Restauráció

A mellékelt "csendélet" a konyhai dekoráció része, pont a fejem felett, amikor reggelizek, ebédelek a magam társaságában... 
Ma reggel ezt a hatást tettem magamra. Csak az aranymadár (egyiptomi szobrocska másolata) hiányzik a valóságban...
Szombaton oda, tegnap este visszaautóztam a gyerekektől, ezzel lezárult a lányok két hetes téli vakációja is, hó nélkül, esős, enyhe időben. Szerencsére a múlt hét végén elvittem őket a tengerpartra, hogy félúton együtt tölthessék a szülőkkel a péntek-szombat-vasárnapot és ki is szellőztessük magunkat a napos, szeles  -  és egyébként majdnem néptelen  -  strandon.
Kicsit lemerült a belső akkumulátorom, pedig még ma hozzá kell fognom a félórás "exposé" megírásához, péntekre. Lucie-vel feltakarítottunk, rendet raktunk még pénteken, elutazás előtt. Mégis kellemesebb így visszatérni.
Náluk ma reggel kezdődik a padlástér szigetelése és lakhatóvá tétele. Hetekig eltart majd, de ők csak este mennek haza, amikor a mesterek már elvonulnak.
Ma reggel csodás kék ég és napsütés fogadott, amikor felhúztam a redőnyöket. A téli gyepet még nem akarom taposni, de a kertbe már le kellene ereszkedni és  szétnézni a rózsafák között. Az éjjel is esett.
Nagyon szerettem az unokáimmal töltött időt. Kell ez a meleg kapcsolat mindannyiunknak. Úgy kóstolgatom, mint ritka csemegét, hiszen néhány év múlva már emlékké halványulnak csupán ezek a hetek. A barátoké lesz az esőbbség, s ez a természet rendje. Az ellenkezője nyugtalanítana... 
Hirtelen lelassult a ritmus, a csend is furcsán vesz körül, hozzájárulva a tempó fékezéséhez. "Restaurálom" magamat...