A Költészet Világnapja és egyebek...

Március 21. a tavasz naptári kezdete és egyben a Költészet Világnapja! 

Tegnap egy költő társaságában jártam a párizsi könyvvásáron.    Évek óta nem mentem vissza: nem volt kedvem belevetni magam a nyüzsgésbe, de J-P N. meggyőzött, s az utolsó pillanatban elfogadtam a meghívást, hogy vele és feleségével a vasárnapot Párizsban töltsem.

Kellemes találkozások fűszerezték szerencsére a fárasztó téblábolást! Közöttük is megmaradt az algériai standon a hosszú beszélgetés egy kb. fiam korú karikatúristával. Sok izgalmas témát vetettünk fel: mi minden változott és milyen irányban, mióta én ott éltem két éven át? Felelevenítettük constantine-i orosz tanári élményeimet, utazásainkat az óriási országban. 

Sok kérdést tettem fel az uralkodó légkörről, a fiatalság hangulatáról, a vallás magánéletre nehezedő, egyre nagyobb súlyáról. "Lehet-e valaki egyszerűen ateista?"  -  kérdeztem. "Lehetni lehet  -  hangzott a válasz  -  ha mélyen, nagyon mélyen eltitkolja"... Tulajdonképpen nem lepett meg. Ennyit a lelkiismereti szabadságról.

A Költészet Világnapját pedig egy Kosztolányi-verssel és Karinthy Frigyes paródiájával ünneplem meg.

Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai (1910)

Mint aki a sínek közé esett...

És általérzi tűnő életét,

míg zúgva kattog a forró kerék,

cikázva lobban sok-sok ferde kép,

és lát, ahogy nem látott sose még:

Mint aki a sínek közé esett...

a végtelent, a távol életet

búcsúztatom, mert messze mese lett,

mint aki a sínek közé esett: 

Mint aki a sínek közé esett  -  

vad panoráma, rémes élvezet  -

sínek között és kerekek között,

a bús idő robog fejem fölött,

és a halál távolba mennydörög,

egy percre megfogom, ami örök,

lepkéket, álmot, rémest, édeset:

Mint aki a sínek közé esett.

"A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései" című ciklusból

Mint aki halkan belelépett.

És jönnek távol, ferde illatok
Mint kósza lányok és hideg cselédek
Kiknek bús kontyán angyal andalog
Mint aki halkan belelépett.

Mint aki halkan belelépett
Valamibe... s most tüszköl s fintorog
Mint trombiták és roppant trombonok
S a holdvilágnál szédelegve ferdül
Nehéz boroktól és aranyló sertül
Úgy lépek vissza mostan életembe
Mint kisfiú, ki csendes, csitri, csempe
S látok barnát, kókuszt, koporsót, képet -

Mint aki halkan belelépett.

    (Karinthy Frigyes: Igy írtok ti)