Szeptember
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
1940. július 15.
"Fátylas fény" édes ősszel legyen az új kerted fölött. :)
VálaszTörlésMa d.u. szép volt, pont olyan, amiről csak álmodtam eddig! A fátyolt a rengeteg korai pók szolgáltatja...
TörlésMég emlékszem. Gyerekkoromban ökörnyál volt a neve a pókfonalnak, amely végén egy kis pók vitorlázott.
VálaszTörlésA RM-vers tökéletes.
Nekem is mindig az, Mick.
TörlésA pókjaim viszont óriásiak!
Nagyon szeretem radnóti verseit! Hogy tud ennyire tökéletesen megfogalmazni bármit!
VálaszTörlésA "Napló"-jából kitűnik, hogy mennyire igényesen, a tökéletességre törekvően dolgozott (műfordításain is!), a spontán ihlet mellett is. Nekem Mozart zenéje jut eszembe róla, de ez személyes érzés csupán.
TörlésMozart és Radnóti, tökéletesen kigondolt hasonlat!
Törlés"Radnóti" természetesen nagy betűvel írandó! Gépelési hiba, elnézést kérek!
VálaszTörlésÍgy is vettem Éva.
Törlésannyira szép ez a vers (sosem lennék képes ennyi szépséget ilyen kevés szóba sűríteni fáradt fákra fátylas fény esőz.... és nem érződik erőltetettnek
VálaszTörlésés találó az ősz lomha kibomló kontya
és szeretem ilyenkor a gesztenyéket szedni: amikor a markomba fogom szinte mozog, annyira eleven, érezni a levét, formálódását
A képei egyszerre eredetiek és mégis magától értetődőek... Felsejlik előttem az "édes ősz" egy éretten szép nő képében, amint kibontja kontyát és leomlik a felhőn vetett alkonyi ágyra...
Törlés