 |
| balról Gilbert egy Ionesco darabban A felnőttek is játszanak... |
Esténként Hankiss Elemér: A befejezetlen ember c. könyvét olvasgatom elalvás előtt. Szívderítő. Legtöbbször azonnal megosztanám Veletek, annyira fellelkesít fénylő intelligenciája, s ugyanakkor hallatlan emberközeli egyszerűsége, sokrétű érdeklődése.
"A játék a valóság és a látszat világa között villódzik; "mintha világ". Mintha valoság volna, s mintha mégsem volna az. A játékról szóló híres könyvében Huizinga* remekül érzékelteti ezt a két világ közötti villódzást egy kedves anekdotával.
Az anekdota egy ifjú apáról szól, aki belépve a szobába azt látja, hogy négyéves kisfia egy széksor első székén ül, és "vonatot játszik". Ahogy meg akarja ölelni fiát, a kisfiú megszólal:
"Ne csókold meg a mozdonyt, apu, mert akkor a vagonok nem fogják elhinni, hogy igazi!"
(*Huizinga - 1872-1945 - holland történész, a "Homo Ludens" szerzője. A nácik börtönében hal meg.)
A jó játék kiléptet az időből is. Az van, és körülötte minden más megszűnik.
VálaszTörlésÉrdekes amit mondasz, Mick. Tényleg megszűnik igeiglenesen idő és tér...
TörlésÉn nagyon szeretek játszani. Szerintem felnőttek számára is nélkülözhetetlennek kellene maradnia!
Könyvtárközi kölcsönzés révén jutottam hozzá. Engem nem bűvölt el H. sziporkázó elméje.Talán lelassultam. :(
VálaszTörlésKlári, nem baj, ha nem vagyunk egy véleményen! Nem elejétől végig olvasom, hanem "csemegézek" a címszavak között. Néha meglep, de legtöbbször azon örülök, hogy magamra ismerek, persze, nem minden széleskörű hívatkozásának vagyok birtokában, néhányuknak legfeljebb a nevét ismerem...
TörlésIgazad van. Türelmesen kell olvasni is.
VálaszTörlésIgen, azt hiszem, mindenhez - és mindenkihez, hozzám is! - kell egy jó adag!...
Törlés