Pergő június

   Mióta visszajöttem (csütörtök délután) nem szálltam le a"körhintáról"! Már a visszaindulás is talányosan kezdődött: a sztrájkoló taxisok miatt lezárták a Párizs körüli belső autópályát, különös tekintettel a repülőterek felé vezető kijáratokra (az utasok gyalog vonszolták csomagjaikat az utolsó száz métereken keresztül...). A megvadult taxisofőrök autókat forgattak fel, gumikat égettek az alagutakban, tiltakozásul az UberPop nevű amerikai cég ellen, mely lehetővé teszi, hogy magánszemélyek telefonhívásra féláron fuvarozzanak utasokat, természetesen adó- és egyéb hozzájárulások lerovása nélkül... Az én utam is arra vezetett, ezért vártam pár órát az indulással. D.e. 11 felé még mindig azt jelezte a felirat, hogy a "périphérique" zárva,  ennek ellenére láttam néhány autót abban az irányban is, ezért nekivágtam: hátha csak elfelejtették eloltani a figyelmeztetést! Szerencsére elég sokan kerülték el óvatosságból az egyébként mindig rettentően zsúfolt utat és így elég hamar kijutottam Párizsból.

   Délután elballagtam a kiállításra, csakúgy, mint pénteken. Az idő egyelőre csodálatosan nyári, hogy lekopogjam. Tegnap elmentem a temetőbe Gilbert néhány hűséges barátjával, akik évente leróják tiszteletüket az eltávozottak sírjánál egy szál piros rózsával és néhány spontán megemlékező szóval. Ugyancsak ők hívtak meg az esti "évadzáró" vacsorára, ahol is kellemes beszélgetésekben volt részem éjfél utánig... Különösen megmaradt bennem az egyik eszmecsere: egyikük (neurológus) a tudatos meditáció erényeit fejtegette meggyőzően... Lehet, hogy elolvasom a könyvet, amit melegen ajánlott, bár lehetséges, hogy majd kilenc éve magam is ezt a fajta éber meditációt űzöm... A könyv arra is jó lesz, hogy tisztázzam a kérdést.

   Ma d.u. elmegyek még a kiállításra ügyelni, s nem utolsó sorban a látogatókkal elbeszélgetni. Hétfőn zárunk.

Mellékelek egy másik kiállított terméket.