Vészes gyorsasággal közeledik a csoport tavaszi tárlatának időpontja. Ideje lenne az 5 kép elkészítéséhez fogni, mert megint hamar nyakamon lesz a kés... Az az érzésem, hogy megint a szokásos paradoxon rabja leszek: egyrészt nélkülözhetetlen szükségem van szigorú keretre, amely kötelez a cselekvésre, másrészt meg, mint a rossz ló, mindig ellenkező irányba húzok, ha valamerre köteleznek... A józan ész azt suttogja az egyik fülembe, hogy itt az ideje és sok stresszt takarítok meg vele, az ördög pedig a másik oldalon arra csábít, hogy vegyek egy nagy lélegzetet a szabadság és a transzgresszió részegítő illúziójából, még ha drágán kell is megfizetni 2 hónap múlva... Gyerekkoromtól emlékszem arra a megkönnyebbült fellélegzésre, amit bármilyen kicsi haladék is megadott: 5-10 perc a felkelésre, a lefekvés elhalasztása - általában bármi kellemetlen dolog akármilyen kicsi haladéka - kiváltott bennem, s ez ma is folytatódik... Talán halálom napját is sikerül majd elhalasztanom?...
A mesebeli asszony felíratta az ajtófélfára a Halállal, hogy "holnap". Attól fogva hiába jött az asszonyért, mindig csak a "holnap" volt érvényben. :)
VálaszTörlésEmlékszem erre a mesére, több nép nyelvében is vannak változatai. Köszönöm a receptet, Akimoto,megpróbálom alkalmazni!
VálaszTörlés