Tegnap délután akartam megírni ezt a bejegyzést, de egy hosszú, több mint másfél órás telefonhívás elvette a rászánt időt. Tudom magamról, hogy ha még melegében nem teszek meg valamit, a szándék, az "ihlet" elmosódik és helyette maradnak a kétségek: vajon tényleg meg kell írnom?... Felesleges... Nincs benne semmi eredeti... Minek ezrediknek beállni a sorba?...
De a téma nem hagyott nyugodni. Székhelyi József meghalt. Már-már átsiklottam a hír felett: a neve mondott halványan valamit, talán egy agg operaénekes?... Aztán elkezdtem nézni néhány interjút. Rájöttem, hogy fiatal színészként még ismerhettem egy kicsit a hetvenes évek elejéről, hiszen 1 évvel volt nálam idősebb. De pályája nagy része, a jelentősebbik, kiesett az én látókörömből, mint a legtöbb ígéretes tehetségé.
A neten nagyon sok visszhangot kapott a hír. Sőt, majd 1 év óta, miután rákbetegségét nyilvánosan is bejelentette, áradt feléje az együttérzés, a biztatás, mely tudvalevően szárnyakat ad. A színpadi nyílt taps, a lelkesítő munka elfeledteti a fájdalmakat, a sötét gondolatokat (a kimerülés csak aztán jön), a népes családi és baráti kör, mindenki pozitív példára vár... S ő maga is azt mondta, le fogja győzni az alattomosan támadó kórt. Olyan lelkesen, meggyőzően mondta a kamerák előtt... Tartozott ennyivel a szeretet-hullámért. S talán eleinte magát is meg tudta győzni.
A ráktól mindenki fél. Maga a szó is szinte tabu: helyette a kegyes "hosszantartó betegség", "alattomos", esetleg "végzetes kór", amiből mindenki azonnal ért, de valamennyire elmossák a kicsit babonás félelemmel kiejtett "halálos ítélet" brutalitását.
Egy év óta számos interjút adott, ezekből alakult ki bennem a képe, hiszen sajnos, filmen és főleg színpadon nem láthattam. Nem véletlen, hogy a kamera szinte mindig közelről mutatta az arcát. Mágikus erő áradt belőle. Óriási meggyőződéssel, fantasztikus (és nagyon ritka!) dikcióval tudott a szeretet adta energiáról beszélni. Választékosan szép és pontos nyelven. Majdnem meg is győzött.
Rózsa! Megnyugtatlak. Könnyen elképzelhető, ha itt éltél volna Magyarországon Fr.o. helyett, akkor is előfordulhatna, hogy nem tudnád nyugodt szívvel kijelenteni a halála után: teljességgel ismertem a színészi munkásságát Székhelyi Józsefnek. Mint ahogyan én sem. Pedig én több interjúját, beszélgetős műsorát is láttam az elmúlt évben. Ezzel szemben nem láttam nagyon sok színházi szerepét, ahol valójában kiteljesedett az életműve. Nem láttam rendezés közben - riportfilmből sem. A betegsége kapcsán persze sok-sok apró dolgot lehetett látni az elmúlt időszakban a televízióban, de számomra a színész a színpadon mutatkozik meg teljes valójában.
VálaszTörlésMost majd én is archivált anyagokból próbálok meg sokkal több mindent megnézni, ami kimaradt eddig az életemből.
Azt hiszem utólag is nagyon jó lesz, csak nagyon szomorú. Az biztos, hogy gyönyörűen beszél(t) magyarul. Hiányozni fog a magyar színjátszásból - nagyon.
Ráadásul megtudtam, hogy az új évezred elején pár évig Szegeden színházat, szabadtérit igazgatott, rendezett és játszott is...
Törlés