
Mióta elolvastam az fb.-oldaladon a fenti megemlékezést, motoszkál bennem a gondolat ("késztetés"), hogy megírjam a saját verziómat. (Nem hiszem, hogy van ember a korosztályunkból, aki ne került volna valamilyen formában a hatása alá.)
VálaszTörlésÉva, de jó lenne, ha megírnád! Nagyon érdekes összevetni, hogyan éljük át ugyanazt az élményt, milyen kép maradt meg bennünk egy-egy művészről, alkotásról, alakításról... Régóta gondolom, hogy ennek a kialakulásában mi is aktívan (ha néha nem is tudatosan) részt veszünk, azaz nem véletlen, hogy mi hat ránk és hogyan ugyanabból az élményből. Miért vonz bennünket egy-egy művész, s azok egyik vagy másik alkotása...
TörlésÉn megírtam... Igaz, nem túl elmélyülten, pedig...(de már nem ugyanazt jelentette mint régen :( https://aliz-napok.blogspot.com/2024/08/rocco-forever.html
TörlésÉrdekes nem találtam megfelelő képet a Roccoból (igy filmből vágtam ki)
Itt, Franciaországban nem lehetett róla megfeledkezni... Állandóan felbukkant a képe a médiákban.
TörlésItt is. (Csak megfelelő , a lelkemben élő - képet nem találtam róla)
TörlésKislányként a nagyok közül (Belmondo, Delon) Jean Marais volt a nagy kedvencem. Delon szépsége , mert nem az a nyálas szépfiú, viszont vitathatatlan. Van nekem egy unokaöcsém, (sajnos réges régen láttam, alig van hozzá már kapocs), ő legalább olyan jóképű férfi szépség és nagyon hasonlított Delonra
VálaszTörlésJean Marais-t bakfisként nagyon szépnek és rettentő férfiasnak találtam és emlékszem, milyen óriási csalódást éreztem, amikor megtudtam, hogy homo... Pedig istenem, nem volt-e teljesen közömbös módon az ő dolga?...
TörlésIgen, de ezt a tkp teljesen mellékes információt olyan koromban tudtam meg, amikor már nem osztott, nem szorzott. Gyerekkoromban mint a filmek hőse (pl A púpos) tetszett. Delon -számomra- sokkal inkább az a típus, aki a jóképűségével "arat".
TörlésSzépsége mellett jó színész is volt (ma este láttam pl. újra a "M. Klein" c. Joseph Losey filmet a TV-ben, melynek Delon producere is volt, emellett ő játszotta a főszerepet. Megrázóan. Nézd meg, ha lehet, Endi.)
TörlésTegnap olvastam egy visszaemlékezést arról, hogy a nyolcvanas években hosszasan időzött Sopronban, elvileg inkognitóban. Sajnos nem találom a facebook- on talált írást. Én Belmondo "párti" voltam, távozásukkal lezárult egy korszak.
VálaszTörlésAzt hiszem játszott részben M.o-on forgatott filmekben (de címre nem emlékszem).
TörlésBelmondo 2 évvel idősebb volt nála, és ő is 88 éves korában halt meg. Egy generációba tartoztak, néha barátok, néha vetélytársak voltak, de tény, hogy gyökeresen különböztek. Néhány filmben együtt játszottak (pl "Borsalino").
Magánjellegű, hosszas időtöltés volt Sopronban. Sajnos kihullott a fejemből, hogy ki tette közzé. Partfal...
TörlésMúltkor beszélgettem M-mel arról, hogy milyen híres személynek a halála, hol ért minket éppen. Alain Delon haláláról a reggeli hírek olvasásakor értesültem. A neten böngésztem, mikor rátaláltam a hírre, tehát semmi különös hely vagy esemény, melyhez kapcsolódik. Azonnal elolvastam a részleteket, és megírtam M-nek, hogy tud-e róla. Mindenképpen megnézek egy vagy több filmet, melyben szerepelt. Régen láttam őket. Most biztosan többet levetítenek halálának kapcsán.
VálaszTörlésÉva, legnagyobb filmjei a "Rocco és fivérei", a "Párduc", a "Monsieur Klein", "A szamuráj" , "A medence" stb. és jónéhány krimi, ahol néha a rendőr, de többnyire a gengszter szerepét játssza. Ha megjelenik a filmvásznon, teljesen betölti és az ember nem veheti le róla a szemét... Mágneses.
TörlésAzért fedeztem fel a blogodat, mert megláttam Alain Delon képét.
VálaszTörlésÉs örültem a hozzájárulásodnak. Alain Delon, amit a filmjei jelentettek nekünk... nagyszerűek voltak, és hihetetlenül izgatottak voltunk... és még ma is azok vagyunk.
Szomorú, hogy az utolsó éveit csak a kutyáival töltötte... ez azt mutatja, hogy rossz elképzeléseink vannak egy sztárról... aki talán nagyon magányos volt.
Filmjei velünk maradnak. És nem lehetünk elég hálásak.
p.s. Fordítóval írtam
Many greetings to you Viola
Thank you
Kedves Viola, köszönöm a kommentet! Delon rohanó, boldog és tragikus epizódokkal teli életet élt. Utolsó évei - mint legtöbbünknek - szomorúak voltak...
Törlés