Moszkva, még mindig...

A legnagyobb megrázkódtatást azt hiszem mindannyiunk számára az ottani vécéhasználat okozta. Mivel a probléma előbb-utóbb megoldásra szorul, jó két héten belül mindenki hozzátörődött : nem mehetett naponta többször pénzes nyugati turisták fogadására szánt szállodákba dolgát végezni...

Hogy szűkszavúan érzékeltessem azok számára, akik nem részesültek efféle élményben : a туалет nevű helyiség kb. négy, szavazófülkéhez hasonló részből állt, azzal az érzékeny különbséggel, hogy WC csésze volt benne (födél nélkül) és főleg, még függöny sem leplezte az elfoglalóját! Orosz társnőink fölguggoltak egyszerűen a tetejére : ez mindenképpen higiénikusabb megoldás volt... Eleinte vettünk az egyik kabinra függönyt, "занято" és "свободно" megfordítható karton táblával, de hamarosan elsajátitottuk a némi egyensúlyozó technikát követelő pozíciót, és még az újságolvasás se jelentett problémát ebben a kényesnek tűnő helyzetben. Egy gyors pillantás a kabinsorra elég volt, hogy az ember megtudja, van-e szabad hely... Máig se értem, mi volt az ajtó megtakarításának mély és rejtett értelme.

Szovjetunióbeli utazásaink során az említett módszer számos változatát tapasztalhattuk meg, egy állandó elemmel : az ajtó hiányával... Azt hiszem, ha szociológus vagy etnográfus lennék, bőven jutna egy alapos tanulmányra belőlük!