Fosztja az ősz a fákat, hűvösödik már,
be kell gyújtani.
Lecipeled a kályhát, egyedül hozod,
mint a hajdani
hidegek idejében, még mikor, kedves,
nem öleltelek,
mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy
nem vagyok veled.
Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ
s félelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,
ha már szétesett.
Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.
Merengsz még ? Aludj :
Egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze
s rám ne haragudj !
1936
Az egyik legkedvesebb József Attila versem... Női masochizmus? Szegény Judit helyébe képzelem magam egy pillanatra : a könyörtelenül közömbös szánalmat talán még nehezebb elviselni, mint a gyűlöletet, ami mégiscsak érzelem, talán éppen a szerelem ellenpontján...
Én is szeretem ezt a verset, bár van sok-sok kedvesebb József Attilám
VálaszTörlésNekem is van kedvesebb is! De ez az egyik leg...
VálaszTörlés