Rövid magyar vakáció

Alice

    Rövid, de nagyon meleg!

   Az Alföld déli részén, a Tisza partján, nagy páradús hőség fogadott bennünket: pont olyan, amit nehezen tudok elviselni! Volt már benne részünk pár évvel ezelőtt is: amikor az ember letusol és a törülköző nem töröl szárazra, még harmadjára sem... Amikor nehezen húzzuk magunkra a ruhát öltözködés közben... Pihegtem, mint a partra vetett hal és permetező bőrömet törölgettem állandóan, éjjel pedig a párnámat forgattam, hogy egy kicsit hűsebb helyet találjak csuromvizes hajamnak... Alig mentem ki a házból, pedig lassan az is 27°-ra melegedett, a vastag falak ellenére, lehúzott redőnyök mögött.

   Mindez azonban lényegtelen a kellemes emlékek mellett! Újabb 2 hét a gyerekekkel, meleg együttlétek az ottani családdal, mármint megmaradt tagjaival. Öcsém immár dédnagypapa lenne 69 évével, ha nem halt volna meg 2003-ban... 

   A gyerekek elmentek 3 napra a Balatonra, én pedig a pihenő otthonmaradást választottam, a találkát kedvenc kísérteteimmel, akik kezdik már megszokni nyarankénti rövid felbukkanásomat. A ház is szépül, évente kell rajta ezt-azt elvégezni (köszönet unokaöcsémnek a munkálatok megszervezéséért és sógornőmnek a festők utáni kitakarításért!). Apa valahai műhelye is kellemes fehérre meszelt külön szoba lett. 

   TV, Internet és egyéb képernyők nélküli napok voltak. Mind az öten sokat olvastunk, kártyáztunk, rajzoltunk. A gyerekek a Tiszára is lejártak délutánonként. 

   Egyhangú szavazással mindenki nagy elégedettségének adott hangot. A repülő (Air France) 1 órás késéssel indult és éjfél után kerültünk ágyba. Másnap ebéd után autóba ültem, hogy újra felvegyem a csend fonalát...