Október

   Régóta vágyakoztam egy hosszú, szép vénasszonyok nyarára... Hogy némileg kárpótoljon az esős, hideg szeptemberért. Már két hét óta tart: ki sem merem mondani, nehogy elillanjon!

   A nap sugarai szinte égetnek  -  de csak pár órát... Alacsonyan jár és az árnyék rögtön sötét és hűvös lesz, mint amikor durván visszavonja ajándékát a kéz. Nagyon kellene pedig még egy kis haladék!...

Juhász Gyulát idézem:

OKTÓBER

A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.

Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.

A kertben tarkán égő színek,
Virágok, dúsan vérző szívek,
Rajtuk az este harmata ring,
De ez már őszi pompa mind.

Fényt, krizantémet, dalt, harmatot
Lelekemben vígan elringatok,
Megszépül lassan, ami rég volt,
De ez már októberi égbolt!

(1924)

S legyen még ez a rövid részlet Máraitól, csak úgy, ajándékként:

„Az erdőnek olyan szaga volt, mint egy régi, nemes fából faragott ruhásszekrénynek. A tisztásra néha kilépett egy őz vagy egy öregedő moziszínésznő. Volt valami századon kívüli ez októberben. Soha nem éltem ilyen választékosan: az október sugártörésének oldatában lebegtünk, s csaknem jambusokban szóltunk a pincérhez. A világ elegáns volt és illatos.”

Márai Sándor: Október, részlet – In: Uő.: Négy évszak, [Budapest], Helikon, 2000