Keresés ebben a blogban

2019. január 10., csütörtök

Év eleje pezsgővel, a többit majd meglátjuk

madeleines
   A vastag szürke felhőtakaró alatt mit is tehetne az ember jobbat, mint leül a gép elé?... Több mint egy hete írtam az utolsó bejegyzést, a statisztikák szerint elolvasták jópáran... Az élet zajlik, mintha nem lettek volna ünnepélyes újrakezdések, fogadalmak, s a megújulások is maradtak az ábrándos merengés szintjén. A magam részéről ugyanabba a folyóba léptem, Arisztotelész (azaz inkább Herakleitosz, köszönet Aliznak) bölcsességét meghazudtolva, legalábbis érzésem szerint.
   Két összejövetel is követte egymást, az egyik nálamA terem, ahol tartani szoktuk őket, foglalt volt, ezért ajánlottam fel, hogy legyen nálam. Hivatalos, társulati ülés volt, 19-en jöttünk össze a nappalimban, mert ugye hiába nyitottam volna szét az asztalt, ennyien nem fértünk volna el körülötte. Ezért mindenki a kanapékon, fotelekben, székeken szorongott egymás hegyén-hátán és ennek érdekes hatása lett. Ezek a gyűlések többször fulladtak steril vitába, meg nem értésbe, kimondatlan neheztelésekbe, s végén alig jött el az érdekeltek fele sem.
    Meglepődtem, amikor összeszámoltam a jelelevőket. Még jobban, amikor tapasztaltam a szinte intim hangulatot, mindenki türelmesen végighallgatta a másikat, anélkül, hogy bosszúsan vagy agresszíven félbeszakította volna... Mintegy másfél óra elteltével szünetet tartottunk, hogy egyikünk születésnapja alkalmából (csak néhányan tudtunk róla előre) kibontsuk a 3 üveg pezsgőt, melyet az illető hozott magával. Én  magam sütöttem kb. 40 madeleine-t. Jó hangulatban váltunk el fél tizenegy-tizenegy felé: sokan másnap korán keltek.
   A hónap végén lesz a másik társulat összejövetele, az irodalmi est, szintén nálam. Már csak ebben a két csoportban tevékenykedem, sokmindenről lemondtam, újkeletű fáradékonyságom miatt. Aznap reggel lesz első látogatásom doktoromnál is, aki 1 éve látott utoljára... 

2019. január 1., kedd

Január elsejékre emlékezem...

   2019!... 
   Visszaemlékezem egy pillanatra az olyan fontosnak megélt 2000. január 1-re.
   Akkor már 4 éve tudtuk, hogy G. betegsége gyógyíthatatlan és nem öregszik meg soha. Két fontos és titkos kívánsága volt: megérni, hogy fiunk befejezze a tanulmányait és hogy ő maga is megérje az ezredfordulót. Mindig a jövőbe nézett, távol volt tőle bármiféle nosztalgia, mintha mindig is tudta volna, hogy az annyira vonzó jövőből kevés jut majd neki. 
   Párizsban töltöttük a nagyszabásúnak ígérkező eseményt, éjfélkor a Mars-mezőről néztük a tüzijátékot és az Eiffel-torony kivilágítását több ezer francia és külföldi turista pezsgőző társaságában. Akkoriban eszünkbe se jutott gyanakodva figyelni a körülöttünk önfeledten vigadozó, ölelkező embereket... 
   19 év telt el, akár egy pillanat. 52 éves voltam, jónéhány kilóval kevesebbet cipeltem és a térdem észre se vette, hogy kilométereket gyalogoltunk a hideg, havas éjszakában a metró felé. Velünk voltak a gyerekek 22 évesen (már akkor is ők szervezték a 8 személyes családi összejövetelt az albérletükben, bár még az unokák nélkül...). 






K
özhely a megállapítás, hogy éveink számával arányosan gyorsul az idő folyása. Két barátnőmmel szilvesztereztem tegnap este nálam: 65 - 71 - 79 évesek vagyunk. Egyikünk elvált, a másik kettő özvegy. 

Jó hangulatban telt a vacsora, elkészítettük a hozzávalókat. Rám a főétel (sörös csirkecomb sütőben, ha valaki kívánja a receptet, leírhatom, nagyon egyszerű) és a desszert esett (charlotte gesztenyekrémmel és rumos szirupban kicsit megpuhított körteszeletekkel), de volt előétel is... A hús és a desszert közötti szünetben társasjátékoztunk (Trivial Poursuit) A pezsgő mellett otthonról hozott vörös bort (Bock Villányi Merlot 2014) ittunk. 





Hozzáteszem, hogy a két barátnőm éjfél után fél 2 körül autózott haza egyedül, a legidősebb 20 km-nyire lakik tőlem... Fr.o-ban engedélyezett a 0,5 g/l alkoholszint a vezetéshez, ami mindig bizonytalan, mert sok tényezőtől függ. Igy kicsit szerencse kérdése is, hogy mit hoz a teszt, ha véletlenül megállítják a sofőrt. Ami engem illet, még nem próbáltam...
   

