Gabi kérdezte a múlkor, hogy anyai nagyapámról készült-e portré. Sikerült felkutatnom azt a naiv, 10-11 éves koromban készített rajzot (ötödikes voltam, emlékszem), ami naivsága ellenére is újra elém idézi jellegzetesen homlokáról a feje búbjára tolt "micisapkáját", amit csak éjszakára tett le, nomeg a téli zimankóban váltott fel báránybőr kucsmára. Arcvonásai, fejtartása is az igazi, úgy ötven év körül...
A sok beszívott kőportól asztma kínozta és arra nem emlékszem, hogy bármilyen kezelésben is részesült volna. Éjszakánként hallottam sípoló lélegzését és fojtott, végnélküli köhögési rohamait, mihelyt a fejét letette.
A nyári szünetekben sokszor elpolitizálgattunk : soha nem mulasztotta el a hírek meghallgatását az ágyfejénél a falra szerelt kis vezetékes rádión, sőt, hajnal felé, amikor a zavarás nem volt olyan intenzív, az Amerika hangja és a Szabad Európa adókat próbálta fogni. Nem is csoda, hogy a "reakciós" bélyegét sütötték rá egy időben, mint ahogy a háború előtt meg "kommunistának" titulálták egyesek. Nem volt pedig egyik sem, csak a maga fejével próbált gondolkodni, ami pedig minden idők hatalmasai előtt gyanús felállás...
Köszönöm, hogy előkerested!
VálaszTörlésTöltöttem egy órát a lomtáramban, de jó alkalom volt a válogatásra, a "lefölözésre" is...
VálaszTörlés