Bizonyára sokan éreztétek már a "semmihez sincs kedvem" hangulatot, amikor is bármilyen csalétekkel kínálja is magát az ember, semmi sem tudja csábítani... Se étel, se ital, se a máskor izgalmas munka, de még a semmittevés sem... Kezén-lábán mázsás súlyokat cipel, de letenni sincs ereje...
Április elseje van, kedves felebarátaim, azt hittem pedig, ha a fáradt, szeles, esős március végre leteszi a lantot, az április egyszerre felpezsdít majd bennünket, ahelyett, hogy még nehezebb súlyokat rakna ránk! Na de mitől pezsegjen az ember, hisz még a konyhai csapból is rossz hírek folynak? Közben fél szemmel figyeli mennyi benzin maradt az autójában... Mikor hagyja végre abba az amerikai bohóc (akin már nevetni sincs kedve) és felajzott szövetséges bombázója rögtönzött játékaikat? Míg a világgazdaság is romokban nem hever, akár Palesztina és Libanon? Iránhoz kell még egy kis idő... Közben Putyin markát dörzsöli a váratlan mannától.
A választás előtti hangulatra sem lehet számítani az optimizmust illetően. Nálunk már lezajlottak nemrég a helyi polgármesteri választások, s hogy a szélsőjobb kicsit még előbbre tört a közepesebb városokban, de Párizst és a többi legnépesebb várost nem sikerült bevennie, már nem is lep meg senkit. Marine Le Pen betért egy kézcsókra O. V-hoz, mielőtt fellebbezési kérelme eldőlne, hogy le kell-e majd töltenie az első fokú ítéletet...
Nézegetem a F-B-on az otthoni kampány lecsapódásait, a gyűléseket, kiszólásokat, a beszédek érveit, a "hivatalos, törvényes" útonállást, aminek valamikor "rablás" volt a neve! Most a törvényes hatalom adta ki rá az utasítást...
Tudatosan nem szólok bele, sőt, szavazni sem megyek el Párizsba a konzulátusra, pedig kettős állampolgárságom megengedné. Úgy érezném magam, mint egynéhány erdélyi magyar, akit busszal visznek szavazni a határon túlra... Ha már egyszer nem osztozhatom a mindennapi gondokban (elég az itteniekből is), nem érzem jogosnak, hogy beleszóljak a dolgok alakulásába, még ha az én egyetlen voksom nem is lenne több, mint a vízcsepp, melyet a kolibri visz a csőrében a tűzvész eloltására...
(kép : "Egyedül a tömegben", olaj, vászon T.R. 2004)
Vannak újkori Rózsa Sándorok és Sobri Jóskák, ha már az útonállásról is írsz. Csak akkor nem volt törvényes, mert azért a pandúrok cirkáltak régen még a pusztában is. Büntetés is járt, ha valakit elkaptak vagy lebukott...Más világ volt!
VálaszTörlésA te döntésed, hogy szavazol-e vagy sem. Még egy szavazatért ( vízcsepp a kolibri csőrében) is megy a kuncsorgás, és eszközök is vannak rá, hogy hogyan. Ha a FB-ot nézegeted, akkor sok minden nem új neked még ott a távolban sem.
Figyelem a külpolitikát a belpolitikát, közben postára megyek a viharos és hideg szélben. Annyian mondják már, hogy mozogni kell, hogy nem hívtam végül taxit, hanem a lábaim használtam oda is és vissza is.
Célom is volt, mert megnéztem közben hogy alakul a tavasz a lakótelepemen. Szép virágokat, leveleket is láttam már, kattintottam is róluk képeket, majd egyszer fent lesznek a blogomban egy kis írással. Füvet is láttam teljesen a földre lapulva, mert a szél tette a dolgát.
Az nincs most bennem, hogy "semmihez sincs kedvem", mert teszek-veszek csak éppen nem takarítok, amit pedig kellene. Bezzeg a számítógép előtt üldögélek eleget.
Akartam nézni a TV-ben, hogy az Artemis elindul-e a Hold felé. Kapcsolgattam a csatornákat, magyar közvetítés sehol semmi, végül letelepedtem a BBC és a CNN elé, de ott délután csak annyi volt, hogy az időjárás nem megfelelő az indításra.
Bíztam, hogy az M1-en majd lesz valami, de az első hír után ki is kapcsoltam rögtön a TV-t. Nem a Holdról volt szó!
Azóta sem tudom, hogy végül fenn vannak-e az űrhajósok, utána kell néznem.
Legyen békés és nyugodt az estéd, most ennyit írtam, ami már megint nem is kevés!:)
Kedves Éva, jó, hogy bepillantást engedélyeztél mindennapjaidba, köszönöm. Annak is örülök, hogy te felül tudsz kerekedni a lehangoltságon és még a gyaloglási nehézségeken is.
TörlésMivel én jó későig virrasztottam tegnap, megnéztem Artemis elindulását a 10 napos utazásra... Azt mondták, boldogok, hogy az emberiség érdekében teszik... Ám legyen, bár nehezen tudom a valamikori "átköltözést" elképzelni...
Ami pedig a kül- és belpolitikát illeti, inkább lehúzom a redőnyt...
