Moszkva, a folytatás...

Kollégiumban lakunk, az Uszacsovkán (ulica Uszacsova), a Lenin stadionhoz nem messze, ahol még jártam is, Gálja szobatársamat torna edzésére kísérva egyszer-kétszer. Még az edzője nevére is emlékszem : Imelsz Abramovicsnak hívta Gálja. Amikor felvetem a furcsa keresztnév rejtélyét, Gálja elmagyarázza, hogy a lelkes sztálini években egyes szülők a névadásban is kifejezték törhetetlen hűségüket a párt iránt - hogy melyik párt? szerencsére nem volt szükség pontosításra... - és így született jónéhány Tráktor, Pjatyilétka stb. Imelsz már talányosabb : az Imenyem Marksza, Engelsza, Lényina, Sztalina rövidítése ! Leesett az állam ! Soha ki nem találtam volna magamtól...

A kollégium régi, vízözön előtti építmény, előnye viszont óriási : bent van a város élő régi kerületében, nem pedig a kietlen, huzatos, beépítetlen peremkerületek egyikében, mint pl. a Lumumba egyetem vacogó afrikai diákjait tömörítő, félig befejezetlen épületek egyikében, amelyet sártengeren átevickélve lehetett csak megközelíteni...

A Pedinsztyitut imenyi Lenyina sincs messze, gyalog járunk, illetve az év jó részében csúszunk-mászunk és nagyokat esünk a behavazott járdákon, amilyeket soha le nem söpör senki, de be sem szór semmivel : a hórétegek egymásra fagyva várják a tavaszt, hogy felcsákányozzák őket! Ugyanis az 1969-70-es év igazi telet hoz : emlékszem, hóesésben néztem meg a november 7-i nagy katonai erőfitogtatást, az óriási interkontinentális rakéták bevonulását a Vörös térre... Attól kezdve szinte májusig tartott a hó, néha -30° konzerválta. A tereken a padok eltűntek a hó alatt, úgy mint a Moszkva-part mellvédje : fölöttük járkáltunk!