Néha a fenti fürdőszoba ablakából kipillantok az egész utcát elfoglaló "csatatérre". Az 5-6 méternyi magasból jól belátható a távolság egyik saroktól a másikig. Viszonylag kevés ember dolgozik rajta, de annál több gép. Az úttest és a járda aszfaltjának mély lehántását látszólag a legkisebb erőfeszítés nélkül, gyorsan elvégzi az exkavátor minden irányban elmozdítható karja, felszedi és arrébb viszi, esetleg teherautóra rakja, ha kell. Ugyancsak gép végzi a nagy betondarabok le- és felrakását, esetleg centis pontossággal a helyére illesztését, a kabinban ülő vezető irányítása alatt. Az ő erőfeszítése, gondolom, kimerül a különböző gombok nyomogatásával... Szinte senkit se látok lapátolni, cipekedni. Inkább csak asszisztálnak a gépek erőkifejtéseihez. Kivéve a betonelemek megfelelő nagyságúra darabolását villanyfűrésszel, ami nagy zajjal, porral jár : azt a munkások végzik.
D.u. 4 órakor leteszik a lantot, mindenki elmegy, a gépek leállnak. Talán ezért tűnt fel az imént a csatamezőn egyedül dolgozgató munkás. Levette a védősisakját is, ősz haját sütötte a még forró nap. Térden állva araszolgatott előre a kavicsos talajon a frissen lerakott hosszú betonvonal, a jövendőbeli járda mellett, melyről először letörölgette, majd egy vízbe mártott eszközzel lemosta az esetleg fennmaradt beton- és homokszemcséket... Hogy a munka tökéletes legyen.
Kíváncsi lennék rá, hogy honnét való a munkaszeretet. Malmöi utaim során gyakorta szemléltem miként alakul ki az új városnegyed... a kisfiúkkal ébredés után, vagy akár napközben is figyeltük a munkafolyamatokat, hatalmas gépeket, ott nem tették le a lantot 4 órakor a munkások. S maga a munkavégzés is más és más volt. A praktikus, a komótos, a kényelmes és a nyakatekert mellett még voltak árnyalatok. Mindenféle nációból érkeznek, érkeztek vendégmunkások, az őshonos krampácsolók voltak a legmulatságosabbak... Márta
VálaszTörlésA napi 8 órát nagyjából ledolgozzák... (reggel 7 és d.u. 4 között 1 óra ebédszünettel). A jövő hétfő viszont ismét ünnep : Fr.o. nemzeti ünnepe, július 14.
TörlésAzt hiszem, a munkaszeretet, a jól elvégzett munka öröme és büszkesége adottság, nevelés és kultúra kérdése is egyben... A külső megbecsülés is játszik benne szerepet.
.
Rózsa, nagyon köszönöm a képes beszámolót, kis híradást, hogy azért ha lassan is, de haladnak a munkások a végcél felé. Nekem tetszik a járda térkővel borítása, bár igazi precíz aládolgozást igényel. Nálunk is hasonló térkövezés van a szomszédos kis utcában, az elkészülte óta többször is megbontották az alatta húzódó gázvezeték meghibásodása miatt. Aztán nagyjából pontosan vissza is tudják helyezni az apró köveket úgy, hogy egy idő után már nem is látszik, hol került előzőleg felbontásra egy-egy kis terület. Az olyan születetten lelkesen dolgozó szakmunkás nálunk ritka, mint a fehér holló, és jó volt általad megbizonyosodni róla, hogy azért minden szakmában vannak emberek, akik igazán szeretik a munkájukat, és akár szabad idejüket is rááldozzák egy kis plusz munkára:)))
VálaszTörlésÉva, láttam már ilyeneket is, de az igaz, hogy többnyire az idősebb korosztályból. Azt hiszem, szinte minden területen (fizikai és szellemi tevékenységben egyaránt), a lelkiismeretesség fogalma ritka, mint a fehér holló, ahogy te is mondod...
TörlésAztán az öregebbek között még akad olyan régimódi, aki egyszerűen nem tud nem jól dolgozni.