Nyári kincsek

    Az idén júliusban Szegeden jártunkban  -  én az Árkád nagy könyvesboltjába, a Libribe menekültem a tűző nap elől,  -  igyekeztem megtartóztatni vásárlási ingereimet. Könyvhegyek várnak rám elolvasatlanul, franciául és magyarul egyaránt. Mióta a szemműtéteken átestem, az esti ágyban olvasás nehezemre esik. Feldagadt kék-vörös színű jobblábam sem kívánta különösebben a gyaloglást.

   Úgy tűnik, jól megugrott egy év alatt a könyvek ára. Három könyvet vettem, 3 Ft híján 16000-be kerültek... Nem tudom, a jövedelmek követik-e az árak emelkedését? Persze azt sem, hogy a magamfajta nyugdíjas mennyi könyvet tudna magának venni (csak a nagyobb alkalmakra is), miután az életbevágó számlákat kifizette?...

   Az egyik Márai "Füveskönyv"-e a Helikontól. Már rég el akartam olvasni. Még nem került rá a sor, de már itt-ott belekóstoltam. 202 eszmefuttatást tartalmaz. Tudom, hogy nem egyfolytában, hanem szemezgetve fogom elolvasni. Néha Montaigne-re emlékeztet.

   A legnagyobb "falat" az Eszterházy-interjúk válogatása "Vanni van" címmel, a Magvető kiadásában. Alig várom, hogy belemerülhessek a 330 oldal olvasásába. Amúgy is szeretem a jó beszélgető könyveket érdekes, nagy alkotókkal, ha hozzáértő kérdezőt  -  vagy inkább beszélgető partnert  -  kapnak, akik mélyenszántó gondolatok születéséhez is képesek bábáskodni...

   Végül, de elsősorban megvettem Bánki Éva "Apjalánya" című regényét. Szeretem Bánki Éva írásait, bár nem mondhatom, hogy elég jól ismerem. Ha a Neten meglátom, megállít. Tetszik személyes hangja, ahogyan ő maga is beleszövődik írásaiba, saját hősévé, "nyersanyagává" alakul. Miközben apja állandóan nyüzsgő, valami elől folyvást menekülő, nyűtt balonkabátban, kopott biciklin illanó alakja után kutat, reméli, hogy az apa ki nem mondott rejtélyeinek megfejtése saját életének megoldatlan kérdéseire segít választ találni. 

   A regény másik fő szereplője a kor, a hetvenes, nyolcvanas évek, kilencvenes évek vidéki városa, Nagykanizsa, a hajdani  -  Monarchia-beli  -  művelt, kispolgári Kanizsa, ahol mindenki énekelt, de "hetvenöt év múlva az emberek óvatosan megpróbáltak énekelni valamit, már nem ment. A zene meghalt a torkukban." A rendszerváltás szomorú összegzése szerint az új világ elpusztította a régit, de nem teremtett helyette élhetőt.

   

    

Kis vigaszok ideje

    Igen, ideje lenne behoznom a heti bejegyzések pár napos késését. Magamnak tartozok vele elsősorban, kis kapaszkodók a stresszelő hétköznapokban. Az útépítők 2 hetes kámforrá válás után (egyszerre több utcában is dolgoznak, nem számítva az újabb 3 napos hétvégét az aug. 15-e vallásos ünnepével...) újra az ablak alatt kopácsolnak, de szinte örülök a zajnak, mert azt jelenti, hogy ha csigatempóban is, de valamennyire haladunk a "kínai kínzás" vége felé. Talán... 

   Ha a kertemre kipillantok, ugyanolyan visszafojtott keserűség, düh, tehetetlenség érzése fog el, mert május óta vár a kertész a jelre, hogy mikor állhat be a kocsijával a ház elé, hogy kitisztíthassa, megmetszhesse a kertet. Az utca le van zárva a közlekedés előtt, sőt, járda csak az egyik oldalon, az is csupán az utca feléig, a házam ajtajáig... Nagyon kiböjtöltetik velünk az állítólag ránk váró üdvösséget! 

