Tavaszi libegés

   Egyelőre folytatódik a szép napos, meleg idő, kivirulnak a könnyű nyári ruhák és a kertek virágai! Ez utóbbiak lassanként öntözés után sóvárognak, annyira kiszárad a föld, még itt, északon is, az esős tavaszok földjén.

    Mióta visszajöttem, napjaim a felgyülemlett problémákkal való viaskodásban telnek. Úszok az árral... Néha egészen nevetséges kis ügyek csatlakoznak hozzájuk, amelyeket azelőtt fel se vettem, vagy szempillantás alatt magam oldottam meg. Most napokig elhúzódó, fizikai rosszulétektől szenvedek a stressz hatására. De nem is megyek bele a részletekbe, egy részüket francia blogomon már feltártam.

   Tegnap két kedves barátnőm eljött délután kávéra, teára és egy kis csevegésre a teraszon. Leültünk kedvenc nagy zöld napernyőm alá (időközben előkerült a kertből az ernyő hiányzó darabja, így felállíthattam). Kellemesen fújdogált a szél.

   Egyszer csak egy erősebb szélroham  -  egyetlenegy, mintegy figyelmeztetésül  -  de mire?  -  felkapta a napernyőt és egy pillanat alatt átlibbentette a szomszéd kertet elválasztó magas falon! Sőt, ezzel sem elégedett meg, egyre feljebb emelkedett a nyitott nagy zöld "ejtőernyő" egészen a szomszéd háztető magasságáig (kb. 3 emeletnek felelne meg), melyet mi hárman szájtátva, döbbenten és némi nyugtalansággal követtünk a teraszomról! Vajon hol áll meg? S mellesleg, milyen károkat okoz közben?... Utólag nagyon sajnálom, hogy nem volt kezem ügyében egy fényképezőgép.

   Végül nyugodt libegéssel leereszkedett szomszédasszonyom kertjében, egyetlen virágot sem érintve. De a talapzatát ki kell cserélnem, hogy a jövőben ne szabadulhasson el ilyen könnyedén!