Két napja úgy érzem, hogy visszaléptem egy kicsit a gyerekkoromba... Ahelyett azonban, hogy a szokásos langyos nosztalgiába merültem volna tőle, alig várom, hogy újra a mában találjam magam.
Merthogy éppen a "LANGYOS" hibádzik!
A kazánt már 2 éve nem nézte meg szakember rendesen. Az utóbbi időben többször is leállt és mindannyiszor le kellett mennem a pincébe, hogy újra beindítsam. Kedden aztán végleg kiadta a lelkét. A szakember megrendelte a hozzávaló alkatrészt, de várni kell, míg megérkezik. Addig meg se fűtés, se meleg víz.
Visszatértem hát a gázon melegített mosogató- és mosdóvízhez. Ez utóbbival felballagok a fenti fürdőszobába... Hajmosást még nem próbáltam, lehet, hogy holnap inkább fodrászhoz megyek...
Az efféle epizódok általában a legrosszabbkor jönnek (de jöhetnének-e egyáltalán jókor?). Tegnap délre vendéget vártam, már több, mint egy hete meg volt beszélve. Felhívtam, hogy öltözzön melegen: három pulóver volt rajta érkezéskor! A beszélgetés egyébként kárpótolt, nem is éreztem a hideget (lehet, hogy a finom vörös Bordeaux-inak is volt benne némi része?). Alain most ment nyugdíjba, nagyon élvezi a friss szabadidejét. Pszichológusként, pszichoanalitikusként dolgozott, de én leginkább íróként ismertem, már jó 15 éve, folyóiratunkba is írt, tagja volt a szerkesztőségnek, több regénye, novelláskötete megjelent a szakkönyvek mellett. Tudta, hogy aznap este hatkor gyűlésre kell mennem, de csak 18h20-kor sikerült útnak indulnia. Azt hiszem, szívesen folytattuk volna a megszakítás nélküli beszélgetést, a témák egymást követték: az írás, a pszichoanalízis, a gyerekkorunk (az Oedipusz-komplexus alapvető jelentősége a felnőtté válásban) és még sok egyéb.
A legfurcsább egy pszichológussal, pszichoanalitikussal történő trécselésben, hogy az embernek olyan érzése van néha (állandóan?), hogy úgy olvasnak benne, mint egy nyitott könyvben...
Az utolsó mondatot megmosolyogtam. A lélektanászokkal jó óvatosnak lenni, mert felállítják magukban a szakmájukból fakadó képet. Rólunk.
VálaszTörlésA vicc róluk: Két pszichológus beszélget: Jó, hogy találkoztunk. Látom, te jól vagy, s mondd, én hogy vagyok?
A vicc nagyon találó!
TörlésÓvatos voltam, Mick, de az az érzésem, hogy számukra az is beszél, amit a legjobban el akarunk rejteni... Sőt, vonzza őket, mint vadászkutyát a szimata a rejtőzködő vad felé...
A pszichológus is ember. Ha baráttal beszélget kkor nem analizál. Az már izgalmasabb téma amikor kollegával teszi ugyanezt. Azoknak a beszélgetéseknek mindig van helyzetkomikuma. Bár hamar kiderül, hogy gyarlók, emberek és egyáltalán nem tökéletesek. Van egy barátom aki egyben az analitikusom is. Minden beszélgetésünkben hamar összekuszálódnak a szálak és nem lehet tudni, hogy igzából ki kinek a mentora. Az ilyen beszélgetéseket szupervíziónak hívják. Nem véletlenül.Ha segítő segítővel beszél az energiák összeadódhatnak. Jó esetben ez történik.
VálaszTörlésÉrdekes a te "belső" meglátásod, Györgyi.
TörlésŐ azt mondta, a jó analízishoz fontos, hogy ne legyenek privátban ismerősök, pláne barátok.
Igaza volt.Mi sem barátként kezdtük. 5 év elteltével váltunk azzá. Majd az analizis elmaradt a barátság fontosabbá vált. A kettő egyszerre nem megy. Pártatlanság kell a jó analizishez. Ez egy különleges találkozás volt. Azt hiszem azért jött létre, mert bőven van mit tanulnunk egymástól.
TörlésElhiszem, hogy különleges találkozás, mert kölcsönösen gazdagít.
TörlésFantasztikus véletlen, hogy most olvastam el Erős Ferenc Lacan-tanulmányát.
VálaszTörlésKlári, kerek szemekkel hallgattam!
TörlésAz álmokról különösen izgalmas volt. Mondtam, hogy szinte nem emlékszem rájuk. Erre azt felelte, hogy aki elkezdi az analízist, az elkezd álmodni is és emlékezni rájuk.
Egyet elmondtam röviden: nekem egészen világosnak tűnt addig... Alain elmosolyodott magabiztosságomon és azt mondta, hogy nem "fejti meg", mert nem akar vele megzavarni, mert EGÉSZEN MÁSRÓL VAN BENNE SZÓ!...
Hozzáteszem, hogy szaktekintélynek számít a területén és több könyvet is írt a "stade anal" és a "stade oral" közötti átmenetről pl...
nagyon tetszik ez a festmény, kicsit hasonlít erre:
VálaszTörléshttp://www.kikiandpolly.com/blog/wp-content/uploads/2010/09/swimmerinblueblog.jpg
bár a tied jobban rejtőzködő
az kicsit megijesztgetett, hogy meleg-vízzel ballagsz az emeletre
de ugye hamar rendbe hozzák azt a kazánt?én ilyenkor sim án bek öltözöm i smerősökhö z, vagy a családhoz, pár napot jobban kibírunk, mint lépcsőzni forróvizekkel
:(
Kati, a rejtett, láthatatlan veszély előtti kiszolgáltatottságot akartam sejtetni...
TörlésTöbben is ajánlották, hogy menjek hozzájuk... Képtelen lennék elfogadni (igen, baj van nálam az "elfogadással", tudom), inkább kivárom!
A lépcsőket igencsak megszoktam a 27-ik éve, hogy itt lakom!
De azért köszönöm, hogy aggódsz miattam.
Rózsa!
VálaszTörlésKi van a függöny mögött? A nő arca ijedt. Fél. A keze összezárva.A ruhája áttetsző kék, mint a vízeké.
Megteszed, hogy magánban írsz nekem erről a képről? Nagyon megfogott. Nem értek a festészethez, de ez a festmény renkívül impulzív.
Györgyi, ide is írhatom, amennyit tudok róla, hiszen az ember félig tudatosan fest, sőt, ír... A tudatalatti is beleavatkozik, de neked mondjam? :)
TörlésIgen, a nő fél, mert homályosan érzi a rá leselkedő veszélyt. KI VAN SZOLGÁLTATVA (meglehetősen kevés ruha fedi, az is majdnem áttetsző, tartása szinte bénult, nem tud mozdulni). Csak annyit érez, hogy VALAKI VAN a függöny mögött, de nem lehet tudni ki. Csak egy kezet lát a szemlélő, de a képen szereplő nő azt sem, csak ÉRZI. A kéz kicsit elhúzza a függönyt, mintegy jelezve, hogy tőle függ minden... Nem tudom, kielégítő-e?
Köszönöm a választ.
VálaszTörlésÖrömmel.
Törlés