Sok kicsi sokra megy!

   Előrebocsátom, hogy ha a kedves erre tévedő olvasó nem kíván lehangolódni, ne olvassa el a lenti bejegyzést... Nekem muszáj volt leírnom, hogy kicsit levezethessem a felhalmozódott feszültséget, aminek világos oka nem ismert előttem, pedig bizonyára volt belőle több is...

    Az este amolyan "semmihez sincs kedvem" módon indult... Megvacsoráztam (a tegnap este főtt levesemből, finom volt), válaszoltam Anne barátnőm telefonjára, jó ideig kerestem a Neten Alice jövendőbeli karácsonyi ajándékát, hiába... A konyhában üldögélve zenét hallgattam a rádióban, s közben kiraktam néhány pasziánszot, sikertelenül... Utána végigzongoráztam a Facebook és az Instagram rám vonatkozó oldalait, hosszas tétovázás után elküldtem egy üzenetet, de nem talált célba... Pedig a nap is kisütött ma, viszont a szobám egyik ablakán fennakadt a redőny, amikor felhúztam ma reggel. Persze azelőtt, amikor még épkézláb voltam, ilyenkor gyorsan megtettem amit kellett : felmásztam egy létrára  -  kb. 3m20 magasan van az ablak teteje, odáig kellene a kezemnek felérnie, hogy kimozdíthassam a redőnyt felakadt helyzetéből, a nyitott első emeleti ablak párkányán álldogálva  -  és hamar megoldottam a dolgot. Ma már meg se próbálhatom... Ezek az apró-cseprő csődök mind megannyi késszúrás az önérzetembe. Már nem is pánikot, hanem mélységes csüggedést, lemondást keltenek bennem... Változni jó irányban ez már nem fog úgysem, legfeljebb az idő múlásával még rosszabb lesz. 

   Előveszem Illyés Gyula kései remekét az öregedésről, melyet még Moszkvában vettem annak idején egy ösztöndíj osztáskor 59 kopejkáért a magyar könyvesboltban ("Kháron ladikján", Szépirodalmi Könyvkiadó 1969. 17 ft.). Kedélyes önirónia, látszólag könnyed filozofálás, de a mélyére igazán akkor lát az ember, ha őt is közvetlenül érinti meg...

    Az öregedésről nem illik nyílt őszinteséggel beszélni. Vagy a derűs bölcsesség zománcával bevonva, esetleg a sportos, fáradhatatlan, csaknem teljes frissesség képét tartva a világ elé, hiszen ne ijesztgessük idő előtt a fiatalságot, hogy mi vár rá is, ha szerencsésen eljár rajta az idő... 

Szép november vég

    December... Hát, az idén is eljött, nekem is. Méghozzá egyre gyorsabban.

   Korábban kéne feküdnöm-kelnem, hogy hosszabbak legyenek a napjaim. Elteszem az ötletet januári fogadalomnak, hiszen gyökeres változást jelentene számomra : valóságos új korszakot, olyannyira hagytam fokozatosan elcsúszni életem egészségesebb időrendjét az elmúlt 20 év alatt. Most pedig a talpam alatt érzem a csempék keménységét az úszómedence mélyén : ez a kritikus pont, mely azt sugallja, hogy ideje felrugaszkodni a felszínre!... Talán még nem késő.

   Pár perce kaptam időpontot a gyógytornásztól, 2 hónapja várom a telefonját. Vannak még jónéhányan városunkban, de  Anne barátnőm (aki szintén hozzá járt - belgák mindketten - bár nem hiszem, hogy ez volt a meghatározó ok) nagyon meg volt elégedve a munkájával. Mindenesetre tízen voltak előttem a várakozó listán!