   Két vendéglői kiruccanás hozott kis örömet a napjaimba : egyszer Muriel, egyszer Anne társaságában. Valami szépre, hangulatosra vágytam, hogy eloszlassa egy estére az amúgy elég nyomott hangulatomat. Ezért meghívtam kedves barátnőmet  -  aki mindig kész, hogy segítségemre siessen  -  abba a vendéglőbe (itt), ahol első felolvasó estem szereplőivel ünnepeltünk... Sok téma terítékre került, vidám éppúgy, mint szomorú és végül kellemes hangulatban váltunk el, ki-ki magányos életének menedéke felé véve útját... 

Mindennapi bosszúságok

    Augusztus eleje van. Az időjárásjelentés újabb kánikulával riogat bennünket. Dél-Franciaországba már el is érkezett : 39-40°-ot ígérnek a hét végére. Mi megelégszünk egyelőre 5°-kal kevesebbel, de a jövő héten már ide is elérkezik! Félelmetes perspektíva ez az állandóan emelkedő hőmérséklet és a vele járó katasztrófák! Ugyanakkor földünk legtöbb országának vezetői  -  többek között leggazdagabbé, s ebből következően legnagyobb hatalmúé  -  nem is hisznek benne! Hogy is hinnének, hiszen csak az ÜZLET lehetőségei lebegnek a szemük előtt, mely teljesen elvakítja őket!...

   Amikor a politikából eltűnik az erkölcs (mely nem feltétlenül alapul isteni sugallaton, nem hívők is lehetnek erkölcsösek és fordítva), marad az individualizmus, a haszonszerzés mezítelen célja és a másik gátlástalan elgázolása. Nap mint nap számos példa bizonyítja. Ha ő megteheti, én miért ne?... Pláne, ha a példa felülről jön, közvetlenül a "tűz mellől"...

   Bocsánat e kis kitérőért, de néha  -  ha nem is borul ki,  -  de kicsordul a bili. Persze, hozzájárul az is, hogy minden összejön : ha mikroszkopikus életünkben amúgy minden menne, mint a karikacsapás, nem kapna ekkora jelentőséget a külvilág! 

   Ma reggel igyekeztem korábban kikászálódni az ágyamból : a tegnap délután vásárolt dolgaim kihozatalát vártam (mint már többször is elsiránkoztam, hogy hónapok óta nem lehet autóval bejárni az utcánkba, én pedig nem tudok egy heti bevásárlást messzire parkolva hazáig cipelni),  próbálkozom a hazaszállíttatással, ami eddig nagynehezen be is vált. Jobb lábam még mindig nagyon érzékeny, főleg a tegnapi jövés-menés-tiporgás után újra feldagadt a bokám, pedig az e heti szorgalmas pihentetgetés hatására egészen rendbejött! Érdekes módon valahányszor az utolsó fázisra kerül sor és a bejárati fogadópulthoz érek  -  miután fizettem a pénztárnál  -  hogy leadjam a megrakott kocsit, a címemet és telefonszámomat, a pultnál a soros kisasszony soha nem tudja, mi kell a kiszállításhoz! Már negyedik alkalommal magyarázom el, mi a teendő, csak néz rám hibátlanul sminkelt szép szelíd és üres borjúszemével, telefonál jobbra-balra, hogy a nagyfőnöktől igazolást nyerjen, miközben majd leszakad a lábam az álldogálásban!... Tegnap jó háromnegyed óráig tartott, míg végre megkapta a "hivatalos" választ, amit én már többször is szájába rágtam, igyekezve megőrizni egyre hervadóbb mosolyomat...

   Ne de minden jó, ha a vége jó! Ma reggel fél tíz felé megszólal a telefon : a szállítók! Itt állnak a járdán, lemennék-e ajtót nyitni?... Rossz előérzetem támad : nem kell lemennem, napközben a földszinten vagyok, biztos, hogy nem tévesztették el a címet?... Az utcában egyetlen tömbház sincs, csak egy-, max. kétemeletes magánházak. Ismétlik a címet. De mondom, jól olvasták el az utca nevét?... Nyitom az ajtót, senki sincs a ház előtt, de még az utcában sem! Próbálom a boltot hívni, de akkorra ismét csengő, ezúttal az ajtón.

