A mindennapok... Témát kerestem, mert az írás vágya ugyan megvan, de a hétköznapok elfoglalnak minden helyet a gondolataimban. Ezeknek az ezerszer átrágódott gondoknak meg minek adjak itt is helyet?...
A negyedik füzetben a 65-ik oldalnál tartok (egyet kivéve kb. 240 sűrűn teleírt oldalból állnak). 2009. márciusában kezdtem az elsőt. A múltkoriban megkérdezte egyik ismerősöm, kinek írom, bizonyára az unokáimnak.
A válasz egyértelmű: elsősorban magamnak. Már többször is megfogalmaztam: szükségem van rá, hogy nyoma maradjon szinte minden napomnak, még jelentéktelen kis nyoma is, mert így nincs az az érzésem, hogy csak úgy elfolyt, nem is tudom mire... Mondhatom, majdhogynem szorongást kelt bennem ez a fajta érzés. Furcsa módon azóta, mióta G. meghalt és egyedül maradva szinte csak magamra lett gondom... Csak magamnak kell számot adnom. S ha nem teszem meg, szinte hiányérzetem támad, mintha behozhatatlan mulasztást követtem volna el. Olyasféle félig-meddig tudatos érzés ez, mintha el kellene számolnom az egyre szűkebbre szabott idővel...
Az is különös, hogy csak életem fogyó alkonyán jutottam el a naplóíráshoz. Pedig azelőtt történt velem minden érdekes és említésre méltó dolog. Nyilván épp ezért nem gondoltam a rögzítésükre. Megélésük maga betöltötte az életemet...
Fiatalabb korban írtam elég gyatra naplót. Nem minőségit, ma már másképp írnám. Néhány titkom is benne volt( szerelem!), ezért meg is semmisítettem később.Úgy éreztem nem publikus, rejtegetni pedig nem akartam.
VálaszTörlésMostanában csak elkezdem a naplót, de nincs kitartásom folytatni, pedig alapvetően "írós" típus vagyok.
Pontosan megfogalmaztam magamnak egyszer azt a mondatot, amit te, hogy megélni és nem rögzíteni akarom az életet.Óriási nagy kívánalmam volt. Néztem is nagyot most, mikor a te szavaidat olvastam, annyira a sajátjaim voltak.
Nem is nagyon élem, nem is nagyon írom az életem, vagy csak azt hiszem.Ezt kell magamban helyretenni, mert nem a sok esemény az élet, az valahogy horizontális, én meg mindig a mélységet akarom.
Éva, velem sem történik messzemenően annyi minden, mint azelőtt! S (jobb híján?) én is a mélységeket kutatom... Talán most, hogy kevesebb történik velem, több idő jut a megélésük elmélyitésére. s ez maga is nagyon izgalmas dolog!
Törlésez a "nincs az az érzésem, hogy csak úgy elfolyt, nem is tudom mire..." mondatod megfogott. Mintha a végső elszámoltatásra készülnél, mintha nem lenne kinek napi leltárt adnod most, mintha bizonytalan lennél visszaigazolás nélkül, hogy jó vagy, jól csinálod, derék, mehet tovább :))mintha
VálaszTörlésnem tudom
csak hangosan gondolkodom
illetve dehogy gondolkodom, csak kimondom, ami eszembe jutott
Szerintem MINDENKIBEN megvan ez a leltárkényszer (vagy minek is nevezhető) valamennyire, és mindenki tesz róla, hogy a belső kényszer oldódjon, mint te, mindenki
Kati, azt hiszem, ezzel a számadással főleg magamnak tartozom, esetleg tudat alatt G-nek, mivel az ő ideje olyan rövidre szabatott (56 év) és annyi terve maradt függőben... Öntudatlanul is szeretném valami fontosra, maradandóra "fecsérelni" ezt a megmaradt "szamárbőrt" s ezért tölt el szorongással az üresen elsuhanó idő...
TörlésÍrok vagy élek? Olvasok vagy élek? Talán: Írok, mert élek, olvasok, mert élek. Az arányokra volna jó figyelnem. Az, hogy megélt élményeimet hátrahagyom, az esélyt ad az olvasóknak, hogy valakinek az életével megismerkedjenek. Hogy élnek-e vele, vagy köszönik, nem kérik, az meg az ő kompetenciájuk. Te csak kínálhatod, én csak kínálhatom, mi csak kínálhatjuk.
VálaszTörlésTemészetesen, Mick. Valószínűleg ezért nem fogom a végén elégetni (Kaffka is csak kérte a barátjától, de ő maga nem tette meg! - bocs a nagyvonalú hasonlatért...) Legfeljebb unokáim jobban megismerik, esetleg megértik majd nagyanyjukat...
TörlésÖrömmel olvasunk a hétköznapjaidról is. Nem lehet mindig emelkedett témákról írni. Az is igaz, hogy pont a hétköznapokról írod a naplódat. A sok hétköznapból lesz egy élet. Közhely ugyan, de igaz.
VálaszTörlésIgy igaz, kedves Györgyi: több a hétköznap, mint az ünnep! Nektek viszont mostanában - és előreláthatólag jó ideig - beköszöntöttek az ünnepnapok!
Törlés