 |
| Az ünnepelt teljes hosszában... |
Jó volt a hétvége, még a nap is kisütött vasárnapra! Ami pedig nem fordult elő vele napok, sőt lassan hetek óta igazán...
A gyerekek befutottak szombat délután, s ez egyszer még csak nem is kellett rajtuk megosztoznom Agnès szüleivel, mivel ők épp az Alpokban levegőznek jó 10 napot.
Május végén találkoztunk utoljára náluk, az Anyák napját ünnepeltük együtt. Most az Apák voltak soron, bár csak egy példányban, mert Gilbert már csak gondolatban lehetett jelen, Daniel pedig az Alpokban üdül.
François a szerszámos ládájával érkezett, mert összejött pár barkácsolnivaló, melyek meghaladták az én erőmet. Mindig megkérdezi előre, van-e efféle tennivaló. Még aznap délután kifúrta a betonkerítést, hogy felerősíthessük a falra a könnyű kis farácsozatot, melyre a még gyenge japán loncaim hivatottak felfutni, ha majd rájuk süt egy kicsit a nap... Kicsit befonják majd a szomorú, szürke, mindig árnyékos falat... Ezalatt Agnès kiásott 3-4 elszuvasodott fatönköt, mondván, hogy szeret kertészkedni...
A nappaliban is kiéltem a változás iránti vágyaimat, bár a lehetőségek hely- és anyagi szempontból korlátozottak. Helyet változtatott a tévé és a kis szekrény. Vágyaim ennél nagyobb terjedelműek, de megtanultam a türelmet is.
Szombat este François vendéglőbe invitálta az egész családot, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Vasárnap én főztem. Előétel: finom mézédes sárgadinnye-szeletek, utána sertés filé sütőben párolva, nagymama püréjével (családi elnevezés a lányokkal: "purée de grand-mère", azaz ahogy én szoktam csinálni) és brokkolival, salátával, majd egy nagyon finom sütemény 3 féle csokoladékrémmel (ezt már úgy vettem a város legjobb cukrászánál, ahova nagyobb alkalmakkor megyek csak, ellustultam...) Utána kávé, majd napozás - a teraszon teritettem!
nekem az ilyen bejegyzések, mint ez a mostani tied, mindig meghatnak. Mert nem valami komoly információtovábbításról, hanem meghitt emberi kapcsolatról szól. Bepillantást engedsz családi rituálékba, és ez olyan, mintha jeleznéd az olvasóiddal:barátok vagytok, ti tudhatjátok. Kellemes itt lenni, és köszönöm a "meghívást"♥
VálaszTörlésKöszönöm, Kati. Jó az intuíciód: ezen a blogon kicsit intimebb hangulatúak a bejegyzéseim, mint a másikon... S nem is teszem ki automatikusan a F-B-ra, mint a másikat.
TörlésPedig az is én vagyok, a "másik bőrömben"...
nekem ezek kisebb csodák, épp tegnap beszélgettünk egy szívemnek nagyon kedvessel, hogy én most kezdem csak ezt tanulni... azt, hogy vannak beszélgetések, amik nem csak fontos információk kicserélését jelenti, nem váltjuk meg a világot, de arról szól, hogy barátságosak vagyunk, és csacsogunk, mert közel van egymáshoz szívünk, bízunk a másikban. Én világéletemben kerültem az ilyesmit, és az iskola vagy a munkahelyi beszélgetésekben is hideg rázott, ha a szavak nem azt jelentették, ami, hanem a mögöttes tartalma volt a lényeg...,a barátságosság, ...az hogy amikor azt mondták, mizujs,mitszólszehhezaszépőszhöz, nem értettem (néha most sem), mert nem fogtam fel, hogy ez nem arról szól, hogy mindig üres a feje, és sosincs mit mondania, hanem azt jelenti: "MOST megállok veled szót váltani tenger dolgom mellett is, mert fontos vagy nekem"...ezt juttattad eszembe
Törlésakarok majd erről bővebben írni a blogomban, ha egyszer hazaérek :)))
Hogy mi van a látszólag "üres", "érdektelen" mondatok mögött? Talán csak "megosztás" egyszerű, de oly fontos öröme...
TörlésSzeretem a beszélgetős bejegyzéseidet. Többet érezhetünk meg egymás lelkének pillangó szárnycsapásaiból. A sütit kifejezetten megkívántam. A fiad pedig remek gyerek. Büszke lehetsz rá. Igazi kincs.
VálaszTörlésIgen, ez valóban beszélgetős-megosztós akart lenni, Györgyi! S örülök, hogy néhányan megosztottátok velem: egy ideje már olyan levert, kioltott, hajszolt voltam...
TörlésA 3 utolsó mondatoddal meg különösen egyetértek és köszönöm!
Micsoda fiú, hogy megkérdezi, van-e mit szerelni...! Milyen figyelmes. Tényleg büszke lehetsz rá!
VálaszTörlésIgen, mindig keresi a módját, hogyan segíthetne... Olvasd el, amit a francia blogomra írtam, hogy milyen büszke is vagyok... (Le blog de Flora, jobboldalon)
TörlésMint egy otthoni vasárnap... Még a szerszámos doboz is stimmel. A terasz, hát hogyne. Másképpen is megmarad a nyomunk a világban, grand-mére! :)
VálaszTörlésKöszönöm, Klári! Valóban igyekszem az otthoni délalföldi családi összejövetelek hangulatát átadni, amikor fő dolog az volt, hogy a vendég jól és otthon érezze magát! S legyen itt-ott egy kis "lelkizés" is: olyan jólesik! ;))
TörlésDe jó, hogy te is úgy érted az 'otthonit', ahogy én.
TörlésGondoltam! :)))
Törlés