 Behozzák végre a hat csomagot.

Rövid magyarországi séta

    Kezdek magamhoz térni az utazás, a hely- és nyelvváltoztatás körhintájából. Lábaimon a zuhanások emlékei, bár némileg halványabban, de még jelen vannak, főleg fájdalom, véraláfutások, ödémák formájában. Persze, a kétszer 1700 km-es autózás oda-vissza se tett jót nekik, és nyilván ott se maradhattam ölbe tett kézzel, mert szinte minden napra jutott találkozás, hiszen olyan rövid volt az a hét!

   Kifogtunk egy kisebbfajta kánikulát, egészen elutazásunkig 36-39 fokos meleg volt... Szerencsére az autóban, az öreg házban és a rokonoknál is a klímaberendezés kellemes hőmérsékletet biztosított, sétálni meg amúgy se volt módomban... Azért pár könyvvel mégis nehezebb lett a bőröndöm visszafelé jövet, de az autónak hála, cipelni nem kellett.

   A családi ebédeknél, vacsoráknál egyre kevesebben ülünk a nagy asztal körül : a fiatalok lassanként kirajzanak a közös fészekből, az öregek felett eljár ugyan az idő, de még összetartó cementként próbálják a helyüket tartani. Ilyenkor mindig arra gondolok : vajon át tudtuk-e adni a meleg családi összetartás szellemét, amit még nagyszüleinktől, szüleinktől örököltünk, vagy a manapság eluralkodó individualizmus divatja azt is ki fogja irtani... Fiamban, unokatestvéreiben úgy látszik, még fennáll, mert nagy nosztalgiával emlegetik gyerekkori mindszenti vakációik hangulatát, mint ahogy én is kiskorom dunántúli nyarait... Lubickoltunk a bennünket körülvevő szeretetben, s ez elég is volt a boldogsághoz. Felért minden ajándékkal.

   Röviddel visszautazásunk előtt érdekes találkozásban volt részem. Volt kedves barátnőm, gimnáziumi osztálytársam, akivel 4 éven át egy padban ültünk, sajnos korán elment. Húga, akit kislányként csak egyszer-kétszer láttam, amikor Mártiéknál megfordultam, felkeresett a Facebookon, hogy találkozzunk Vásárhelyen, ha arra járok.

   60 év távolából halvány képem maradt a kishúgról. Főleg édesanyjuk csodás pasztelljein ámultam annak idején... A kávézóban, ahol a találkozást megbeszéltük, ezüstfehér hajú, rendkívül rokonszenves hölgy fogadott. Egy percig se kételkedtem, hogy ő Borsos Annamária,  a neves zongoraművész és zenetanár, aki egy könyv miatt akart velem találkozni. Az emlékeimben élő kedves családból már csak ő él : szülei és két nővére emlékét gyermekeik ápolják, mégpedig számomra a legszebb és legmeghatóbb módon.  Márti életének fő munkája számítógépe rejtekében maradt, nem volt ideje publikálni. A családi akarat életre hívta és kiadta egy 400 oldalas, Lévai Magdolna finom akvarelljeivel illusztrált könyvet, melynek alapja Márti disszertációjának kibővített változata, "Geoponika" címmel, egy 10. századi bizánci mezőgazdasági enciklopédia ógörög nyelvből magyarra ültetett változata... Csodálatom végtelen. Hálám nem kevésbé, kedves Marcsi.

az előtérben Márti a ballagáskor

Visszatérő figyelmeztetés

    Figyelem  az égen a tétova borulást, lesz-e belőle egy kis eső... Elkelne. Addig is összekapkodom a kint száradó pár ruhát, mert mennem kellene bevásárolni, ami már jó ideje egyre nehezebb számomra. Nem térek ki a mindennapi plusz erőbedobásra, amit követel tőlem : hónapok óta ecsetelem a blogjaimon. Látogatóim számára valószínűleg unásig.

