Vígasztaló kamélia

Rengeteg bimbó van rajta!

   Pár napig még február van. A hét elején kinyílott az első kamélia, mintha csak vígasztalni akart volna az elmúlt két hét viszontagságaiért.

    Bevallom, nehéz volt. 

  Van, aki azt is kitalálja, miért szenvedtem meg ráadásként a kazáncserét. Péntek d.u. 4-5 óra felé elmentek a mesterek és gyorsan nekiálltam a földszint és az első emelet felmosásának, felporszívózásának, hogy eltüntessem a sáros, poros lábnyomokat! Nem tudtam volna nyugodtan fellélegezni enélkül az utolsó erőfeszítés nélkül, de a kádba már alig bírtam bekászálódni, hogy letusoljak és a hajam is megmossam... Utána meg csak annyi erőm maradt, hogy leroskadjak a tévé esti programja elé... 

   Közben anya járt az eszemben: ő volt, aki végkimerülésig, de befejezte a munkáját, addig pihenni nem tudott. Én nem megyek egészen odáig...

   Nem sajnáltatni akarom magam, de görcsös stressz-állapotban éltem át a 13 napot. Itt úgy mondják: "faire le dos rond"  -  vagyis kitartani, összehúzni magunkat, megvárni, míg elmúlik a vihar... Van, aki ennél nagyobb megpróbáltatásokat él át, s még hosszabb ideig. Nekem is volt benne részem életem folyamán, többször is. Úgy látszik, az évek múlásával egyre nehezebb alkalmazkodni.

   Hogy pozitív hangot adjak ennek a bejegyzésnek, nagyon jólesik a 20°-ra beállított meleg. Kinn feleannyi sincsen, borús, esős hét vár ránk. Egyetlen vágyam van: kiengedni végre a görcsös szorításból belül is, hogy nekifoghassak az írásnak. Péntekre kell elkészülnie.

   A téma: "Szabadság". Külső és belső.