A képen Lucie egyik legfrissebb alkotása látható, amint hirtelen ihlettől vezérelve lerajzolta, hogyan képzeli el a világűrt... Igaz, hogy a helyesírás még bizonytalan, ami a franciát illetően elég nagy megpróbáltatás a gyerekeknek. Az "espace" (világűr) szót úgy írta, ahogy hallotta, "ss"-szel és nem "c"-vel... De a francia nyelv tele van ilyen furfangosnál kacifántosabb csapdával. Sokan felnőtt korukban is gyakran beleesnek.
Ami engem illet, mindig elég jó voltam helyesírásból (magyarból nyertem is egy megyei versenyt általános iskolás koromban), de oroszul is megálltam a helyem, sőt az e téren legnehezebbikben, a franciában is ritkán tévedek el. Számomra természetesen nem ebben rejlik a francia nyelv számos buktatója. Közöttük első helyen áll az igeszemléletük: csak a kijelentő módban ötféle múlt idő létezik! S akkor még a többi módról nem is beszéltünk... Mit csináljon egy szegény magyar anyanyelvű az egyetlen múlt idejével? Tétovázik... Néha egyértelmű az árnyalat, de legtöbbször bizony nem! Már az oroszban is sokszor megbotlott az ember lánya a совершенный és a несовершенный вид küszöbén, de azt valahogy könnyebb volt átlépni.
Itt vannak még azok a bizonyos elöljárók is... Mikor melyik ige után kívánkozik "de" esetleg "à" avagy netán "pour" vagy még fineszesebb csemege?... Egynéhány főnév nemét is tétován ízlelgetem: "le" vagy "la"? Még szerencse, hogy nincsen harmadik!... Ki hinné, hogy a "cimetière" (temető) szó hímnemű? Akkor a hasonló végű "tabatière" (dohánytartó) vajon miért nőnemű?... Lucie mosolyogva kijavít. Alig volt 3 éves, amikor egy reggel belibbent hálóingben, bugyi nélkül. Megszólítom: "Alors, tu te promènes les fesses en l'air?" (ami a következő akart lenni: "Hát te meg mezítelen fenékkel sétálgatsz?") Dőlt a nevetéstől és kijavított: "Rozsaaa! On ne dit pas "fesses en l'air" mais "fesses à l'air"!!!" Hát igen, tudtam én, hogy az előbbi kb. azt a pozíciót jelenti, amikor fentemlített testrészünk magasabban helyezkedik el, mint a többi, vagyis szó szerint fent a levegőben! Nem pedig egyszerűen csak levegőzik... De egy anyanyelvűnek magától beugrik, anélkül, hogy gondolkodnia kellene rajta... Mert egyszerűen benne van a fülében...
Itt vannak még azok a bizonyos elöljárók is... Mikor melyik ige után kívánkozik "de" esetleg "à" avagy netán "pour" vagy még fineszesebb csemege?... Egynéhány főnév nemét is tétován ízlelgetem: "le" vagy "la"? Még szerencse, hogy nincsen harmadik!... Ki hinné, hogy a "cimetière" (temető) szó hímnemű? Akkor a hasonló végű "tabatière" (dohánytartó) vajon miért nőnemű?... Lucie mosolyogva kijavít. Alig volt 3 éves, amikor egy reggel belibbent hálóingben, bugyi nélkül. Megszólítom: "Alors, tu te promènes les fesses en l'air?" (ami a következő akart lenni: "Hát te meg mezítelen fenékkel sétálgatsz?") Dőlt a nevetéstől és kijavított: "Rozsaaa! On ne dit pas "fesses en l'air" mais "fesses à l'air"!!!" Hát igen, tudtam én, hogy az előbbi kb. azt a pozíciót jelenti, amikor fentemlített testrészünk magasabban helyezkedik el, mint a többi, vagyis szó szerint fent a levegőben! Nem pedig egyszerűen csak levegőzik... De egy anyanyelvűnek magától beugrik, anélkül, hogy gondolkodnia kellene rajta... Mert egyszerűen benne van a fülében...