   A múlt csütörtökön hosszasabban vásároltam a szombati napra, mert a gyerekeket vártam fiam születésnapját megünnepelni. Ők valamivel könnyebben mozognak, s szerencsére mi, a megmaradt szülők egy városban lakunk. Nagyon vártam őket, pedig kb. egy hónapja voltak itt legutóbb. Minden alkalommal úgy érzem, hogy eggyel kevesebb... Szombat este nálam, vasárnap délben menyem szüleinél volt a vacsora ill. az ebéd. Jobb lábam még érezte a két nappal előbbi hosszas tiporgást (több, mint 3 óra hosszat, ezért járok csak nagynéha ebbe a hyperbe), mert mereven, fájdalmasan, térdig feldagadva ápolgattam két napig, hogy el is készíthessem a vacsorát. Agnès nagyon sokat segített, ráadásul utánozhatatlan diszkrécióval, szinte észrevétlenül veszi a kezébe a teendőket, s csak azt vettem észre, hogy amit elkezdtem, már kész is van! Rám maradt viszont az "omelette norvégienne" ("norvég rántotta") nevű elmaradhatatlan desszert (fiam választottja erre az alkalomra már évtizedek óta!), mert igaz, hogy elvileg elronthatatlan, viszont a biztos és gyors reflexekben van sikerének titka! Ehhez kell a hosszas tapasztalat. 

Ime az eredmény:

   

   

   

Szép enyhe nap a kertészkedésre

    Lenne ezer más tennivalóm (pl. a rajzom befejezése : modellnek a leendő újévi lapokhoz; bevásárlás a gyerekek hétvégi eljöveteléhez fiam születésnapja alkalmából, stb. stb...) ehelyett itt bogarászok a Neten, olvasgatok, írásban beszélgetek, válaszolgatok... 

   Néha telefonálok is, mikor hogy esik, de többnyire nem időtöltés céljából, hanem valami fontosabb ok kell hozzá. Fiam felhív hetenként egyszer, hazafelé induláskor este a motorról, s olyankor visszatartott lélegzettel hallgatom hazáig, mert az ottani közlekedési viszonyok, különösen Párizsban és más nagyvárosok környékén, borzongással töltenek el... Sőt, elmondhatjuk, hogy az erkölcsök egyre romlanak : soknak bevonják jogosítványát (12 pontos, de a pontok hamar elfogynak), mert alkoholos, esetleg kábítószeres  -  vagy mindkettő  -  állapotban túl gyorsan vezetnek, s olyankor persze nem akarnak megállni, hogy ne lepleződjenek le, s ezért valóságos versenyfutás alakul ki a rendőrökkel, amely néha halálos balesettel végződik... A telefonálás vezetés közben szintén nagy balesetokozó.

   A kertész már itt ügyködik másodmagával jó két órája. Kivágták gyökerestől a japán juhart, a loncot, mely már majdnem megette a kerítést, amelyre felkapaszkodott. Még most is volt rajta egy-két eltévedt virág... Hátra van a kamélia és a viburnum "lefejezése": ne kapaszkodjanak olyan magasra, hogy ne érjem el őket... Bevallom, nagy megkönnyebbüléssel nézegetem a változásokat. Szombaton a fodrász, ma a kertész : nagy nyesegetés folyik rajtam és körülöttem! Hónapok óta húzódó nélkülözhetetlen változtatásokon estem túl, és ha még nem is értem a végére, máris könnyebben érzem magam!

   Persze, nem szabadultam meg minden tehertől, ami lehúz. El kell vinnem pl. a hulladékgyűjtő telepre egy csomó kiselejtezett dolgot, de még várhatnak egy kicsit. Ehhez az is kell, hogy az autómnak legyen szabad hely a ház előtt, majd ki kell cipelnem a házon keresztül az utcára az összes hulladék törött és kiselejtezett virágcserepet és minden egyéb kidobnivalót, amit a  szemétgyűjtők nem visznek el hetente a kukákból. Egyelőre álomra fog szenderülni a kert és a terasz, hogy tavasszal annál jobb kedvvel ébredjen fel.

Hideghullám a kertben, nyári hőség a filmvásznon

    Este 5 óra - fél 6 felé már szinte teljesen besötétedik. A meteorológia meg azt rebesgeti, hogy hamarosan az igazi hideg is megérkezik, itt a tél!

