Berlini éveinkből...

    Pár hete, egy berlini utazás után, Vera (blog : "Luxemb(o)urgból szeretettel") publikált néhány fotót a városról és felvetette, nem mesélnék-e berlini éveinkről? Vera képei azonnal visszarepítettek az 1976-82 közötti évekbe. Nem voltunk 30 évesek sem és mindössze 3 közös év volt mögöttünk, melyekből egyet a szentesi gimnáziumban, kettőt pedig Algériában töltöttünk. 

   Berlinbe 1976. szeptemberében érkeztünk egy szál bőrönddel, autóval. A két algériai év után G-t kinevezték 6 évre a nyugat-berlini francia-német gimnáziumba, ahova francia és német gyerekek jártak. Az utóbbiak az Abitur mellett a francia érettségit is letehették. Nem is sejtettük, milyen egzotikus helyre csöppentünk!

   Nyugat-Berlint akkoriban még fal vette körül, az a bizonyos Mauer, melyet nyugaton a "szégyen falának" becéztek. A nyugati rész francia, angol és amerikai megszállási övezetre oszlott. 3 helyen (checkpoint Alfa, Bravo és Charlie) lehetett átmennünk Kelet-Berlinbe, eleinte csak a GMB (Gouvernement Militaire de Berlin) nagy kék buszaival, előzetes engedéllyel és csak 2 órára, azt is havonta egyszer. Később saját autóval is átmehettünk, de csak épp annyi időre, hogy megnézhessük pl. a Pergamon múzeumot vagy egy operaelőadást. Esetleg vásárolhassunk egy pár játékvonatot, mert sokkal olcsóbbak voltak, mint nyugaton.

   A fal sebként hasította kettőbe a várost, kíméletlenül átszelve akár házakat (ebben az esetben befalazták az ablakokat...) akár temetőket is. Nyugati oldalról grafittik borították, meg lehetett közelíteni, sőt, kis emelvények épültek mellé, mint valami kilátók, amelyekről átláthattunk a "senki földjére", melyet időnként belepett a gaz, nyulak futkároztak benne, mivel az őrjáratok dzsipjein kívül nem zavarta őket senki. Helyenként őrtornyok ágaskodtak fegyveres őrökkel, akik kíméletlenül lelőtték, ha valaki a keleti oldalról a falon át akart jutni, vagy akár csak megközelíteni azt. A Checkpoint Charlie melletti kis múzeum sok dokumentumot őriz a Mauer tragikus éveiből...

   Nyugat-Berlin a kapitalista világ kirakata volt az NDK kellős közepén. Igaz, hogy a kelet-németeknek nem volt módjuk az összehasonlításra 1989-ig, de a nyugatiak nyugtázhatták, mennyivel szerencsésebbek, hogy a "szabad világban" lakhatnak! A túloldali ütött-kopott kis boltok gyér kínálata nem állhatta a versenyt a KDW (Kaufhaus des Westens) fényeivel -  főleg karácsony táján... Mi az algériai két év után érkeztünk e "terülj asztalkám" elé, melyet csak bámultunk, mint a kiéhezettek a roskadásig megterített asztalt.

   Még sok mesélnivaló lenne, akár regényt is írhatnék róla...

Kis tavaszi szünet

    Nehezen tudom magam fegyelmezni!... Éjjelente jószerével akkor fekszem, amikor "normális" ember felkeléshez készülődik... Igy aztán a délelőtt szempillantás alatt eltűnik, anélkül, hogy valami érdemleges dolgot műveltem volna, ami többnyire a kudarc keserű ízét hagyja maga után, nem beszélve a felgyülemlett fáradtságról. Igen, tisztában vagyok vele, hogy nem használok az egészségemnek sem!

   RENGETEG tennivaló vár rám! "Annál jobb", mondaná a jóakaratú olvasó, "legalább nem unatkozol!" Hát, ami azt illeti, régóta nem éreztem az unalom ízét, nem is emlékszem, hogy éreztem volna valaha... Inkább azt, hogy egyszerre több dolog is csábított, de egy csomó "kötelező" akadályozott benne. S ha mégis sikerült túl lenni rajtuk, kellemes érzéssel töltött el az elvégzett munka, melyet esetleg napokig, hetekig, hónapokig halasztgattam (pl. pakolás, hivatalos papírok válogatása, számlák, a felesleges lim-lom kiselejtezése  -  most pl. az adóbevallás kitöltése a Neten. A lista messze nem véges!) Néha úgy érzem magam, mint a gátfutó (soha nem próbáltam pedig ezt a sportot!), aki minden harmadik futólépés után újabb akadályba ütközik, melyet muszáj átugrania...

