Most az egyszer jót tett velem, aki reggel 9 felé erőteljes kopogással, csengetéssel kihúzott a kései álom mélységéből... Hajnali 4 felé feküdtem le, még nem volt ki az 5 óra alvás, ami általában az adagom, de jól jött, hogy meghosszabíthassam egy kicsit a délelőttömet. Óriási teherautó állt a ház előtt, mindenkihez becsöngettek, hogy kapcsoljuk ki az áramot fél órára, amíg fenn a levegőben a vezetékekkel babrálnak. Ez is az utcában folyó munkálatok része.
Újra átfutott rajtam, hogy milyen természetellenes ritmusban folyik az életem, és mennyire szeretném, hogy lassanként normálisabb mederbe terelődjön... Akarat kérdése lenne csupán? A határozott, "megmondó emberek" körülöttem amúgy is rögtön erre biztatnak, enyhe bosszúsággal a hangjukban, mert sejtik, hogy úgysem fogadom meg. G. halála óta (19 éve) alakult ki ez a fordított életmód, azóta próbálom megérteni a fokozatos időbeli csúszást.
Eleinte volt benne bizonyos kihívás is, a hirtelen rám szakadt szabadság ízlelgetése : lám csak, nincs már a sok kötelezettség, melyet napjaink mindenek felett álló élet-halál kérdései írtak elő... Időmmel azt csinálhatok, amit akarok. Az addigi állandó készenlét, a megfeszített ritmus brutális hirtelenséggel leállt, helyette az űr szélén álltam. Maradt az éjszaka csendje, nyugalma, a számítógép csalóka délibábja, miszerint nemcsak én éjszakázom, a Világhálón sem áll meg az élet egy pillanatra sem... Nem halt meg mindenki körülöttem... "Nem vagy egyedül", ringatott vígasztaló illúzióba a világító képernyő. Ellenállhatatlanul arra biztatott, hogy ne menjek még fel a szobámba, ne merüljek el az éj sötétjében, melyből nem biztos, hogy visszatalálhatunk a fényre. Az életbe. Ellenkezője szemem előtt játszódott le nem is olyan rég.Az évek folyamán meghonosodott ez a fordított ritmus, hiába mondtam magamnak, hogy káros az egészségemre. Na és? Valahogy kibírom a pár évet, ami még előttem áll. Inkább az volt a kérdés, hogy mi értelmet találjak neki.
Vagyunk páran (leginkább egyedülállók), akik éjszakai bagolyként nehezen tudjuk elengedni az elmúlt napot. Én a hajnali két órát húztam meg figyelmeztető határként magamnak, de sokszor majdnem három órakor csukom be alvásra a szemem. 8 óra tájban azért általában felébredek, és az alvási mínuszomat az elkövetkező napokban behozza a szervezetem úgy, hogy képes vagyok a fotelban is átaludni egy-egy műsort. (Bár a televíziót sem nézem rendszeresen, de a laptopom képernyője előtt is "lekoppan" a szemem, ha előző nap keveset aludtam.) Én minden rendellenességem ellenére nagyon jó alvónak tartom magam, altatót csak kórházban, műtét után kértem, hogy a más szuszogása, horkolása ne zavarjon:))) (Persze én is horkolok a betegtársaim szerint:)))
VálaszTörlésIgen, Éva, azt hiszem, valóban "nehéz elengedni a napot", ahogy írod. Én is éjjel 2 órában szabtam meg eleinte a határt, de legalább kettővel túllépem. Ezért nincs TV, Internet fenn az emeleten, csak papír-olvasnivaló... S ha egyszer felmentem (19 lépcsőfok), reggelig nem jövök le. Igy hát felmenni nehéz, s előtte elzárni TV-t, gépet. A telefon is lenn marad. De álomba a rádió és a "jógalégzés" ringat...
TörlésTeljesen más nálam. Míg dolgoztam már hétkor ájulás környékezett a napi zsibongás után vágyva a csendet. A korai kelés 5.30-6 óra volt a természetes. Boldog nyuggerségem óta az estet kitolom. De egy fárasztó, munkás nap után beköszönt hamar az álom. Az ébredés pedig túl korai 4(!!!) óra, de néha még hamarabb. De ma, a tegnap örömei úgy elringattak, hogy fél hatkor ébredtem. Régi képviselő társaimmal találkoztam, akikkel valaha együtt "önkormányoztunk". Kit kedveltem, kit kevésbé, mégis jó volt visszatekinteni a régi időkre. Nagy adag örömdózissal lettem gazdagabb.
VálaszTörlésA régi bölcsek szerint a naphoz kell igazodni. Igen ám, de egyre nehezebb : a mai élet egyre messzebb tolja a határokat!
TörlésNosztalgiával emlékszem a hajnali friss órákra, a harmatra a gyepen... Most meg már szinte a zeniten a nap, amikor felébredek...
Márta, én vasárnap voltam egy kerti találkozón (társulati összejövetel evés-ivásra és főleg csevegésre a nyári szünet után). Még az eső se tudta elmosni, pedig át-átfutott a mintegy 25 fős társaságon. Jól kibeszélgettük magunkat! "Nagy adag örömdózissal lettem gazdagabb." Én is...
Kevés alvással is beérem, (állítólag nem egészséges, de szerintem az alvásigény nagyon is egyéni), éjjeli bagoly vagyok, de annyira nem, mint Te, Rózsa, meg Éva. Éjfél körül fekszem le, még olvasok, de 1 felé próbálok elaludni. Viszonylag rendes időben kelek fel. Igaz, már nem 5.25-kor ébredek, de a nyugdíj elején 6-nál tovább nem tudtam ágyban maradni. Mostanra, 6 év után kb 7-ig alszom. Persze néha van eltérés, kisebb-nagyobb. Ritkán ha túlhajtom magam, 8 után ébredek. Vagy alszom 2-től 4-ig és már jár az agyam, bármit próbálok, nem tudok vissza aludni. Hiába, ez már csak így megy, ha öregszik az ember 🫣.
VálaszTörlésKedves Endi, gondolom, idővel hozzá igazodsz lassanként a nyugdíjasok kényelmesebb ritmusához. A napi események, gondok is rányomják bélyegüket alvásunk ritmusára, nomeg az is pl. hogy hol alszom, vagy főleg az, hogy egyedül vagyok-e vagy tele a ház...
TörlésA múlt napokban hallottam egy orvost, aki felsorolta, mi mindent javít ki, gyógyít meg az agyunk a testünkben, mialatt mélyen alszunk, azaz kellene, hogy aludjunk (11 és 2 óra között)...