Keresés ebben a blogban

2011. április 14., csütörtök

Egy Kányádi Sándor vers

Nem is olyan régen hallottam először Kányádi Sándorról: ideje volt, egyidős Kertész Imrével és anyámnál is csak 1 évvel fiatalabb. Vagy 10 éve prózaíróként szerepelt abban az antológiában, aminek fordításában én is részt vettem. Most kaptam ajándékba első franciára fordított kötetét Muriel-től, akivel (költő lévén) különben Pilinszky fordításokat tervezünk egy francia irodalmi folyóirat számára...


BÁNTANI ÉN NEM AKARLAK

Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
el-elnézlek, amíg alszol.
Én sohasem rád haragszom,
de kit bántsak, ha nem téged,
az én vétkem, a te vétked,
mert akarva, akaratlan,
halálom hordod magadban,
s a fiammal, akit szültél,
halálom részese lettél,
és történhet már akármi
történhető, e világi,
oldhatatlan köt hozzád
a magasztos bizonyosság,
világrészek, galaktikák
távolából is mindig rád
emlékeztet ez a vétked.
Kit szeressek, ha nem téged.


13 megjegyzés:

  1. Valaki jár a fák hegyén


    valaki jár a fák hegyén
    ki gyújtja s oltja csillagod
    csak az nem fél kit a remény
    már végképp magára hagyott

    én félek még reménykedem
    ez a megtartó irgalom
    a gondviselő félelem
    kísért eddigi utamon

    valaki jár a fák hegyén
    vajon amikor zuhanok
    meggyújt-e akkor még az én
    tüzemnél egy új csillagot

    vagy engem is egyetlenegy
    sötétlő maggá összenyom
    s nem villantja föl lelkemet
    egy megszülető csillagon

    valaki jár a fák hegyén
    mondják úr minden porszemen
    mondják hogy maga a remény
    mondják maga a félelem

    VálaszTörlés
  2. NEKEM AZ ÉG

    nekem az ég régen is kék volt
    ha kék volt
    borúsnak miért mondanám most
    s nagyon szerettem ezt a
    már nem-szeretem várost

    nekem a jó régen is jó volt
    ha jó volt
    miért mondjam utólag rossznak
    csapjak föl én is buzgó
    megkésett panaszosnak?

    nekem a rossz régen is rossz volt
    s mert rossz volt
    hát kiköptem unom a kókadt
    a most-merész a hőssé
    horgadt szókimondókat

    nekem a hit régen is hit volt
    s mert hit volt
    az életet is hittel éltem
    hagyjatok meg hát engem
    ebben a balga hitben

    VálaszTörlés
  3. Kedves Zé és Rhumel, nagyon köszönöm nektek a "hozzájárulást": azt hiszem, később is visszatérek még Kányádihoz! Különben a "Valaki jár a fák hegyén" volt a lefordított válogatás címadó verse...

    VálaszTörlés
  4. Igazad van, Márta, én is így éreztem, egyszerűségükben is költészet (ezért viselem nehezen a "slam" ma oly divatos műfaját...)

    VálaszTörlés
  5. @akimoto, te sem panaszkodhatsz, kedves Akimoto, amilyen tartalmasak a napjaid!

    VálaszTörlés
  6. Flora, csak szórakozom. Ha munka lenne, amit valaki vár tőlem, és én adhatom, amit tudok, az lenne az igazi.

    VálaszTörlés
  7. Kedves Akimoto, nem az igazi luxus-e, amikor a magunk kedvére, épülésére dolgozhatunk (amit aztán másokkal is megoszthatunk, persze)?
    "Csak szórakozom" - mondod. Mint az istenek az Olymposzon...

    VálaszTörlés
  8. Na, most gondolkodnom kell. Az isteneknek szórakozásra is telik az örökkévalóságból, amit mi csinálunk, annak munkának kell(ene) lennie. Ha kiállításra viszed a pasztelljeidet, nem azt mondod, hogy itt van néhány munkám, nézzétek csak?

    VálaszTörlés
  9. @akimoto: vajon mi különbözteti meg a kettőt? Hogy az egyikért pénzt kapok? Eszerint akkor én vajmi keveset "dolgoztam" az életben... Pedig az az érzésem, hogy nem sokat pihentem.
    Nagyon érdekel erről a te - és másoké is - megérzésed!

    VálaszTörlés
  10. Nem pont engem kérdeztél, tudom, de lehetek a mások egyike talán.
    Tulajdonképpen az is lehet munka, amit az ember nem pénzért, hanem a saját kedvére végez el, nem? A munka nem mindig terhes, sőt. Talán az a lényeg, megéli-e az ember eredményként, amit létrehozott. Ha nem, az csak pénzkereset, robot, vagy nem is tudom, mi.

    VálaszTörlés
  11. Azt hiszem, egyetértek veled. Vagy csak vigasztalom magam, amiért olyan kevés pénzt "hoztam a konyhára?...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...