Éledés 2. A kert is...

Mézédes illatban úszik a kert. 
A szomszéd óriás szilvafája árasztja, telis-tele virággal.
Szeretném, ha alaposan megnyesné, legalábbis a 3 méternyire hozzám behajló ágait, hogy az alatta sínylődő rózsafáimnak jutna több fény és harmatozó esőcsepp... Nem beszélve a tövükre hulló rothadt szilváról és a rajtuk lakmározó darazsakról!
Tavaly költöztek a kihalt régi tulajdonos helyére. Remélem, hogy tudunk majd szót érteni békés hangnemben, mert nincs rosszabb az egymást bosszantó, pereskedő szomszédságnál!
A kamélia is nyíladozik, de ritkán süt a nap rá is.
A tegnapi csodásan felpezsdített mindenkit: 20° körülre felugrott a hőmérő, száradtak a lepedők, lemostam a teraszt és a kint telelt asztalt, székeket. Újra kell majd festeni a kerti szerszámokat tároló kis bódét és a szemeteskukákat rejtő, házilag készült "spanyolfalat". Az árnyékos falra pedig újra kell majd telepítenem valami felfutó növényt, amely megbékül a napfény hiányával is...