Az elmúlt hét szinte minden napjára jutott valami kisebb-nagyobb stressz, szerencsére öröm is csurrant-cseppent a gyerekek hétvégi látogatásával. Vasárnap estére úgy éreztem magam, mint a partra vetett hal, amelyikben ráadásul benne felejtették a horgot... Vágyakozva gondoltam erre a hétre, hátha vége lesz a sorozatnak.
Visszapillantás: hétfőn telefonon időpontot beszél meg velem másnapra egy fölöttébb nyájas női hang, miszerint fel kell mérni a házam hő- és nedvességtartalmát. Nem lepődtem meg, hiszen a levegőben van az ökologiai takarékosság-kampány.
Kedden jön percre pontosan egy fiatal nő, kellemes, udvarias, kis készülékével padlástól pincéig méricskél, majd közli, hogy a szigetelés megfelelő, de nagyon páradús benn a levegő: kell egy nedvesség-elvonó készülék. Ellenkező esetben a kormány évente magasodó adót vet ki a tulajdonosra! Ez sem lepett meg túlságosan, de közöltem, hogy a több ezer €-s árat nem engedhetem meg magamnak! Semmi baj, segít nekem az 50%-os támogatást megszerezni, semmit se kell érte tennem, ő mindent elvégez, sőt, a pincét is lomtalaníttatja. Ez utóbbi adta meg a végső lökést: aláírtam mindent, amit kellett, a szerződést, a 3 db egyenként 665 €-s csekket, melyet a munka elvégzése után nov.-dec.-jan. hónapokban fognak a bankba beadni.
Miután elment, hatodik érzékem csilingelni kezdett a tudatomban és utánanéztem a Google-en: a cég valóban létezett, de néhányan átveréssel vádolták őket egy fórumon... Gondoltam, írok egy ajánlott levelet, amelyben törvényes jogommal élve (14 napon belül) visszalépek a szerződéstől és kérem a csekkek visszajuttatását. A biztonság kedvéért elmentem a bankba, hogy letilttassam őket.
A bankban másnap közölték, hogy nem tilthatják le a csekkeket, kivéve elvesztés vagy lopás esetén, de ha már aláírtam, menjek a rendőrségre és jöjjek vissza a feljelentéssel.
Megyek a rendőrségre: félóra múlva zár, parkolóhely mind foglalt a környéken, hát megállok a járdán a rendőrséggel szemben. Ott sem veszik fel a panaszomat, mivel önszántamból adtam át a csekkeket. Szaladok az autóhoz: hát éppen készülnek feltenni a tilos helyen parkolókat begyűjtő teherautóra, hogy elszállítsák!... A rendőr közli, hogy megtetézhetné egy büntetéssel is... Elmentem, amilyen gyorsan csak tudtam.
Csütörtökön este próbáltuk az október 11-i felolvasást. Egyik résztvevőre hiába vártunk: kórházban van, újabb öngyilkossági kísérlet után...
Pénteken kilométereket gyalogoltam a kórházban, vagyis inkább sántikáltam: az onkológus felfüggesztette 2 hónapra a gyógyszeremet, hátha enyhül a mellékhatás és újra tudok járni. Kiírt 2 másik vizsgálatot is. Délután elmentem bevásárolni a hét végi két családi összejövetelre, s apró darabokban jöttem haza a boltból. Az esti gyűlést már lemondtam...
Így érkeztünk e hét elejére: elkövettem a hibát, hogy megkönnyebbülést reméltem... Hétfőről keddre virradó éjjel, úgy 3 óra körül teljes hosszamban (mely ugyan csak 162 cm...) elzuhantam a konyhában... A homlokomon jó érzékeny púp, térdeimen zúzódások, de nincs törés. Igenám, de a fő nehézség abban állt, hogyan keljek fel a földről? Térdeim nincsenek olyan állapotban, hogy rájuk támaszkodhatnék... Hajnali négyig próbálkoztam, többször is végigcsúsztam hátsó felemen az egész földszinten, hogy támaszra leljek és fel tudjak kelni, de hiába! Bevallom, néha sírtam mérgemben, elkeseredésemben, tehetetlenségemben, végül elértem a telefont és felhívtam a tűzoltókat, akik segélynyújtásban az elsők. Igen ám, de be kellett őket engedni! Újabb csúszkálás a hosszú folyosó kövén a bejárati ajtóig, melynek szerencsére elértem a kilincsét és az ajtó sem volt kulcsra zárva (csak belül van kilincs). Felemeltek és leültettek egy székre, beszéltettek is pár kérdés erejéig, hogy a fejem mennyire üthettem be... Mivel semmim se tört el (köszönet őrangyalomnak, aki már kezdett unatkozni...), közöltem, hogy nem kívánok kórházba menni velük, úgyis 2 napja voltam ott és leszek is még eleget! Aláírattak egy nyilatkozatot és elmentek. Lent aludtam pár órát a kanapén reggelig.
Újabb figyelmeztetés, bár, amint az ábra mutatja, elesni egy földszintes lakásban is lehet. Nincs erőm egy költözéshez. Különben is, a születésnapomat megelőző napok mindig nagyon eseménydúsak szoktak lenni...
