Tartsunk lépést a haladással

   A kép pár perce készült a kertben. A rózsafák bimbósak, minden csak ígéret egyelőre, mintha még mindig hirtelen lehűléstől tartanának. A szomszéd kertből áthajló orgonavirágok is óvatosan visszatartják illatukat.

   Rajtam is zokni, pulóver, mellény. Kint is, bent is. Valahogy beköltözött a hideg mindenhova és a kisütő nap sem tudja feloldani. Vagy csak bennem?... Igaz, szomszédasszonyom áttelefonált tegnap, hogy megkérdezze: csak ő fázik, vagy tényleg hideg van?... Megnyugtattam, hogy én is. Majd tíz évvel vagyok nála kevesebb.

   Fiam a három napos itt tartózkodásuk alatt ismét újított a gépemen... Amikor  csodálkozva felkiáltott, hogy: "Még mindig nem tértél át a Yosémite-re?"  -  rossz előérzetem támadt... Mégis beadtam a derekam, hogy lépést tartsak a haladással: minden pszichológus azt tanácsolja az öregedés lassítására, hogy tartózkodjunk a rutintól! Nem csalódtam: óriási lökést kaptam a rutin kiküszöböléséhez! Semmit sem találok megint, főleg a már jól megszokott képkezelés tűnt el teljesen. Újra kell szoknom mindent, mi hogyan és hol működik, tárolódik... Igaz, ami igaz, agytekervényeim újra alapos tornának vannak kitéve... Szemlátomást fiatalodok, csak a hajamban lett pár szállal több a fehér...