   Kisebbik unokám Alice itt töltötte a tavaszi szünet első hetét. Kivételesen szép időnk volt. A pár nap villámgyorsan eltelt. Szüksége volt a kis pihenőre, mert az iskolai élet rendkívül megterhelő. Van olyan nap is, hogy reggel 8-tól este 7-ig egymást követik az órák, utána haza vonattal, majd a házi feladatok... S akkor még nem említettem a többszáz méteres utat az állomásig a több kilós táskával... Alice nem panaszkodik, mint ahogy a többi probléma miatt sem, teszi a dolgát nagy kötelességtudással.

   Amíg itt volt, sok időt töltött barátaival a telefonon. Hagytam, mert tudom, milyen nagy szüksége van rá. Néha elmentünk ide-oda, másik nagyszülei is meghívtak egyszer ebédre. Itthon kicsit kártyáztunk de legtöbbször ország-városoztunk (Alice kedvenc jatéka, én is szeretem : annak idején mi is sokat játszottuk szüleinkkel). Naponta elment futni is a szomszédos parkba, ahol baba korában kocsiban tologattam, ezelőtt 15 évvel...

A tavasz félénk első lépései...

    Viszonylag korán keltem ma, főleg így vasárnap reggel. Igaz, az én koromban  -  és ráadásul magányosan  -  a hét nem munkanapokra és pihenőnapokra oszlik, hanem programokra, melyek lehetnek olykor kellemesen pihentetők, néha meg felérnek a robot fogalmával, egybeolvasztva a hét napjait. Ha süt a nap, mint ma reggel is (felírnám a kéménybe korommal, hogy nagyanyámat idézzem), még a jónéhány elhalasztgatott tennivaló is vonzóbbnak tűnik. Félretett, elhalasztott dolgokból pedig a Himalája tornyosodik előttem. Néha az az érzésem, hogy már csak ez vár rám, sőt holtomig se érek a végére. 

   Kipillantok a kertre. A terasz asztalán az éjjeli eső nyomai. Madárcsipogás, vadgalambok turbékolása hallik a lombosodó szomszédos fákról. A macskák idegborzoló elnyújtott, panaszos nyivákolása is a tavasz érkezését jelzi. Tegnap ideért az Afrika felől fújó forró szél, mely 29 fokra melegítette fel a délvidéket, de nálunk is elérte délután a 20 fokot. A Szaharából pedig egyenesen finom sárgás porréteggel hintette be Franciaország felét...

   Fiam húsvét hétfő éjjel érkezett vissza a családi kirándulásról, de szerda este már újra haza is mehetett a lerövidített hét miatt, amit boldogan ki is használt. Igaz, neki nem lesz tavaszi szünet, mint a gyerekeknek. 

   Ami az én elmúlt hetemet illeti, megtelt beteglátogatással (két barátnőm is műtéten esett át) és egy harmadik vígasztalásra szorult. Meghalt egy húsz évvel ezelőtti nagy szerelme, akivel három intenzív, gazdag, tartalmas évet töltöttek együtt. Elmentünk szombat este moziba és utána meghívtam vacsorára, hogy kibeszélgessük magunkat és ezáltal megbékélhessen egy kicsit a gondolattal. Az illető nálam fél évvel volt idősebb, ismertem én is, s voltaképpen első találkozásukat is én kezdeményeztem...

   Mézédes illat úszik a kertben. A Hydrangea átvette a kaméliától a stafétabotot.

 

   

   

Napsütéses hétvége március végén

    A nap bújocskát játszik a felhőkkel  -  kezdeném szokás szerint a pillanatnak megfelelő időjárásjelentéssel, mintha csak szükségem lenne kitapintani a valóság szilárd talaját a lábam alatt, mielőtt elrugaszkodhatnék róla... Francia blogom tegnapi cikkének írásakor jutott eszembe ez a furcsa, ma már szinte szokássá fajuló blogírásba kezdés. Vajon miért ragaszkodom ennyire a valóság (vajon van igazi vagy csak vélt?...) érzékelésére, mint kiinduló pontra, mely sokszor végig is kísér, G. nagy bánatára. Annak idején, de számomra a jelenben is. Őt a képzelet világa érdekelte, vonzotta legjobban, nem pedig a "földhözragadt valóság", melyet szinte börtönnek érzékelt. Engem a festészetben és a rajzolásban is ez izgatott jobban : az oly változatos, izgalmas realitás felfedezése, kibetűzése, összefüggései, s nem pedig a fantasztikum, a sci-fi apokaliptikus jövőt ígérő, előrevetítő képzeletvilága... Elolvastam még kéziratban sok tanulmányát ezekről a műfajokról a korrektúra végett  -  melyet az ő kívánságára végeztem  -  de a szóban forgó művek kiestek a kezemből. Pedig az volt az álma, hogy az én képi világom és az ő művei (melyek sem fantasztikus, sem sci-fi műfajban íródtak, hanem az általa kidolgozott sajátos műfajban, aminek elemzésére itt nincs hely) összecsengjenek, szinte szimbiózisban működjenek, persze anélkül, hogy másolnák egymást... Bonyolult követelmény volt, aminek soha sem tudtam igazán eleget tenni, mert a két világ alapjaiban különbözött és engem legbensőbb intuícióimmal ellentétes irányba terelt  -  volna!... 

