Az elmúlt héten a Lucie unokámmal együtt töltött időnek szenteltem magamat fenntartás nélkül, minden egyebet későbbre elnapolva, mert mi is lehet ennél fontosabb e pár napon? Elképesztő, milyen gyorsan nőnek a gyerekek, főleg amikor mi meg az öregség felé csoszogunk... Tegnap volt, amikor megszületett, öt éve, s ezt a világraszólóan fontos eseményt beárnyékolták Gilbert utolsó hónapjai. Azért még karjába vehette a miniatűr emberkét egy fotó erejéig, s tekintetük találkozott (Lucie már születésekor apja "szemébe nézett", mint később fiam mesélte döbbenten és meghatottan: még csak a feje volt kinn, feléje fordult és tekintetét az övébe akasztotta, mint valami horgot... Ezt az intenzív, kutató nézést mindenki tapasztalta, aki kezébe vette, többnyire a felnőtt szeme adta fel elsőnek). Néha elballagunk a temetőbe, hogy két kavicsot tegyünk Gilbert sírkövére, a zsidóktól kölcsönzött szép szokás szerint. Egyszer Lucie ihletetten kijelentette: "Azt hiszem, imádott volna, mint ahogy én is őt!" ("Je crois qu'il m'aurait adorée, comme moi, je l'aurais adoré aussi")
Ez a kislány tud valamit, amit mások nem. A különös tudással jött a világra...
VálaszTörlésÍgy vannak ezek a gyerekek, olyan tudás birtokában, amire mindig rácsodálkozok. Lilivel töltött két napom tele volt meglepetéssel, két és fél éves a drága!
VálaszTörlésAranyos az unokád!
A bölcsesség nem függ az életkortól. Ezt biztos mondta valaki. ::))
VálaszTörlésA gyerekek /tán mi is voltunk azok/ még összeköttetésben vannak avval a világgal,amelyik
VálaszTörléskésőbb kilúgozódik belőlük/belőlünk.
Viszont ezt vénkorukban sem felejtik el.
Amíg a cortexben le nem rakodik a mész...
Itt igazán találó a szó Lucie-re: bűbájos!
VálaszTörlésCsodálatos dolog anyának lenni, sors-ajándék! Nagymamának is az lehet, ahogy itt olvaslak:)
Kislánykák és nagyapjuk kapcsolata se különben...Még ha oly kevés idő is jut nekik együtt e világon. Pár év, vagy csupán egyetlen, egybeforrt pillantás, szinte mindegy, erős és életreszóló kapocs az.
@Zé: talán a gyerekek még bölcsek?....
(rhumel)
@akimoto: lehet, hogy legtöbb gyerek ilyen... Tény, hogy kiskorától gyakran meglepett bennünket.
VálaszTörlés@Márta: az ő huga is két és fél. Ezt a bizonyos "tudást" megcsodáljuk, talán azért is, mert rólunk már lekopott... A gyerekek és nagy szülők között a kapcsolat egészen egyedi lehet. Talán korban közeledünk egymáshoz?...
VálaszTörlés@Zé: mint gyakran, most is egyetértek veled.
VálaszTörlés@Fjodor: Szóról szóra egyetértek ("une fois n'est pas coutume!") : vigyázzunk azonban a cortex-ünkre, amennyire csak lehet!
VálaszTörlés@rhumel: biztos vagyok benne, hogy imádni fogod a nagymama-szerepet!
VálaszTörlésMi is a "bölcsesség"?...
@flora: Jó kérdés egy poszthoz. ::))
VálaszTörlés@rhumel: Egyszer ezzel kapcsolatban írtam egyszer egy posztot. Kaptam is érte. Bocsánat, hogy idehivatkozom, de így rövidebb.
http://sp54.freeblog.hu/archives/2010/04/17/Buddha/
@Zé: francia blogomon írtam egy bejegyzést kb. erről a témáról: kell-e a boldogsághoz tehetség? (vagyis: "faut-il être doué pour le bonheur?" kell-e a boldogságra "születni"?) Elolvastam buddhás írásodat, a kommentárokat is... Azt hiszem, megírom hamarosan ezt a gyerek- és felnőttkoros valamit...
VálaszTörlés@flora: Attól tartok, a francia szövegbe beletörne a bicskám sajnos.
VálaszTörlésA posztodat viszont kíváncsian várom a gyerek és felnőtt korról. ::))
@Zé: megpróbálom "átfogalmazni" magyarul is!
VálaszTörlés