Az "átköltözés" nem is ránk vár, ha lesz valaha.
TörlésA politikát figyelem , mert nem lehet nem tenni, a redőnyöm is felhúzva rá. Itt élek, ez a minimum, amit tehetek a szavazófülkén kívül.
Sok a rossz, és valami jóval ellensúlyozom. Ha az éppen csak egy kávé, akkor azzal. Még mindig nem volt meg a reggeli kávém, tehát indulok is...:)
Én azzal kezdem, a 6 redőny felhúzása után (2 fenn, 4 lenn), addig melegszik a víz, mert reggel Nescafét iszom. Ilyen kis nevetséges, de bevált rituálék útjain közlekedek...
TörlésTűzvész vagy sem... Eddig viszonylag politika mentesen bírtuk ki itt a blogok világában. A naptáron azonban április elseje lévén - engedtessék meg csipetnyi bolondozás. Tegnap heves kertészkedés közepette (Ne vedd komolyan, lassú és késedelmes munka volt, de végre pontot tettem a magas ágyások elrendezésének végére.) nos ezen tevékenység közepette érkezett a hír, hogy körzetünk Klára asszonyos jelöltje is kapta magát és kihátrált a megmérettetésből. Téve ezt alig tíz nappal a voksolás előtt. Elköltve sok adóforintot, félig földre csúszott plakátjaira, s egyebekre. A deli ifjú két "baloldalinak" tekinthető párt tagja is volt eddig, s most kifarolt, hogy teret adjon valaminek, mely valami két éve még jobb oldaliként volt definiálta magát. Ráadásul tavaly még harsogva hirdette , hogy szóba sem áll az Ó baloldallal. Most pedig egyre-másra szipkázza fel őket. A baloldal meghalt. Klára asszony rezzenéstelen tekintettel vibrált este az atv stúdiójában és hamis, bedőlő hittételeit sorolja. Az ész megáll. Ja, hogy április elseje a bolondok, s a bolondság napja?! Értem. Vagy mégsem.
VálaszTörlésMárta, én is igyekszem visszatartani magam a politizálástól (amennyire lehet) itt a magyar nyelvű blogomon!... Ez ugyanis a legbeváltabb módja annak, hogy véglegesen magára haragítsa az ember azokat, akik a "másik oldalon" vannak... Ennek meg ugyebár semmi értelme, legfeljebb akkor, ha nyugodtan elviseli mindenki, hogy lehet más vélemény is, attól még nem ellenség a másik... Ahogy a riportokat, újságokat nézem, az embereket már oly régóta hergelik egymás ellen, hogy lassan vérre megy a játék! No és az érvek! Ez a gátlástalan Brüsszel-ellenesség (állítólag a plakátok állami pénzen!), de kilépni nem akar O.V: vajon miért nem?... És a háborúval fenyegetés, mint választási érv... Ugyanakkor vak Putyin és Trump támogatás : hát ki is háborúzik??.. És van, aki beveszi...
TörlésItt jövőre lesz az elnökválasztás. Már előre félek a kampánytól, mert a közép-pártok szinte teljesen eltűnnek a szélső bal és a szélső jobb javára, s nekem egyikhez sincs vonzódásom... De nem szavazni is szavazás! Ez sok ember dilemmája lett.
Márta, a szavazás előtti szövetség-kötés, bontás a mindennapos politikai konyha egyik receptje... Nincs benne semmi új...
Jo volt vegre az en gondolataim olvasni a valasztasrol. Majd 30 ev, hogy kulfoldon elek es sosem eltem a jogommal. ( itt persze meg a legaprobb valasztason is megjenelenek, mindig arra gondolok a szufrazsettek utan ez a minimum, hogy elek azzal amit kiharcoltak) Mo-rol viszont azt gondolom nem elek ott, nem az en adoforintjaimrol dontenek, ergo semmi jogom beleszolni. Ezen szinte kivetel nelkul minden itt elo magyar kiakad. Meg Magyarorszagon elo barataimtol is folyamatosan noszogatast kaptam, hogy ugye elmegyek. Viktor meg kepzeld emailt kuldott. A felnott gyerekeimnek akik angolkent azonositjak magukat meg postai levelet, hogy a " hazanak szuksege van rajuk"
VálaszTörlésKedves "Névtelen", sokkal fiatalabb lehetsz nálam, mert én immár 4 hónap híján 52 éve költöztem el Magyarországról és azóta nem szavaztam máskor, csak a francia választásokon, s ha éppen külföldön (mindkét országtól távol laktunk,) akkor férjem szülei szavaztak helyettünk megbízatással, vagy mi a helyi francia konzulátuson, mint pl. Isztambulban... Pontosan azokból az okokból, melyeket te is említesz. Gyerekeink, ha akarjuk, ha nem, felveszik azokat az erkölcsöket, szokásokat, a nyelvet, ahol születtek, ahol élnek... Az én fiam ugyan tud magyarul is, de szégyenszemre nem tőlem tanulta meg, hanem a nyári vakációk alatt szüleimtől és unokatestvéreitől játék közben... Igaz, hogy esténként magyarul olvastam neki meséket, később pl. a Pál utcai fiúkat is... Őt Viktor nem ismeri...
Törlés