   E kis személyes kitérő után csak annyit, hogy a hét végét a gyerekeknél töltöttem a másik két nagyszülővel együtt. Péntek éjfél tájon érkeztünk, zuhogó esőben. Fiam vitt magával bennünket, munka után, este 9 felé tudtunk indulni. Ő haza, mi hozzájuk, vasárnap estig. A visszaút ugyabban az időben, csak eső nélkül...

   A köztes napok gyönyörű napsütésben teltek, bár nem volt túl meleg (12°-14°), de a napsugarak felélesztették a csodakert színeit. A kis robot fáradhatatlanul rótta a hepehupás gyepet, megtorpanva a parkot átszelő patak partján, körüljárva az évszázados fák törzsét, kikerülve a gyökereket, bokrokat, a hajdanán a patakra épült  mosoda romjait... Örültünk a jó hangulatnak, a szép és kedves unokáknak. Nincs ennél jobb gyógyszer a világon.

Lucie 18 éves lett...

a mosoda romja és a patak hídja

a magnolia elvirágzóban...

Amikor semmi nem történt tulajdonképpen, ami elmesélhető vagy amit említeni érdemes...

   Napok óta gyengült az állapotom, de gondoltam, majd csak elmúlik magától is, mint már annyiszor. Legtöbb ismerősöm azonnal orvoshoz szalad, még akkor is, ha semmi baja, csakhogy megerősítést nyerjen ebben. Két véglet vagyunk, semmi kétség. Legalább lesz, aki eltemessen.

    Időnként, ha makacsabbnak mutatkozik a kór, veszek a gyógyszertárban valami vény nélkül is kapható szert, de ha minden kötél szakad, rászánom magam, hogy orvoshoz forduljak. A tegnapi nap ilyen volt.

   Másnapra kértem időpontot, mert aznap olyan gyenge voltam, hogy alig tudtam a lépcsőn lemenni, s ráadásul ismét elzárták a vizet az utcánkban kora reggel, nem volt időm letusolni, hajat mosni, akár a múlt pénteken (amikor is elfelejtették visszakapcsolni, s csak többszörös reklamálásra kaptuk vissza!...) Minden lakó fáradt a szeptember eleje óta tartó gyakori kellemetlenségektől, melyeket többnyire 1-2 nappal előtte tudunk meg, feltéve ha jól átnéztük a postaládába csúsztatott reklám-csomagot, mert közé keveredve érkezik az illetékes szervek szórólapja a várható kellemetlen meglepetésekről... Előreláthatólag az év végéig eltart a huzavona.

    2-3 tavaszias nap után  -  napközben +18°-ra is felment!  -  újra borongós, hideg Húsvétra számíthatunk az előrejelzések szerint. 34-ik éve lakom itt, hozzászokhattam már... Persze, amikor fiatalabb, erőteljesebb az ember, jobban túlteszi magát az időjárás kellemetlenségein! Most minden külön erőfeszítésbe kerül.

   A Húsvétot nem is várom tulajdonképpen. A gyerekek egy elzászi útra készülnek, végre együtt a család egy hosszabb hétvégére, nagyon rájuk fér! Attól nem félek, hogy unatkozni fogok, mindig találok érdekes tennivalót, legfeljebb a társaság lesz ritkább, mert ismerőseim közül valószínűleg sokan el lesznek foglalva a családdal. Az unokáim pedig úgyis kinőtték már, hogy a kert bokrai között keressék az aranyló húsvéti tojásokat!...

Esős hét : még egy!...

   A résnyire nyitott konyhaablakon át hallom egy rigó tétova csipogását... Egyszer csak látom : tőlem pár méterre, a terasz szomszédok felüli falára telepszik egy gerlepár. Méricskélik egymást, nyilván érzik a tavasz hívogatását. Melyik lehet a "fiú", melyik a "lány"? Olyan egyformák! Egyszer csak szabályos csókolózásba feledkeznek, majd se szó, se beszéd, áttérnek a befejező aktusra. Ezennel megtudom, melyik volt a "fiú"...

