Májusvég

    Az időjárás igencsak lehűlt: tegnapelőtt alig volt 15° fényes nappal. Az utóbbi időben hozzászoktunk a gyors és meglehetősen brutális változásokhoz, és valószínűleg messze vagyunk még a végletektől! Tavaly pont ilyenkor télikabátban dideregtünk egy vengéglő teraszán, melyet 3 hónap után végre megnyitottak a vendégek előtt. Sztoikussá válnánk, ha már eddig is nem lettünk volna azok.

   Mozgalmas napok, hetek vannak mögöttem és a június, sőt július eleje sem ígérkezik kevésbé dinamikusnak. Szeretem az ilyen időszakokat, amikor is úgy érzi az ember, hogy él! Persze, jó lenne, ha fizikai ereje is követné az iramot... Már attól is kifulladok, amikor sorba veszem őket: egymás után telik be a sok kis sárga post'it, amit a számítógépre ragasztok, hogy szem előtt legyenek az elvégzendő dolgok! Minden sora, minden dátuma mögött sok-sok órás erőfeszítés rejtőzik.

   Ilyenkor visszagondolok a pár napra, amit a múlt héten a gyerekekkel töltöttem. Ritka, hogy hosszabb időre is eljöhetnek. Két kibővített családi ebéd (Agnès szüleivel nálam és náluk) is belefért, Anyák napjával egybekötve, ami itt május utolsó vasárnapja. Nem beszélve a kártyapartikról és a hosszú beszélgetésekről unokáimmal, melyek mindig jót tesznek mindenkinek. Egy nap kirándulás Lille-be, egy délutáni mozi, mialatt a kutyus velem maradt, hogy a gyerekek szabadabban mozoghassanak és A. összeállíthassa a kis kalyibát a teraszon. Már csak a lépcső hiányzik (a boldogságomhoz? Jó is lenne, ha ennyi elég lenne!).

anyáknapi torták

kész a kalyiba

kicsit megfáradt anyák...

palacsintasütés utáni kártyaparti