   A múlt héten kétszer is (pénteken és vasárnap) nagyot zuhantam, kb. ugyanazon a helyen, nem messze az írósaroktól. Két térdem kapta a legnagyobb zúzódást, azonnal égető fájdalom futott át rajtuk, dörzsölgettem, míg a csillapító adrenalin-hullám nem csökkentette az intenzív fájdalmat és meg nem bizonyosodtam, hogy nem tört el semmim... még eddig. Vajon meddig bír elkapni őrangyalom a végzetes zuhanás előtt?... Két kezemen meg sem számolhatom, már hányszor.

   Ezúttal meg kellett jegyeznem magamban : három nap alatt kétszer, ez már nem baleset, hanem jelzés. Mégpedig azt közvetíti, ami miatt már jó ideje nem érzem jól magam, mint aki meg akarja győzni magát valamiről, amit se teste, se lelke nem kíván. Nincs se erőm, se vágyam utazni. Ott lenni volna kedvem, de odáig elmenni, bármilyen módon, már egy csepp sem.

   Az igazság az, hogy voltaképpen semmihez sincs. Tipikus gödör mélyi életérzés. Nem az első esetben fordul elő, sőt. Eddig még sikerült felállnom, vagyis kivárnom, míg elmúlik és valaki vagy valami, esetleg egy semmivel nem azonosítható titokzatos fuvallat visszaadja teljesen oktalan, makacs és törékeny életörömömet.

Ha már munka, legyen szép is

    Néha a fenti fürdőszoba ablakából kipillantok az egész utcát elfoglaló "csatatérre". Az 5-6 méternyi magasból jól belátható a távolság egyik saroktól a másikig. Viszonylag kevés ember dolgozik rajta, de annál több gép. Az úttest és a járda aszfaltjának mély lehántását látszólag a legkisebb erőfeszítés nélkül, gyorsan elvégzi az exkavátor minden irányban elmozdítható karja, felszedi és arrébb viszi, esetleg teherautóra rakja, ha kell. Ugyancsak gép végzi a nagy betondarabok le- és felrakását, esetleg centis pontossággal a helyére illesztését, a kabinban ülő vezető irányítása alatt. Az ő erőfeszítése, gondolom, kimerül a különböző gombok nyomogatásával... Szinte senkit se látok lapátolni, cipekedni. Inkább csak asszisztálnak a gépek erőkifejtéseihez. Kivéve a betonelemek megfelelő nagyságúra darabolását villanyfűrésszel, ami nagy zajjal, porral jár : azt a munkások végzik.

   D.u. 4 órakor leteszik a lantot, mindenki elmegy, a gépek leállnak. Talán ezért tűnt fel az imént a csatamezőn egyedül dolgozgató munkás. Levette a védősisakját is, ősz haját sütötte a még forró nap. Térden állva araszolgatott előre a kavicsos talajon a frissen lerakott hosszú betonvonal, a jövendőbeli járda mellett, melyről először letörölgette, majd egy vízbe mártott eszközzel lemosta az esetleg fennmaradt beton- és homokszemcséket... Hogy a munka tökéletes legyen.

19 év különleges napja

   

Július 7-e van. Számomra mindig különleges nap marad, akkor is, ha főszereplője nemcsak ezen a napon van jelen emlékezetemben. Sőt, makacsul, a legváratlanabb pillanatokban, könnyedén utat tör az emlékek dzsungelében, hogy állandó hivatkozásként szolgáljon. Kell-e vagy nem, "normális" dolog vagy sem, hogy majd 20 év alatt oly keveset változott? Ráadásul cseppet sem öregedett, rajta nem fog az idő múlása... Néha attól tartok, esetleg felrója nekem, hogy eltelt épp 19 év. S ezalatt majd 10 centivel összementem.

   

Mintha még mindig számadással tartoznék a többlet-évekért... Hogyan sáfárkodom az ajándékba kapott idővel? Nem vesztegetem-e el visszakaphatatlanul a drága órákat, napokat, éveket, anélkül, hogy végezném a dolgom helyette is, aki annyira kihasznált minden percet az utolsóig, hogy nyomát az idő homokos partjára felírhassa...