Moszkva, 1969...

Már régóta forgatom a fejemben, hogy magyarul is írjak a moszkvai évünkről. A negyedik volt a szegedi egyetemen, orosz-francia szakon. Felmerült az egyéves moszkvai képzés lehetősége, melynek papírjait nagyon rövid gondolkodás után aláírtam, ismerve a "Mérleg" végnélküli mérlegeléseit, (s sorsdöntő kérdésekben később is a mélyvízbe ugrás behúnyt szemmel stratégiáját alkalmaztam). Tudtam azt is, hogy anyával szemben a "kész tények elé állítás" módszere az egyedüli, hogy ne lehessen az érzelmi zsarolásnak, a katasztrofális összeomlás látványának engednem... Csak így lesz belőle békésebb beletörődés.

Készülődés, bevásárlás (szerényebb jövedelmű szülők gyerekei, köztük jómagam, még vásárlási utalványt is kaptak az Úttörő Áruházba - emlékszik még rá valaki?...) : vettem egy embertelen méretű papírbőröndöt, néhány téli ruhadarabot, a csizmámat viszont jó megérzéssel egy csizmadia kisiparossal csináltattam Szentesen, megérezve a hosszú, komoly telet, amit Moszkvában kell majd átvészelnem, s amire a boltban kapható beázós nem lesz alkalmas... A mini hosszúság dívott akkoriban, a harisnyanadrág még nyugaton is csak a szárnyait bontogatta (hogy szándékos képzavarral éljek), viszont felfegyverkeztünk minden féle színben létező "nyeles bugyival", ami a combközépig érő, csipkeszegélyű "panty" volt akkoriban, aminek szendén ki kellett villannia a szoknya alól, hogy teljes hatását elérje. Nem beszélve arról, hogy a harisnya meghosszabbítására is szolgált a néha -30°-os hidegben, mert a kabátunk is mini volt és a nadrág viselését betiltották a lányok számára a Pedinsztyitut imenyi Lenyina épületében, de még a metróban is megvető tekintetek, sőt megjegyzések kísérték! Az az érzésem, mintha a messzi középkorból érkezne hozzátok ez az üzenet, de lesz talán még néhány hozzám hasonló múzeumi lelet olvasóim között...