Három napja jöttem meg Magyarországról. Úgy tűnik, hoztam az ottani napsütésből ide, Északra, mert távollétemben 20°-nál nem ment feljebb a hőmérséklet. A pályaudvar előtt még friss víztócsák emlékeztettek a reggeli esőre, amikor leszálltam a párizsi vonatról. Azóta viszont biztatóan süt a nap, egyelőre 26° körül, de az előrejelzések szerint a hét végére megközelíti majd a 30°-ot is, a nyár valószínűleg utolsó üzeneteként. De mi ez már a két hét alatt elszenvedett kánikulához képest? Segíti kipihenni a fáradalmakat, melyeket az elviselhetetlen forróság okozott.
Előre le kell szögeznem : nem sajnálom egy cseppet sem, hogy végül is rászántam magam az útra. Igy történik minden évben : nyavalygok pár hétig, menjek, ne menjek, előre elképzelem az utat, a végetérhetetlen gyaloglásokat a reptér folyosóin, ahogy magam után vonszolom a bőröndöt, táskát, kifulladva igyekszem lépést tartani a fiatalokkal, akik többnyire sietnek, majd csigalassúsággal araszolok a többszörösen kígyózó sorokban, a kis "teknőbe" pakolom a kézipoggyászt, telefont (télen a lábbelit is!), a külön celofánba átpakolt "folyadékokkal"... A vámos mégis talál gyanús árnyat a képernyőn és kipakolja nehezen becsukott bőröndömet... Kiderül, hogy odafelé egy szinte üres dezodor, visszafelé pedig egy tubus fogkrém volt a "bűnös"... Hiába tiltakoztam, hogy egyik se "cseppfolyós"!...
A mindszenti öreg ház kellemes hűvössel fogadott éjjel 2 óra felé, amikor a reptérről megérkeztünk. A hűtőben finom leves és töltött paprika várt ránk, de inkább gyorsan megvetettük az ágyakat. Másnap pedig unokaöcsémnél ebédeltünk. A családi ebédek többször is megismétlődtek, hol egyikünknél, hol másikunknál, hol vendéglőben is.
Ezekért az együttlétekért nem sajnálom az összes fáradalmat, melyeknek még nem jártam a végére. Gyerekek, felnőttek nyertek egy évet legutóbbi találkozásunk óta, kicserélhettük gondolatainkat, emlékeinket, gondjainkat. Volt bennük jó is, rossz is. Unokahúgom is eljött férjével egy napra Székesfehérvárról, hogy találkozzunk. Arra gondoltam, hogy az ebédnél nem volt egy csepp alkohol sem az asztalon, mégis sokat nevettünk, jó volt a hangulat.
Fiam, menyem, két unokám és én szüleim házában laktunk, mely most már a fiamé. Évente végeztet rajta csinositást, gondozást, melyet unokaöcsém szervez meg. A ház kicsit az övé is, két utcával odébb laknak és otthon volt mindig a nagyszülőknél is. Nagyon hálás vagyok neki a gondoskodásért.
A gyerekekkel sokat olvastunk, játszottunk (főleg kártyáztunk), a lányokkal órákat beszélgettünk. Ők négyen elmentek néha biciklizni a Tiszára, akár Mártélyig is, esetleg a szentesi vagy a vásárhelyi kitűnő uszodákba. Jártak Budapesten egy nap és Szegeden is kétszer. Az elutazás napján még meglátogattam fiammal és Lucie unokámmal a vásárhelyi Tornyai múzeumot...
Hát, nagyjából ez volt. Bal nagylábbujjam körme még mindig várja az újjászületést...
Vártam, hogy írsz, mielőtt én is útra kelek... Örülök, hogy így történt. Kettéhajtott, összegumizott fogkrémmel tesztelem holnap a vámosok éberségét. Amíg lehet szánjuk rá magunkat, hogy útra kelünk.
VálaszTörlésKedves Névtelen (vajon ki vagy? rhumel? vagy valaki más?...), a vámosok ébersége inkább bizalmat kelt, főképp, ha épp nem ránk esik...
TörlésA kánikula nélkül könnyebben elszántam volna magam, azt hiszem. Ha az ember bezárkózva tölti az időt, az se jó...
Jó utat kívánok!
Nem én voltam (rhumel)🤗 Talán a Partfalról? - az előző bejegyzésednél írta M., hogy vár.
VálaszTörlésMi már nem utazunk, itthon élvezzük a kellemes őszies, de napfényes, meleg időt.
A Balcsira azért még visszamegyünk kicsit.
Engem májusban még meg is motoztak😋. Tkp. a mi biztonságunkért olyan alapos az ellenőrzés. Csak a rohanás, a fel-le pakolás, öltözés miatt nehéz, a tömegben, nem épp fiatalon tartani az iramot.
Örülök, hogy szép emlékekkel, családi együttlétek élményeivel tértél haza. DE ó lenne egyszer valahogy találkozni...Útra is kelnék, ha itthon leszel. (Most augusztus 20-tól egészen múlt hét közepéig unokázás volt soron.)
rhumel
Azért gondoltam rád, mert "Névtelen" azt írta, hogy holnap útra kel, s az utazó sokszor Te vagy...
TörlésIGEN, jó lenne találkozni! Néha arra gondolok, hogy el kellene mennem egyedül és bejárni Magyarországot, hogy utoljára még mindenkivel találkozhassak!... De nem a nyári hónapokban, mert lassan képtelen leszek a rekkenő hőségben kimozdulni... Irigylem a szelíd szép szeptemberi Balatont! Ússzál jókat!
Partfalról indulok délután. Megnézni a lurkókat, s megölelgetni a kis huncutot, aki abban a percben született júniusban, amikor beléptem a repülőtérre, hogy hazainduljak. És sokat sétálni, játszani Nyusszal, a "nagy" testvérrel, az én drágaságommal, újabb magyar szavakat kicsalva belőle.
TörlésKellemes utazást és az "unokázás" végtelen örömét kívánom neked, Márta!
TörlésJaj, de szerettem volna minden nyáron találkozni Vásárhelyen vagy Szegeden, na de most a forróság mellett még földrengések is voltak Szentestől délre. A régi házatok milyen jól fogadott benneteket! Jó elképzelni is. Meg a sok "lakodalom" körben. Szépek a fotók.
VálaszTörlésKlári, szeretnék veled is élőben találkozni, hiszen olyan sok fontos témáról beszéltünk már privátban is az évek folyamán! No és Szöged is összeköt bennünket, ez a szép tájszólás, melyet csak egy "bennszülött" tud helyesen beszélni.
TörlésA földrengésről nem hallottam: mikor volt? Mi 16 km-re vagyunk Szentestől és 31-én utaztunk vissza.
Augusztus eleje-közepe táján volt sok, sokszor ismétlődő rengés a mi hazai tájainkon, lehet, hogy az emberek nem, csak a Köveslitgethy Radó mutatói érzékelték. Ami azt illeti, lenne miről beszélgetni élőszóban is, van itt nyájas családi körünkben és közvetlen együttesünkben is miről beszámolni, ami sehol se kaphat máshol helyet!
TörlésMi 19-én éjjel érkeztünk, valószínűleg akkorra elmúltak a rezgések! Igy "megelégedtünk" a forróságtól reszkető levegővel, a legkisebb szellő nélkül, de 40 %-nál magasabb páratartalommal...
TörlésIszonyú idő volt. Itt kicsit jobb, nem sokkal. :((
TörlésMost ide is utánam jött! 10°-kal enyhébben (30° körül...) R.
Törlés