Keresés ebben a blogban

2010. szeptember 29., szerda

Eszti és Jóska


Régen elporladtak már... Életem első felének fontos elemei voltak, csak a szomszéd utcáig kellett elszaladni. Naponta többször is megjártuk az utat öcsémmel, s nagynéném is gyakran befutott ezzel-azzal, egy kis kóstolóval, kis tökmaggal vagy pattogatott kukoricával. Ez utóbbiak alapozták meg a hírnevét a faluban : a piacon, a sportpályán nem múlt el alkalom, hogy kis kocsijával ne lehetett volna megtalálni, szívélyes, nevetős, nagy hangú kínálgatásai hűséges vásárlóközönséget gyűjtöttek köréje.
Már a nyár végén beszerezte a "nyersanyagot" : pattogatni való kukoricát és sütőtök magot. Piaci és meccs-napokat megelőzően kora hajnalban kelt, éjjel kettőtől már pirított, pattogatott a nyári konyhában, nyugdíjkiegészítőnek. Büszkén újságolta, hogy lányának, uokájának, s később dédunokáinak is tudott belőle juttatni!
Mindenkit túlélt a családjában. A nyolcvanon jóval túl még ellátta a kertjét, felszedte maga a pár bokor krumplit is, permetezte a szőlőt. Minden évben kiásta, majd tavasszal újra a kertbe ültette híresen szép, kövér piros muskátlijait. Fáradhatatlan energia szorult belé, nehezen lehetett vele a lépést tartani.
Eltemette 9 évvel fiatalabb öccsét, férjét, vejét és egyetlen lányát. A képen 16 évesen menyasszony. Élete egyetlen nagy szerelme Jóska, tökéletes ellentéte. Amilyen pezsgően életvidám volt ő, a vőlegény annyira csöndes, szelíd és lassúan megfontolt. Amikor a szülők ellenzik a korai házasságot, csak ennyit mond : "Vagy Jóska, vagy a kötél!" Ennek már nem lehet ellenállni, összeházasodnak.
folyt. köv.

2010. szeptember 26., vasárnap

Móricz ürügyén egy és másról...

Miből alakulhat ki egy "teljes" írói arckép? Elsősorban a művek számítanak, nyilván : az író és minden más alkotó, elsősorban általuk létezik. Hogy milyen volt magánélete, az csak anekdotikus adalék, legfeljebb rávilágítás az életmű egyes pontjaira. A mű élete önálló, egyedül kell megvalósulnia. Mint gyerekeink, akiket ugyan mi bocsátunk útjukra, és akármilyen jó vagy rossz poggyásszal is, de a maguk útját kell megjárniuk.
Az életrajzíró, a kritikus, az esszéista segíthet a megértésben, rávezethet oly titkos utakra is, amelyekről néha magának az alkotónak sincs tudatos sejtelme. A napokban láttam egy beszélgetést Brett Easton Ellis amerikai íróval. Az újságíró, Ellis műveinek jó ismerője, találó és elmés kérdéseket tett fel a mű rejtelmeivel kapcsolatban, melyeken maga az író is csak ámult-bámult." Mindez benne lenne a regényeimben? Tudja, az írás félig-meddig tudatos cselekvés. Szerencsére nem lehet mindent előre megtervezni. Néha elcsodálkozom, hogy a kritikusok mennyi mindent fedeznek fel bennük, amiről nekem fogalmam se volt..."
Mi mindenből áll össze a Móricz-képem? Művein kívül a Naplók, levelei, az Életem regénye, lányai róla szóló könyvei, a tanulmányok, a pletykák (némi fenntartással), Rippl-Rónay csodás pasztell portréi - még távolról sem értem a végére. Nem utolsó sorban saját megérzéseimből... Az írónak is joga van "csalni" : elhallgatni, megszépíteni, estleg a másik végletig eltúlozni a tényeket. Joga van, mert végsősoron a mű számít!

2010. szeptember 20., hétfő

2010. szeptember 16., csütörtök

A cigánykérdésről dióhéjban...