   Jó ideje nem voltam a blogomon. Sürgősebb írnivalóm akadt, aminek feltétlen el kellett készülnie még a hét elején. A sürgető érzés meghozta a kellő adrenalin szintet, hogy kibillentsen a tehetetlenségi pontról. Pár óra alatt kész lett.

   Közben itt járt a várva várt kertész is, egy társával nagyjából másfél óra alatt gyomtalanították az ágyásokat, lenyírták a gyepet (ami már nem is a gyep, hanem inkább a térden felül érő gaz névre hallgatott) s felére vágták a teraszt szegélyező kis sövényeket is. S mindez még csak a munka egy része volt, a többi is követi majd, ha igaz. Aztán a kert pihenni fog tavaszig, amikor is talán feléleszthetem. Addig terveket szövögetek, hogyan, mikor, mit és hova ültetek majd, ha eljön az ideje. Jó lenne remélni, hogy erőm is lesz hozzá. Sokminden vár megújulásra a kertemben, mely mindig is tükrözte egy kicsit az életemet. A kertet viszont bizonyára könnyebb lesz megújítani... 

    Egy hete moziban voltam, Albert Camus L'Etranger című (magyarul "Közöny" címmel jelent meg) regényéból F. Ozon készített filmet  -  fekete-fehérben! Kicsit tartottam a csalódástól, Ozon nem minden filmje tetszett eddig, de örülök végül is, hogy megnéztem. Lassú, cselekmény-mentes, nagy szerepet játszik a tenger, a vakító napfény, a hőségtől leigázott tájon és embereken hosszasan elidőző kamera, a főhős enigmatikus reakciói mindennel és mindenkivel szemben... És Camus, aki nem ad választ kérdéseinkre, hanem ránk hagyja a kérdést és a feleletet is.

(kép : a kert ma  -  még hiányzik a munka fele)

 

Kísértet a múlt századból

   Amikor egy kísértet látogatása egyszerre édes és fájdalmas... Azt hiszem, ezt nevezik "édesbúsnak", számomra mindenesetre megfelel annak az érzésnek, mely rám szabadult szombaton délelőtt, rádióhallgatás közben, mialatt egészen prózai módon zöldséget pucoltam az ebédhez. Meg is írtam azonnal mindkét "blognyelvemen" és feltettem egyenesen a Facebook-ra. Nem akartam, hogy ez a ritka, szokatlanul kellemes, s ugyanakkor fájó érzés, mely egycsapásra minden erőt kivett belőlem, elmúljon hirtelen, ahogy jött... Le kellett jegyeznem azon frissiben, hiszen az írás ilyesmire való, hogy rögztísük, ne hagyjuk elveszni tűnékeny kincseinket.

   Nem nyújtottam hosszúra a kétnyelvű, csak a lényegre törő "széljegyzetet". Meglepődtem a gyors reakciókon, hiszen nem volt időm létező jó fordításokat keresni Puskin költeményéhez, egyszerre magyarul és franciául. Legalábbis egyik felmerülő változat sem elégített ki és inkább elnapoltam a bővebb kifejtést. Másrészt idegenkedtem tőle, hogy ezt a villanásként megélt érzést hosszú leírásban oldjam fel, azaz "hosszú lére eresszem"...

Я вас любил: любовь еще, быть может,

В душе моей угасла не совсем;

Но пусть она вас больше не тревожит;

Я не хочу печалить вас ничем.

Я вас любил безмолвно, безнадежно,

То робостью, то ревностью томим;

Я вас любил так искренно, так нежно,

Как дай вам бог любимой быть другим.

A mindössze nyolc soros verset a legutóbbi francia űrhajós, Thomas Pesquet szavalta el a rádiós beszélgetésben. Enyhe francia akcentusa miatt pár másodpercig nem is kaptam el, hogy oroszra váltott át, sőt mitöbb, az orosz költészet egyik gyöngyszemét, egy Puskin verset szaval, melyet kívülről tudok már vagy 60 éve!...

