A jövő vasárnap korán reggel vonatra kell ülnöm a nagyobb fajta piros bőrönddel, hogy a Gare du Nord-on találkozzak fiammal és menyemmel, és A. elvigyen bennünket a repülőtérre (a többiek később jönnek utánunk). Irány Budapest, ahol felvesszük a bérelt autót és azzal még jó 160-70 km-t megyünk Mindszentig. Nem tudom, mikor kerülünk ágyba. Nekem biztos nagyon hosszú lesz a nap, de az eszemben folyton a kánikulától való félelem bújkál... (még az itteni júniusit se hevertem ki, bár enyhébb volt pár fokkal, de nagyon megviselt. Nem vicc, minden év nehezebb, ebből is észreveszi az ember, hogy mégiscsak 79 lesz az idén, ha igaz...)
A múltkor számoltam meg, hogy karácsony óta hányszor csomagoltam ki és be bőröndömet. Kb. hatszor. Mindannyiszor meglehetős stressz előzi meg : elvégzendő és itthon nem felejtendő dolgok listája, mosás, kisebb ajándékok beszerzése, a ház rendbehagyása, virágok meglocsolása, az ismerősöknek telefon, ki visz az állomásra és ki jön értem visszafelé, csomagolás, ébresztőóra és az utazást megelőző, mindennek ellenére álmatlan éjszaka... Igy visszagondolva, remélem, kívülről is elég fárasztónak tűnik, hiszen a készülődés közben állandó koncentrált állapotban kell lennem, hogy semmit se felejtsek ki. Csoda, hogy pár hónap mozdulatlan nyugalomra vágyom?... Kis kávéra a teraszon, olvasgatásra a napernyő alatt, ha enyhül a hőség, néha egy mozira vagy vacsorára egy kisvendéglőben el nem utazó barátokkal, írogatásra vagy csak bogarászásra a Neten... Esetleg a kertben, lenyugvó nap megszelídülő fényében?... Ugye, nincsenek is falrengető vágyaim?... Inkább szemlélődni, mint valami sürgősnek hitt cél után futni...
Jaj, de ismerős sorok! Annyira irigylem, aki olyan lazán tud készülni...Az utazásra készülődésben persze vannak kellemes dolgok is, kinézni, kifigyelni, mi vár a célban, előre elképzelni a megérkezést, kigondolni és terveket szőni...Ha nyaralni, kikapcsolódni megy az ember, hónapokkal előbb ezeken már túljut. De utazás előtt a pakolás, meg az elindulás előtti teendők! Ahogy öregszem, egyre rémesebb, és bevallom, az ebből fakadó belső feszültséget se sikerül mindig uralnom. Egy Balcsira indulás ugyanolyan stresszes, mint egy hosszabb út, idegenbe, még ha pár nap múlva újra haza is jövünk. Öntözésben van segítség, de attól még az utolsó körben mindent meglocsolok, szemétlevitel, hűtőtáskába berakodás, kocsiba lecuccolás,ez is mind az utolsó pillantokban. Hiába a cetli, liosta, akkor is kiborító. És már az úton biztos, hogy beugrik, mi maradt el, mit felejtettem el...Szerencsés esetben valami lényegtelenebb, vagy pótolhatóbb dolgot. De vajon mikor az útra behűtött vizet kivettem, rendesen visszacsuktam-e a hűtőszekrényt?! Persze igen, mindig, mégis frusztrál. :)))
VálaszTörlésHát így megy ez nálam -is.
rhumel
Nálunk klíma működik. Megfelelő védelmet ad kánikula idején. csak ajánlani tudom itt is,. ott is. Jó kikapcsolódást idehaza.
VálaszTörlésMick, bizony a klíma... Úgy voltam vele, mint régen annó a mobiltelefonnal. Hogy minek! Úri huncurság. És mára alap lett. :) Klímát muszáj volt beszereltetnünk, nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, anyagiak se mellékesek...Csodás új helyünk csupa napfény. Ami kánikulában, hmm, néha túl sok is. De nem sokat van bekapcsolva, csak ha tényleg túlmelegednek a falak, a szobák. Eddig éjjel sose kellett, még a múltkori közel 40 fokos nappalok után se.
TörlésÁmulattal figyelem azokat, akik kint dolgoznak, és fizikai munkát!
rhumel
Rózsa, nagyon bízom benne, hogy kellemes időtök lesz Magyarországon. A lányomék épp akkor lesznek itthon, mint Te a fiaddal, így nekik is szurkolok, hogy jó idő legyen, ne 40 fok. Én a múlt hetemet a fiamék kertes házában töltöttem a kutyájukra és kertjükre (fel)ügyelve, és összesen 3 órát sem ment a klíma, annyira hozzászoktatott a bérházi lét engem a meleg elviselésére. Ahogy megérkeztek a gyerekek este fél 10-kor, első dolguk volt a klímát beindítani, pedig akkor már nem volt meleg. Én egy régi munkahelyemen megtapasztaltam, milyen káros a klimatizált helyiségben 8 órát tartózkodni, ráadásul épp szemben ültem a készülékkel, az ízületeim látták a kárát. Anélkül meg belepusztultunk volna a 40 fokos melegbe. Sajnos az időjárásfelelős nem hallgatja meg a kívánságainkat, így csak reménykedhetünk. (Magamnak is tanácsolnám, hogy az utazás előtti mindenkori listáinkat meg kellene őriznünk, nagy segítség lehetne a feledékenységünk ellen.) Előre is kívánom, hogy kellemes legyen minden Magyarországon eltöltött perced.
VálaszTörlés