Elszabadultak a szenvedélyek, egész Európa egymással versengve állítja pellengérre Franciaországot (legalábbis a francia kormányt) a cigányok ideiglenes és nem engedélyezett szálláshelyeinek kiürítéséért és a lakók csoportos hazatelepítéséért, főleg Romániába. Távolról sem vagyok a Sárközy rendszer híve, féltestvérség ide vagy oda. Azonban a képmutató vagy széplelkű túlzásoktól mindig is irtóztam. Egyesek a rossz emlékű fasiszta deportálásokat emlegetik párhuzamként, ezzel főleg a koncentrációs táborok áldozatainak emlékét alázzák meg. Mert miért is hagyják el tömegesen a cigányok eredeti hazájukat, főleg Romániát, az erre a célra kapott 8 millió € segítség ellenére? Tudomásom szerint itt senki nem szervez ellenük milicista irtó-akciókat... Akik - önkéntes alapon - a hazatelepülés mellett döntenek (nyilván ösztönzik is erre őket), kapnak 300 € készpénzt + még 100 €-t gyerekenként ez nyilván nagyobb összeget jelent Romániában a havi kereseti átlag tekintetében, mint itt... Legtöbben úgy nyilatkoztak különben, hogy pár hónap múlva visszajönnek... A deportálásokból nem sokan jöttek vissza...
Nem vitatható, hogy Sárközy a szélsőjobb szavazatai felé sandít, amikor a bűnözés és az idegenek, esetleg az idegen származásúak közé von párhuzamot alig kétértelmű szónoklataival. (közben elfelejti, hogy anyai-apai ágon ilyen máshonnan jött vér csörgedezik benne, hogy ediggi feleségeit ne is említsem, melyek közül Cécilia apai neve Ziganer volt...) Csak azt szeretném, hogy mindenki söpörjön egy kicsit saját portája előtt is...

2010. szeptember 11., szombat

Az író és a feleség (aki nemcsak múzsa... vagy egyáltalán nem az...)

Olvasom Móricz Zsigmond megrendítő 1924-25-ös Naplók-ját. Napló a maga nyers és spontán őszinteségében, ugyanakkor a legtisztább irodalom is, mert egy nagy író talán még céltalan és öntudatlan firkálás közben se tud másként írni, mint egy zseni. Az alábbi részlet témája egy Tolsztojról szóló cikk, amit a feleségével vívott szüntelen közelharcban eltépett. Janka intuíciója nem csal, amikor megérzi, hogy a ő kapcsolatukról is van szó.

"...Tolsztoj tragédiája a férfi és a nő harca. A férfi belopja magát a házasság falovában a nő életvárába, és egy idő múlva (nem mondtam, hogy a varázs, a szerelem elmúltával) belülről döngeti, rombolja a várat.
Tolsztoj, a regényíró, aki ezer alakot lát, és elveszti önmagát. A feleség egy határozottabb, állandó akarat.
A regényíró kitárva az egész világnak, az egész emberiséget akarja : a nő csak őt.
A regényíró egyszer csak rájön , hogy ez a világ ellensége a feleségének, kénytelen magába zárkózni. Az asszony azt mondja : én nem változtam.
(...) A nő nyilatkozata : húsz évig a nyár úgy tűnt fel, mint boldog ünnep. A férfi nyilatkozata : tökéletes vagy, de nem tudsz követni szellemi életemben. (...)
Aztán, hogy mért nem váltak el : mert az asszony nem változott, tehát nem eresztette el. Ha az asszony szerelmes lett volna másba, egy más életbe, őt könyörtelen kilöki. De hol van, aki egy Tolsztojjal versenyezzen, egy (öregedő) feleség szemében, akit egy élet és kilenc gyerek köt hozzá, s az a hit, hogy neki csak nem szabad engedni, és akkor minden rendben lesz.
Aztán, hogy Tolsztoj megtalálta végre azt az egyetlen pózt, amelyben ő épp olyan egyéni, eredeti és normális, mint a legutolsó paraszt. És a felesége, a halál után, menyugodott, elmúlt hisztériája, paranoiája, végleg győzött, fehérbe öltözött, s gyönyörködött unokái víg játékában.
Ez volt a cikk. (Szép cikk volt.)"

Aki a naplót olvassa, állandó ambivalens érzéssel küzd : bepillant egy óriás mindennapi, liliputi méretű küszködéseibe, mondván, hogy akárcsak mi is, mindennapi halandók, de ugyanakkor rá kell eszmélnie, hogy ha szemei az óriás agyaglábainak szintjén kalandoznak, a felhőkbe veszett fejét nem is látja...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...