A képen látható, bizonyos berber beütésről tanúskodó, még aránylag fiatal nő egy oázisban látható, ahol a turista-tömeg miatt egy magánházból rögtönzött szálláson sikerült helyet kapni éjszakára. A hajam akkor hosszú volt (Gilbert kérésére) és hennával vörösre festve. A ház emeletére csigalépcső vezetett, törpe méretű emberekre szabva, a szobába csak hétrét görnyedve lehetett bemenni és az egyetlen bútor a földre tett matrac volt. A ház egyébként tetőtől talpig vakító fehérre volt meszelve, még a földje is. A szobánk fölött terasz nézett az oázisra.
Ha valaki elolvassa ezeket a sorokat, próbálja elképzelni a következő "tájképet": napfelkelte a pálmaliget felett. A teraszon könyökölök és nézem az alattunk hullámzó datolyapálmák zöld rengetegét. A levegő hihetetlenül tiszta, kizárva az autók zaját és füstjét, a nap első sugarai símogatóak még : a hőség később zuhan majd ránk. Egy ilyen szelíd napos reggel szép nap ígéretét hozza és nem is okozott csalódást...
folyt. köv.
Elképzeltem. Nem volt nehéz:)Sőt, még az illatokat is érzem, tényleg. Köszönöm, hogy visszarepülhetek, emlékeid által a múltba.
VálaszTörlésKiváncsian várom a folytatást!
VálaszTörlésKöszönöm mindkettötöknek a vizitet és a bejegyzést! Most értem vissza Magyarországról és igyekszem bepótolni a sok elhalasztott dolgot.
VálaszTörlésörömmel olvasom a folytatást..:)
VálaszTörlésSajnos, a számitógép sokszor igen lassan "teker" (azt hiszem, nem menekülök egy nagyobb befektetéstöl), ezért lassabban megy az irdogálás... Kösz a látogatást!
VálaszTörlés