   Hosszú lenne taglalni, miben rejlik Puskin költői nyelvének titka, de tény, hogy mindig elcsodálkozom az érzésen, ami elfogja az embert, ha eredetiben olvassa. Annak idején, kb. 20 éve, folyóiratunk egyik számát Oroszországnak szenteltük (a párizsi könyszalon díszvendége volt), s nagy részét én írtam, szerkesztettem. Többek között újra fordítottam Puskin : Hóvihar ("Метель") c. novelláját, mely létezett ugyan franciául, de hiányzott belőle Puskin klasszikus nyelvi egyszerűsége és tiszta zeneisége. Úgy éreztem, meg kell próbálnom visszaadni franciául is...

Párhuzamok

    Tegnap, november 4-én volt Apa halálának harmincadik évfordulója. Még ha feledékenyen eszembe se jutott volna, a Net, a sajtó és a rádió egész nap erre a dátumra emlékeztetett. 1995. november 4-re, mely örökre eggyé forrasztja számomra a két halált, a két embert is, pedig a világon semmi közük nem volt egymáshoz, s az egyikük legalábbis (Yitzhak Rabin) a másik létezéséről sem tudott. Rabin élete, a közel-keleti békéért folytatott tevékenysége planetáris súlyú volt; apámé csak számomra (és persze a család számára) jelentett nagy fontosságú, példaerejű jelenlétet. Ugyanazon a napon haltak meg : Apa, aki előző nap jött ki a kórházból, s a reggeli kávé készítése közben a közelgő téli hónapokra szövögette terveit, míg Rabin estefelé Tel Avivban, nagy tömeggyűlésen lett egy fanatikus honfitársának áldozata.

   Hamarosan még egy fontos mozzanatra leltem : nemcsak ugyanazon a napon haltak meg, de nem egészen tíz nap híján egyidősek voltak.

Apa 1922. február 18-án született, Rabin születési dátuma 1922. március 1.  

                                                                                          

Nosztalgia

    Legnagyobb örömömre az általam olvasgatott blogokon sokan felvették  kesztyűt, a "blogvember" kihívását. Én mégsem veszek részt a programban, pedig lelkem mélyén nagyon is vonz a napi bejegyzések ötlete. Mindig is kötelességtudó voltam, a mulasztás sok bűntudattal járna... Francia nyelvű blogom a magyar mellett, kézzel írt naplóm és a megírandó - sőt, írás alatt álló, esetleg (el)fekvő egyéb témák - úgyis kellően táplálják grafomán étvágyamat.

   Ez a mostani bejegyzés is túllépte a hetenkénti ritmust, de mentségemre szolgáljon a 4 elnapolt, október végére csoportosított családi születésnap. A gyerekek szombati érkezését megelőző lótás-futás, bevásárlás, szervezés (ki mit vállal Agnès szülei és az én részemről) már jól kimerített, ami mindig bosszantó, mert elengedhetetlen összehasonlítást provokál bennem egykori teljesítményeim és a mostaniak között... Hiába, nehéz megszokni ezt a "lefelé a lejtőn" állapotot.

   Menyem és nagyobbik unokám visszament másnap délelőtt, mert hétfőn várta őket a munka és a tanulás, de itt hagyták nálam a fiamat és a kisebbik unokámat, akiknek még maradt pár nap a szabadságból. Minden jól sikerült, az ajándékok tetszettek, kár volt izgulni, gondolom mindannyiszor, de hiába. Mi hármasban még néhány napig élveztük az együttlétet, kártyáztunk, mozi és vendéglői program is kerekedett, s Alice közben az írásbeli érettségi próbáira is készült. 

   Ma szépen kisütött a nap a temetőre szemernyi megkönnyebbülésként a túlélők, az emlékezők számára. Igaz, nincs is szükség külön kijelölt napra, hisz erre minden nap jó, bármelyik pillanatban ránk omolhat az emlékek fájdalmas vagy kissé már megszelídült inváziója. Sőt, idővel egyre inkább menedékként időzünk a múltban, hiszen megválogathatjuk, mikor és hol, kivel és miért akarjuk feleleveníteni azokat a régi szép napokat, melyek kívánságra érintetlenül, minden zamatukkal visszatérnek, hogy megszépítsék a jelent.