 |
| a night clubban sziporkázó gömb alatt G. és én |
Egész héten arra gondoltam: írnom kellene a blogogjaimba (magyarul és franciául), de nem akartam megvonni Alice-tól az időmet, bezárkozva valamiféle koncentráló "burokba", ami őt teljesen kizárná a figyelmemből. Ezért csak olvastam a sok e-mailt, F-B hozzászólást: már ez is elfoglalt rengeteg időt.
Alice 8 éves múlt október végén. Nincs rá más szó: édes. Vidám, figyelmes, boldog, ha segíthet, gyengéd és türelmes. Rengeteget játszottunk. Szeret "ország-városozni" (nem tudom, mindenki így hívja-e?), amit franciául egyenesen "baccalauréat"-nak, azaz érettséginek hívnak. Persze, én nyertem, de ő a saját rekordjait szerette megdönteni, megértette, hogy egy tapasztalt bajnokkal nem mérheti össze az erejét! Így is sokat tanult belőle minden alkalommal. Ráadásul ő kérte mindig, hogy ezt játsszuk.
Megtanítottam vele az amőbázást is. Nagyon élvezte, akkor is, ha többnyire alulmaradt egy öreg rókával szemben! Gyerekkorunkban rengeteget játszottuk családi körben mindkettőt, a szülőkkel együtt, minél többen, annál jobb volt! Alice megnyert két játszmát (nem "adtam neki" pedig rá a legkisebb esélyt sem!) és nagyon boldog volt tőle! Teljes joggal!
Ezenkívül sokat rajzolt. A család minden tagjának írt névre szóló borítékos illusztrált levelet, amit szombaton át is adott. A mama azért kivételesen hármat is kapott.
Kicsit szorongva kezdte a levelek írását: félt, hogy hibát ejt... Ezért felírtam nagybetűvel egy papírlapra: "NE FÉLJ!" (N'AIE PAS PEUR!") és eléje tettem. Megkérdezte, hogy mit csináljon, ha az iskolában néha fáj a gyomra a szorongástól? Mondtam neki: "Gondolj erre a papírlapra és végy egy nagy lélegzetet, akár többször is"...
elérzékenyültem
VálaszTörlésmint mindig, ha boldog unokázásról hallok
szinte látom az együttléteteket,
szép dolgokat csináltatok együtt, az a "N'AIE PAS PEUR!"-ra jó lesz rágondolni majd♥
mert eszébe fog jutni az együttlétetek
(majdnem mindegy, mit írtál volna fel, a lényeg, hogy Te írtad neki , és erre emlékezni i s szorong á scsökk entő:)))♥
Ország-várost m is játszottunk: adott kezdőbetűvel kellett gyűjteni ország-,város-, fiú-, lány-, állat-,növény-, tárgy-neveket, de cifráztuk irodalmi címekkel, stb. ..
ja, és a rajzra visszatérve, szenzációs, szinte látlak a diszkógömb alatt: ) ))
TörlésIgen, úgy szeretném, ha szabadabbnak érezné magát! Az az érzésem, hogy ebben nagy szerepe van a nővérének, aki sokkal magabiztosabb, rendkívül beszédes és A. nehezen jut szóhoz (bár a szülők próbálják szabályozni a "szólásszabadságot"). A hét alatt itt nagyon belejött a csevegésbe!
TörlésAz asztalon miért, miért nem, még egy óriási süti is van, tüzijátékot lövellő gyertyával...
Törlés:)
Törlésazt én csokiszökőkútnak láttam: ) )
TörlésKati, Alice miniatűröket rajzol. Az A4-es lapot 4 részre osztja, majd a kész rajzokat felszeleteli. Amit feltettem, 8x10 cm!
Törlésbiztosan tetszenének neki Gross Arnold képecskéi
TörlésMég nem ismeri öket!
TörlésJó érzés rátalálni az önbizalomnövelő játékokra, ezekkel a nagyi együtt gazdagodik az unokájával. Eszményi kölcsönösség valósul meg nálad!
VálaszTörlésValóban, Klári! Egy-két dologban hasonlítunk is: pl. szeretünk "elkalandozni" eredeti célunktól... menekülünk a konfliktusok elől...
TörlésLegközelebb szeretném rávenni, hogy lassanként "belakjon" egy egész rajzlapot!