Forró kása

   Végre belekezdtem nagyobb lélegzetűnek tervezett (álmodott?) szövegembe. Vajon ki tudok-e tartani a végéig? Minden tekintetben. Amilyen lassú (diesel) indulású motor fűt, nem vagyok túl optimista. Már hónapok óta kerülgetem, mint macska a forró kását, rettenetesen vonz, de félek is tőle... Hogy megégetem magam? Attól is, bár nem valószínű. Az én koromban már nem a nevetségessé válás vagy a kudarc öl legbiztosabban...

   Közben pedig rengeteg rövidebb szöveget megírtam, magyarul és franciául is, könnyedén jönnek, akár a lélegzetvétel (bár az is csak lépcsőn lefelé...), valóságos üdítő hatást váltanak ki bennem. Ugyanakkor hiányérzetet is: mikor lesz már legalább kétszáz összefüggő oldal belőlük?... Igen, legtöbbjük összefügg, laza szálak kötik őket egymáshoz, némelyiket be is olvasztom majd. Már sokkal előbbre tartanék, ha nem vettem volna olyan makacsul a fejembe, hogy ebből pedig fikció lesz, ha törik, ha szakad. 

   Eddig az elmesélés (récit) intim műfaját műveltem többnyire, kivéve harmincvalahány rövid novellát, amit "micro-fiction"-nak hívtam. Az elmesélés megengedi, hogy a szerzője nagyon is jelen legyen a történetben, ahol helyet kap nemcsak a szeme, a füle, minden érzékszerve, hanem az emóciói is: közvetítenek. A fikció pedig lehetővé teszi a nagyobb távolságtartást a történettel és szereplőivel, mintegy semlegesítve (legalábbis úgy tehetünk) a szerző személyét. Persze, rengeteg árnyalat elképzelhető.

   A magam részéről valami keverék lenne az ideális: "brouiller les frontières" -  vagyis elmosni a határokat! Amikor ezt leírtam, eszembe villant: hiszen ugyanezt műveltem a festésben, a rajzolásban is! Akkor tehát meglehetősen következetes vagyok saját magammal, korlátaimmal, inspirációimmal szemben.

   Van, aki előre kidolgoz minden részletet, aztán "csak" meg kell töltenie a keretet. Nálam a keret is laza: épphogy csak meglegyen a történet fő vonala, logikája: magyarán, megálljon a lábán. Hogy mi fogja kitölteni a helyet, hogy milyenek lesznek a fordulatok, a szereplők, elvárom tőlük, hogy engem is meglepjenek egy kicsit!