Este 5 óra - fél 6 felé már szinte teljesen besötétedik. A meteorológia meg azt rebesgeti, hogy hamarosan az igazi hideg is megérkezik, itt a tél!
Jó ideje nem voltam a blogomon. Sürgősebb írnivalóm akadt, aminek feltétlen el kellett készülnie még a hét elején. A sürgető érzés meghozta a kellő adrenalin szintet, hogy kibillentsen a tehetetlenségi pontról. Pár óra alatt kész lett.
Közben itt járt a várva várt kertész is, egy társával nagyjából másfél óra alatt gyomtalanították az ágyásokat, lenyírták a gyepet (ami már nem is a gyep, hanem inkább a térden felül érő gaz névre hallgatott) s felére vágták a teraszt szegélyező kis sövényeket is. S mindez még csak a munka egy része volt, a többi is követi majd, ha igaz. Aztán a kert pihenni fog tavaszig, amikor is talán feléleszthetem. Addig terveket szövögetek, hogyan, mikor, mit és hova ültetek majd, ha eljön az ideje. Jó lenne remélni, hogy erőm is lesz hozzá. Sokminden vár megújulásra a kertemben, mely mindig is tükrözte egy kicsit az életemet. A kertet viszont bizonyára könnyebb lesz megújítani...
Egy hete moziban voltam, Albert Camus L'Etranger című (magyarul "Közöny" címmel jelent meg) regényéból F. Ozon készített filmet - fekete-fehérben! Kicsit tartottam a csalódástól, Ozon nem minden filmje tetszett eddig, de örülök végül is, hogy megnéztem. Lassú, cselekmény-mentes, nagy szerepet játszik a tenger, a vakító napfény, a hőségtől leigázott tájon és embereken hosszasan elidőző kamera, a főhős enigmatikus reakciói mindennel és mindenkivel szemben... És Camus, aki nem ad választ kérdéseinkre, hanem ránk hagyja a kérdést és a feleletet is.
(kép : a kert ma - még hiányzik a munka fele)
Kedves Rózsa, szeretem az olyan filmeket, amit te is láttál. Azok a látványok is felkeltették volna az érdeklődésemet, melyeket megemlítettél. Szinte minden leírt tulajdonsága tetszett volna nekem is. Szeretem a nyitott végű filmeket és könyveket is. Megdolgoztatja az életünkön, tapasztalatainkon, emlékeken ( sorolhatnám tovább) alapján működő fantáziát és döntésképességünket.
VálaszTörlésA sürgető érzés engem nem lelkesít a munka elvégzésére. Az alaptulajdonságom az, hogy mindent idejében elkezdek, hogy végezzek velük időre. Semmi köze az erről szóló mondatomnak a dicsekvéshez, hanem a magamat már ismerő egyszerű tényen alapul.
Kert tervezése? Mivel nincs kertem, nem is ismerem ezt a feladatot. Szerintem nem rágódnék sokat rajta, hanem olyan, ahogy esik, úgy puffan módra ültetnék. Aztán szabadon nőnének. Neked a megvalósításhoz erőt kívánok.
Kedves Éva, lehet, hogy játsszák M.o-on is, itt most mutatták be a mozikban. Olvasd el könyvben is, ha lehet. Camus most újra nagyon aktuális lett, Sartre kortársa volt, de annak idején Sartre nagy hatása nagyon elnyomta. Camus csodálattal köszöntötte az 1956-os forradalmi eseményeket és a magyar szabadságharcosok hősiességét. Most már igencsak emlegetik a Neten, de én francia szakos létemre a 60-as évek végén alig hallottam róla... 1957-ben Nobel díjat kapott, 3 évvel később autóbalesetben meghalt (nem ő vezetett, hanem utas volt...)
TörlésJó neked, hogy nem vagy halasztgatós stílusú, én erről csak álmodozni tudok!... A múltkor utána is néztem, mi van emögött a nagy prokrasztináció mögött - hát, főleg a magabiztosság hiánya, de nemcsak. Azt hiszem, már bele kell törődnöm!