Ó, nézd a furcsa, ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Ó, lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerül,
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...
jaj, nagyon nagyon szomorú :(
VálaszTörlésValóban, Kati? Nekem nem tűnik szomorúnak... Inkább kapaszkodik, ellenáll a kornak, a nehézségeknek...
Törlésértem, : annak ellenére, hogy madara elhallgatott, nem tartja már a napot, se virága, se gyümölcse, és bár bölcs mint az alkony, teste már tűnődve lefelé dől, amerre meghalni készül...
Törléskapaszkodást nem látok, inkább szelíd belenyugvást a halálába
nekem a rajzod is ugyanezt mutatja, a karjai még felfelé lendülnének (FA!), de teste már az enyészetbe "zuhan"
Törlésfélelmetes
de lehet, csak nekem, mert én még előrefelfelé nézek és indulok, nem készülök meghalni
Igen, a második válaszodra gondolok én is... Sztoikus válasz pl. egy nagyon öreg vagy nagybeteg részéről (a kettő nem jár feltétlen együtt!) De amíg nyújtózkodhat a fény felé, élvezi a megmaradt életét...
TörlésIgen, szerencsére neked még ijesztő és idegen gondolat.
Mégis van ebben a fában valami pozitív erő.
VálaszTörlésvalószínű olyan, mint a Rorschach-teszt, mindenki azt lát bele, ami épp foglalkoztatja
TörlésKlári, egyetértünk: nyilván a megmaradt, de szívós éeleterő! A kapaszkodás az utolsó lélegzetig.
TörlésKqti, de jó ötlet ez a Rorschach-teszt összehasonlítás!
Törléselfacsarodik tőle az ember szíve (is)... nagyon antropomorf!
VálaszTörléshát ez az :)♥
TörlésAliz, ez volt egy kicsit a célom: ezért kedvenc fám az olajfa...
TörlésJaj de furcsa! Nekem egyáltalán nem szomorú, se a vers, se a rajz... Sőt, inkább andalító. Ahogy olvastam, elmélázóvá váltam, megnyugodtam.
VálaszTörlés" Ó, lehet-e, hogy ne szeresd" - nekem ez a lényeg ebben a bejegyzésben.
Talán mert mára már az alkony bölcsei vagyunk?:)))
rhumel
Igen, kedves E., nekem is ez a bölcs belenyugvás tetszett meg: minek lázadni a megmásíthatatlan ellen? (Epikurosz, Spinoza, Montaigne stb) Az öregedés így sem a legvidámabb dolog ( De Gaulle: "la vieillesse est un naufrage" - "Az öregség összeomlás"), akkor próbáljuk legalább "az alkony bölcse" oldaláról megközelíteni és merüljünk "a végtelen titkába", mely szintén izgalmas dolog!
TörlésSzép!
VálaszTörlésTegnapi fánk jut eszembe, írnom kellene róla.
Irjál, mert te igazi költő vagy, Márta.
TörlésTóth Árpád és Fr. Chopin egyaránt tűnődőek voltak. Szegények mindketten ugyanattól a halálos kórtól szenvedtek. Ez egyiknek a versein, a másiknak a zenéjén kitapintható. Hatalmas művészek voltak. A rajz fája az égbe kapaszkodni látszik.
VálaszTörlésSzázéves törzse már szinte kiszáradt, mégis kihajt tavasszal: még itt vagyok!
Törléshttps://librarius.hu/2016/07/01/az-oregedes-nem-normalis-ez-egy-betegseg-beszelgetes-rudi-westendorp-orvosprofesszorral/
VálaszTörlésKöszönet a linkért, Kati. Sokmindennel egytértek az interjúban, de lehet vele vitázni is...
TörlésPl. azokra is gondolhatunk, akik súlyos betegséggel küszködnek, viszonylag fiatal éveik ellenére, s hiába reménykednek a hosszú életben... Az viszont igaz, hogy sokat változott az ember az utóbbi évtizedek alatt: elég csak az 60 éves nagyanyáimra visszagondolni...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés