Egy hét szeretet-kúra

    Május elseje péntekre esvén, itt Franciaországban ilyenkor megnyílik a "pont", azaz "híd" lehetősége, mely áthidalja az ünnep és a hétvége közötti munkanapot,mintegy hozzácsapva a pihenőhöz, nem kell ledolgozni előtte vagy utána, mint Magyarországon szokás volt (vagy még most is megvan, nem tudom). Igy a gyerekek már péntek délután megérkeztek az unokákért. Ők a hét eleje óta itt voltak a tavaszi szünetre. Nekem ezúttal Alice jutott.

   Mondanom sem kell, nagyon gyorsan és kellemesen szaladtak el a napok. Alice 6 és fél éves, bár bejelentette, hogy a feleket ne is számoljuk, ő ehhez már nagy. Szépen eljátszogat magában is: eddig szerette, ha legalább nézzük, mit csinál, de még jobb volt, ha partnerekké avanzsáltunk a játékban. Igaz, ő sosem tapasztalta ki az egyedüli gyerek pozícióját: neki már eleve volt egy nővére. Így azt sem tudja, milyen az, amikor mi vagyunk a világ közepe, szüleink, nagyszüleink határtalan csodálatának első és egyedüli tárgya. Neki az is természetes volt rögtön, hogy mindent megosszon nővérével: játékot, édességet, mindent. Sőt, a Lucie-től örökölt kinőtt ruháknak is fenntartas nélkül örül (persze, kap azért újat is időnként, melyet még senki se hordott). Nagyon aranyos, teli gyengédséggel, csak imádni lehet. (Mondjam, hogy Mérleg?...)