   Csepereg az eső, szombat óta ismét felhőbe burkolóztunk. Fiam felkiáltása szívből jövő, amikor vasárnap éjjel 11 felé megérkezik hazulról : "Hogy lehet ezen az égtájon kibírni? Nálunk (Párizstól kicsit délebbre) egész hétvégén ragyogóan sütött a nap!" Csak mosolygok rajta, hiszen itt lakott ő is 10 évig, mielőtt Párizsba költözött volna, hogy a Sorbonne-on befejezze tanulmányait és elkezdjen dolgozni. S ha néha búskomorságról panaszkodtam a szűnni nem akaró felhőtakaró, a fényhiány miatt, túlzásnak érezte... November óta van benne része bőven. 

   Csütörtökön a délután jó részét egy idősek otthonában töltöttük 4 színjátszó barátnőmmel. Az otthon maga kellemes, nagy ablakokkal, zöld növények dzsungelével. Annie szervezte a felolvasást, a 4 magányos nő monológját életük alkonyán, mely 2018-ban került először bemutatásra (lien ici). A közönség legidősebb tagja 101. évét tölti május elején, de meglepő szellemi frisseségről tett tanúságot. El is mesélte élete egyik fontos epizódját, melyet a felolvasás ébresztett fel benne... Nagyon kellemes délután volt. A közönség egyhangúlag kérte, hogy hamarosan menjünk hozzájuk vissza! 

       

Svéd tusoló

     "Douche suédoise"  -  ez a francia kifejezés (melynek fordítása a címben) illik leginkább a mostanában felénk dúló időjárásra. Egyik nap vastag felhőtakaró, szünet nélkül szitáló hideg eső, pár nap, esetleg hét múlva ragyogó napsütés, aminek melege ugyan még nincs, hiszen éjszakánként lemegy 1-2°-ra a hőmérséklet. Annyi haszna mégis van, hogy legalább kiszínezi egy kicsit a világunkat, szárogatja a gyepet és a kamélia agyonázott virágait.

   Új hét kezdődik a szombat-vasárnapi pihenés (tespedés?) után. Nem volt kedvem kimozdulni  a szeles esős hidegben. Fiam is megérkezett hazulról este 11 óra felé. Előreláthatólag jó két hónapig tart még számukra ez a félnomád élet. Próbálok nem hozzászokni a jelenlétéhez, mely többnyire az estékre korlátozódik, mégis óriási a különbség az állandó egyedülléthez képest. De hát mi is az élet? Folytonos alkalmazkodás, melyben a jót a rosszabb követi, esetleg fordított sorrendben, ami mégis vígasztaló egy kicsit : elég kivárni a jó sorrendet!

   Ezen a héten jeles dátum következik : idősebbik unokám, Lucie 18. születésnapja, a nagykorúság szimbolikus kezdete. Barátaival készül megünnepelni, mi, a 3 megmaradt nagyszülő a hónap vége felé utazunk hozzájuk. Hogy elszaladt az idő! Igy van ez jól, bár az idősebbek ezt a száguldást egyre szédítőbbnek érzékelik, s néha szeretnék kicsit mérsékelni, hogy minél hosszabb ideig élvezhessék az élet halványuló kegyeit. Hiszen nem sok felfedezés vár rájuk, sőt néha az az érzésük, hogy nincsen már semmi új a nap alatt...

   Lucie születése ajándék számomra, de egyben az egyedüllét, az utolsó nagy felfedezés kezdete, hiszen születésem óta szinte soha nem éltem egymagamban. A Mérleg rendkívül "társas lény", az a hiedelem szállong róla, hogy magányban létezni se tud, a család, a barátok jelentik számára a biztonságot, a talajt és a levegőt.

   58 éves voltam, amikor G. meghalt. Fiunk kb. 10 évvel előtte már Párizsba költözött, hogy a Sorbonne-on befejezze jogi tanulmányait, sőt el is kezdett ügyvédként dolgozni, megnősült és első unokám negyedik hónapját töltötte be G. halála napján. Én pedig járni kezdtem a magány iskoláját, saját magam felfedezésének útját, hiszen addig se időm, se módom nem volt rá. Minden és mindenki fontosabb teendők elé állított, s én mindig is nagyon kötelességtudó voltam. Ez volt számomra az élet rendje. Sőt, néha élet és halál kérdése. Igyekeztem helyt állni, ahogy tőlem tellett.

   Most pedig? Kicsit elveszve érzem magam a mérlegen : egyik serpenyőjében az elvileg korlátlan szabadság, a másikban a szűkülő lehetőségek. Az  egyre zsugorodó szamárbőr.