Keresés ebben a blogban

2009. július 31., péntek

Még mindig a Szahara, a kimerithetelen...



  Gilbert szülei meglátogattak bennünket a 2 év alatt. Természetesen, elvittük őket a sivatagba, hiszen nekik is ez volt a fő látványosság. Ezen a képen a turbános "beduin" apósom. Nehéz szavakkal érzékeltetni a sivatagot : símogató meleg, az állandóan lengedező szellővel enyhítve, és a beláthatatlan homoktenger, gyerekkorunk óriásivá nőtt játszótere, melybe egészen visszafiatalodva vetettük magunkat! Miben lehet a varázslat titka, máig sem tudom : tényleg nincs az égvilágon semmi látnivaló ! A homok szine a finom világos okkertől minden árnyalaton keresztül vörösbarnáig terjed, hoztam is belőle mintákat emlékbe... Időnként kis oázis bukkan fel, datolyapálmákkal kibélelt mélyedésben (a vizet keresve), ahonnan éjjelenként fel kell hordani a homokot... (ld : Abe Kobo : A homok asszonya).
   Gyerekkori szokásom volt a nyári mezítlábozás, persze, manapság már a vidéki gyerekek se szoktak hozzá. A sivatagi homok nagyon csábító erre. Egy dologra kell ügyelni : skorpiók rejtőzködnek benne és csak akkor mutatkoznak, amikor már késő. Mindig bíztam jó csillagomban, és továbbra se szaggattam cipőt - egészen addig, míg egyszer szúrást nem éreztem a lábujjam alatt, helyén kis piros folt. A lehető leggyorsabban igyekeztünk a homokkal behordott úton az autóval a legközelebbi "dispensaire"-ig eljutni, ahol egy sivatagi doktor megnézte és megnyugtatott : ha skorpió lett volna, nem értem volna oda élve...
folyt.köv.

8 megjegyzés:

  1. Kicsit ismerős a sztori..no meg fénykép

    VálaszTörlés
  2. Nem gondoltam, hogy emlékszel még rá : 4 éves voltál...
    A képen láthatókból már csak egy maradt, söt, a fényképész is eltünt...

    VálaszTörlés
  3. A képet látva csak ámultam a bátorságotokon! (Anyukám egyszer követ emelt fel a homokból, szerencsére mégsem alányúlva, csak felülről fogva, így "megúszta" a skorpió-csípést. Talán mert a skorpió jegyében született :)
    A homok bizony szép, csak ne sirokkó formájában jöjjön...
    Várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  4. Nem közvetlen emlékszem,hanem arra,hogy meséltetek róla és a fényképet talán Nagyanyánál láttam már..

    VálaszTörlés
  5. E-nek : ez nem is annyira bátorság volt, inkább könnyelmüség!
    Sivatagi kalandból van még néhány fejezetre való!
    Köszönet a látogatásért!

    VálaszTörlés
  6. Picurnak : hát az biztos, hogy jó néhányszor láthattad a sok-sok képet, amit nagyanyádnak küldtünk!
    (irok hamarosan mail-t!)

    VálaszTörlés
  7. Olvaslak ám én is! A másik blogoddal viszont nagyon el vagyok maradva, mindig megnézem, mi az, amit későbbre kell halasztanom - nagyon kevés mostanában az időm, arra végképp nem jut, hogy a franciával birkózzam. Ugyanígy vagyok José blogjával is...
    De majd. Lesznek tán lazább napjaim is!

    VálaszTörlés
  8. Köszönet, Gabi! Látogatlak én is szorgalmasan, de már csak ez a hét marad elutazásig...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...