Hétvégén megjöttek a szülők értük. Tegnap este nálam, ma délben a másik nagyszülőknél volt a vacsora, ill. az ebéd. Ma estefelé visszamentek, hogy hétfőn kifújhassák magukat az út után.
Ilyenkor mindig kicsit kétes hangulatban vagyok: egyrészt jólesik újra a nyugalom, mely lehetővé teszi, hogy az időmmel tetszés szerint bánjak. Másrészt meg hiányzik unokáim társasága, melyet abban az állandó tudatban élvezek, hogy afféle fogyó kincsekben van részem... Az idő múlása van állandóan jelen a tudatomban. Főként felettem, meglehetősen kegyetlenül. Felettük is, de remélem, megőrizzük egymáshoz fűző érzéseink legjavát.
Az átmeneti spleen-nek más oka is van. Semmiség, jelentéktelen semmiség. Mégis súlyosan rámnehezedik, ezért akarom kiírni magamból. Ez a blog elbírja azt is, hogy nevetségessé váljon a tulajdonosa.
Tegnapelőtt este egy rigó futkározott a fűben és a teraszon, Lucie figyelt fel rá. Kiderült, hogy fél szárnya lóg: egy macska kaphatta el (a szomszéd macskák állandóan a kerítés tetején sétálgatnak, prédára lesve). Mit tegyünk? A házba be nem hozhattuk, meg nem gyógyítható, még ha össze is forr a szárnya, repülni valószínűleg soha nem fog többé. A földön pedig a ragadozók prédája marad...
Tettünk ki neki magot és vizet a teraszra. Meghúzódott a bokrok alatt, de tudatában voltunk, hogy ideiglenes a rejtekhely.
Másnap hűlt helyét találtuk, minden bokor alá benéztünk (én rettegve, hogy a kis hullára akadok...).
Azóta nehezedik rám a tehetetlenség mázsás súlya: nem tudtam segíteni egy életveszélyben levő kis rigón; mintegy halálra ítéltem... Ugye, nevetséges?...
Nem érzem nevetségesnek a kis-rigós történetedet, én is hasonlóan éreznék...
VálaszTörlés(csak vigasztalásképpen: azt tapasztalom, h. ebben az időszakban csinálnak fura tornamutatványokat a rigók,nem biztos, hogy valóban sérült volt...reméljük ezt :))
az unokáiddal kapcsolatosan is megértelek , és a spleen-t is ismerem :)))))
♥
Egészen biztos, hogy sérült volt (közelünkben próbált elbujni és egészen sokáig jól láthattuk a "részleteket")!... De már múlóban: bele kell nyugodni, hogy nem menthetünk meg mindenkit - azazhogy majdnem senkit sem!
TörlésPontosan ezt mondtam volna, amit Katalin. A rigó különben jól tud vigyázni magára, csak pihent és regenerálódott. Tavasszal kukacokat húz ki a földből, megfigyeltük a mieinket. :)
VálaszTörlésA hiányérzet a gyerekek elmenetele után növekszik, akkor is, ha nincs konkrét oka. Ilyenek vagyunk mind.
Klári, akkor neked is csak azt válaszolhatom: kétség nem fért hozzá, közelről és sokáig szemlélhettük... Végül is CSAK egy rigóról van szó, ez a világ rendje, a macska ösztöneinek engedelmeskedik (nem is haragszom rájuk!), csak én, a "mindenható ember" lettem olyan tehetetlen és előjött gyerekkori iszonyom is az elpusztult állatok látványától, azt hiszem...
TörlésRózsa, közelről néztétek, és hagytátok szenvedni? Állatkórház, madárkereskedő szakértelme, fűvel bélelt doboz, lisztkukac csipesszel a csőre elé tartva. Mindegy már. Majd elmúlik.
TörlésKlári, este fél 8 volt, pénzem állatorvosra nincsen... Különben épp csak repülni nem tudott, de gyorsan futott apró kis lábain, a jobb szárnyát húzva... El- elbújt, majd újra előbukkant.
TörlésJaj, úgy hangzott, mint egy számonkérés, pedig csak a saját lehetőségeimet vetítettem a helyzetre. :((
TörlésSemmi probléma, kedves Klári! Én magam szenvedtem a tehetetlenségemtől, Lucie-vel együtt.
Törlésolyan rég szerettem volna már megkérdezni, mi lett a krumpliba ültetett rózsaszáladdal?
VálaszTörléshttps://floramagyarblogja.blogspot.hu/2017/01/buvoles.html
TörlésÚgy tűnik, nem élte túl a februári fagyokat... Talán cserépbe kellett volna tennem először és nem egyenesen a kertbe...
VálaszTörlésOFF! Küldök egy cikket a mindszenti ártézi kútról, sok név is van benne:
VálaszTörléshttp://www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/szeretik_a_regi_artezi_kut_vizet_a_mindszentiek/2515617/
Köszönöm, Klári! Valóban, több ártézi kút is van Mindszenten. Köztük egy a mi utcánk sarkán is: tényleg sokan járnak oda vízért, még autóval is...
Törlés