Guy Goffette : ARANYSZEMCSÉK A SÁRBAN (UN PEU D'OR DANS LA BOUE)

Mindig sejtettem én : élni, az más dolog,

mint ez a feledő, telő idő, kopott

szerelmeink és az ízületek kopása

- hasítjuk a tengert reggeltől estelig

eget és földet is hasítunk, mint vakond

avagy hal vagy madár, tehát : dúskálunk vízben és

légben, gyümölcsben, porban, furakszunk, mint,

égünk, hogy, megyünk, mert, jutalmunk

mi is ? almában féreg, búza között a szél,

mert minden visszahull örökké, mert minden

újrakezdődik, és olyan semmi se lesz,

mint ami volt, se jobb, se rosszabb,

csak egyre hajtogatja : élni, az más dolog.

fordította : Lackfi János

Je me disais aussi : vivre est autre chose

que cet oubli du temps qui passe et des ravages

de l’amour, et de l’usure – ce que nous faisons

du matin à la nuit : fendre la mer,

fendre le ciel, la terre, tout à tour oiseau,

poisson, taupe, enfin : jouant à brasser l’air,

l’eau, les fruits, la poussière ; agissant comme,

brûlant pour, marchant vers, récoltant

quoi ? le ver dans la pomme, le vent dans les blés

puisque tout retombe toujours, puisque tout recommence et rien n’est jamais pareil

à ce qui fut, ni pire ni meilleur,

qui ne cesse de répéter : vivre est autre chose.