Annak bizonyítékául, hogy ide is megérkezett a nagyon-nagyon várt tavasz,
íme a kertemben a százéves téglafal láthatatlan repedésében megkapaszkodott ibolyatő...
Engem mindig meghat az ÉLET efféle, minden akadályon magát átverekedő akarása és önbizalma: ha csak egy múló pillanatra is, de élvezheti a napot, az esőt, onthatja illatát, ha mégoly szerényen is.
A pillanat, ha múlékony is, megér minden kockázatot: belekóstolni az élet egyedi ízébe, csak egy harapásnyira is...
Amikor olyan sokan tetszelegnek a panaszáradatban, s nem is mindig azok, akiknek legtöbb nyomós oka lenne rá, minden csodálatom azoké, akik a megpróbáltatások súlya alatt is boldogan nyitnak szemet minden nap az életre, mondván:
"Megtörtént mégegyszer a csoda!
Még mindig élek!"
S ha hívők, esetleg hozzátesznek még valami köszönetfélét annak, akinek lelkiismeretük szerint tartoznak vele...
Vannak örök dolgok. Az ibolyának minden évben lehet örülni. Ilyen hosszú tél után talán kicsit jobban is, mint máskor :)
VálaszTörlés(Tegnap már egy icike-picike nefelejcs gyereket is láttam kékelleni. Igaz, még csak akkora a szára, mint az ibolyának, de virágzó!)
rhumel
A fűszálak között szerényen megbújó ibolya megjelenése maga a reménység újjáéledése még amagamfajta "pogányoknak" is... Ilyenkor a nap sugarai mindig kifelé húznak.
VálaszTörlésSzép tavaszt, kedves Endi, de ne árasszon olyan sok vizet, mint tavaly!
Ép testben épphogy élek.:)
VálaszTörlésHa ép a test, a többit már csak hozzá kell gondolni! Sajnos, sok fájdalmas élmény mondatja velem, hogy legfőbb az egészség...
VálaszTörlésAnyai nagyapám levelei végére, meg minden elköszönéskor így mondta: "és fő az egészség". Sajnos hamar megtanultam/átvettem az ő igazságát...
VálaszTörlésrhumel
Igy vagyok vele én is, különösen az utóbbi 15 év óta...
VálaszTörlésItt nálunk, a ház előtt is nyílik már, sőt, a nárcisz is.
VálaszTörlésA jácintok javában ontják az illatukat, a tulipánok bimbósak a kertben és a kamélia is kezd nyílni... Sajnos, nem tart sokáig...
VálaszTörlés