Helyzetjelentés

    Pillanatnyilag a délelőtt a legmegfelelőbb időszak, hogy valami érdemlegeset próbáljak csinálni a Net közvetítésével: üzenetekre válaszolni, telefonálni, számlát befizetni, születésnapi ajándék után nézni és keresni egy lábon álló virágcserép tartót... Mire az ebéddel is végzek úgy 13h felé, már csak egy vágyam van: "kinyúlni" nélkülözhetetlen IKEA-fotelemben, csaknem vízszintes helyzetben, pár órára... Utána, egy kávé támogatásával lehet még vacsoráig 2-3 termékenyebb órám, ha minden jól megy. Olyan sok dolog várakozik rám, hogy ez a hosszúra nyúlt gyengeségi állapot szorongó lelkiismeretfurdalást kelt bennem. Furcsa érzés: különösebben nem fáj semmim, csak ez a meghatározatlan és tehetetlen fáradtság köt gúzsba... Különösen 10 nap intenzív kortizon-pörgés után, amely megsokszorozta energiámat és tennivágyásomat! Ezt használta ki egy kóbor "mezei vírus" (Tamko szavaival), hogy lebillentsen a gödör fenekére.

   Közben azért felvettem az influenza elleni oltást is (speciális adagolásban, a hozzám hasonló krónikus betegségekben szenvedők részére). Ilyenkor mindig van egy gyengéd gondolatom bal karom irányában, hiszen ő kapja az összes szúrást mióta megoperáltak, s ezáltal a jobbik használhatatlanná vált vérvétel és egyéb célokra. Remélem, nem véglegesen, de egyszer majd felteszem a kérdést illetékeseknek.

   Haragszom magamra, hogy ez a bejegyzés is hasonlít egy orvosi jelentésre, melyek rendszeres publikálása itt nálunk a mindenkori köztársasági elnökök "kiváltsága", esetleg kötelezettsége. Legtöbbször csak utólag derül ki, mennyire meghamisították benne az igazságot, hogy ne keltsenek pánikot, esetleg politikai válságot. Ami engem illet, nem vagyok annyira fontos személy, hogy megszépítsem a valóságot. De még csak annyira sem, hogy mindent kiteregessek s ezzel terheljek másokat... Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy gondolt rám.