2018. december 28., péntek

Két jeles nap között

   Most hívott fel éppen a fiam. Kihevertem-e a karácsonyi kavalkádot? Nagyjából 4 napot töltöttünk együtt, nagy családi összejövetelt rendeztek. Bennünket, a szülőket már vasárnaptól vártak ebédre. 25-én pedig 15 személyre bővült az asztal. Dícséretesen állták a vendéglátással járó sok munkát, mosolyt, ami kellett.
   Az ajándékok is sikerültek: mindenki elégedett volt. Igaz, így jobban hasonlított az eredeti "pogány" ünnepre, a római szaturnáliákra, vagy a Mithrász kultuszra, melyek a téli napfurdulóhoz kötődtek és a fény újjászületését ünnepelték  -  még akkor is, ha eleinte alig észrevehető a különbség, de elég a tudata is, hogy jobb kedvre derüljön az ember. A IV. sz-tól engedélyezetté váló keresztény vallás pedig hozzákötötte Krisztus addig nagyon vitatott születési dátumát, hogy egyben csökkentse a "pogány" kultuszok jelentőségét.
   Számunkra egyértelműen levetkezte vallásos jellegét a karácsonyi ünnep. Aki akar, természetesen elmehet az éjféli misére, sőt, betlehemet is állíthat a fa alá, senki se rója meg érte. Békés egymás mellett élés, kinek mi a hite, elképzelése; senki sem akar senkit "megváltani". Amikor az első poharat felemeltük, hogy koccintsunk, küzdöttem a vággyal, hogy felálljak és egy rövid, de szívhezszóló beszédet mondjak... Aztán mégis ülve maradtam, de sajnáltam, hogy lemondtam róla.
   24-én este 9-en voltunk az asztal körül, a legközelebbi rokonság (menyem részéről). Mit is akartam kifejezni? Azt, hogy álljunk meg egy kicsit a sietésben, munkában, szervezésben, hogy éljük át a pillanatot a lehető legmélyebben. Számoljuk meg magunkat. Vessünk számot az elmúlt évek rohanó ritmusával, a kiállott próbákkal, amikor hajszálon múlott világunk összeomlása... Érezzük át a fontosságát, hogy foghatjuk egymás kezét, érezve a másik éltető melegét. Amíg érezhetjük, nem lehet olyan reménytelen sem a jelen, sem a holnap...

2018. december 22., szombat

A rajtvonal előtt

   Leülök egy kicsit, hogy pihentessem fájó hátamat... Az ajándékok (9 személy részére) becsomagolva várják a holnap reggeli indulást a gyerekekhez. Jártam a szomszédasszonyomnál is kis ajándékommal.
   Ez a hét sem volt a kikapcsolódásé. Szinte minden napra jutott egy boltba szaladás, miután a náthám, köhögésem engedett a szorításából.
így néz ki egy igazi profi forma
   Most készült el a 2 "fatörzs" is, amit 24-én este fogyasztunk majd el, ezért nem lehetett nagyon előre elkészíteni őket. Az egyik vajas kávékrémmel töltött tekercs, a csokoládébevonatot majd ott csinálom meg hétfőn, mert a szállítást bajos lenne megoldani feldíszítve. A másik gesztenyekrémből készült: a 80 dkg gesztenyepürét 20 dkg vajjal, 20 dkg olvasztott csokoládéval és 10 dkg porcukorral, 1dl rummal kell összekeverni (nem fogyókúrás desszert!), majd fatörzs formába tölteni és a hidegre tenni díszítésig, fogyasztásig. Mire idáig értem a receptben, rájöttem, hogy nincs fatörzs-formám! Hogy este fél 6-kor újra autóba üljek és elmenjek valamilyen boltba (ma már harmadszor...) és utána nekilássak a cukrászkodásnak, mielőtt 3-4 napra becsomagolnám az útazótáskámat... Alig ültem le napközben. Nem volt más hátra: csináltam magamnak fatörzs-formát. 
   Találtam egy Whiskys dobozt és késsel hosszában félbevágtam, majd a belsejét alufóliával gondosan bevontam. Végül is kiválóan megfelelt! Ha visszajöttem, elmesélem...

Addig is minden kedves idelátogató ismerősnek és ismeretlennek

bensőséges szép karácsonyt kívánok szeretettel!

2018. december 18., kedd

Reggeli bölcsességek

   Hallgattam a rádiót az imént, reggelizés közben. A konyhában ültem a kertre néző nagy ablakkal szemben, hátam mögött a jótékonyan melengető régi öntöttvas radiátorral.  Szinte egész idő alatt azt hittem, vasárnap van. Úgy kellett időnként helyre rázni magamat: egyre gyakrabban megesik a magamfajta "vakvágányon" éldegélő magányos emberekkel. Nincs még egy halálra unt, esetleg házsártos vagy zsarnok házastársuk sem, hogy támpontul szolgáljon az időt, a tennivalókat tekintve, hogy mit kell észben tartani.
   Szeretem ezeket a reggeli pillanatokat, magam mögött hagyva az éjszaka sötét gödrét, ahonnan sikerült mégegyszer kikapaszkodni a napvilágra. A néha túl mély csend ellen ott a rádió, minden helyiségben vár egy, ahol időznöm kell. Most éppen három idős hölgy (nálam jó 15 évvel öregebbek) osztotta tanácsait, hogyan kell "jól" öregedni. 
   Felvételről Marlène Dietrich szólalt meg vitainditónak: "Nem igaz, hogy a bölcsesség megszépíti az öregséget. Ezt csupán csalétekként szolgálják fel, hogy elfogadásra ösztönözzenek bennünket." Marlène Párizsban halt meg, 91 éves korában. Élete utolsó 15 évét bezárkózva élte le, nem hagyta lefényképezni magát.
    A beszélgető két dinamikus öreg hölgy másképpen látja a dolgokat. Igaz, aktív korukban kiadással, újságírással foglalkoztak, nem a filmvásznon kellett szépségükkel hódítani. Igy talán valamivel könnyebb a fizikai leromlást elfogadni. Mindenesetre most jelent meg egy-egy könyvük a témáról. Sokmindenben egyetértettem velük. 
    A fiatalság olyan kincs, amit gondolkodás nélkül tékozolhatunk, szemünk előtt a horizont végtelennek tűnik. Csak most tudom  -  amiben annak idején egyáltalán nem hittem  -  hogy a fiatalság széppé tesz mindenkit, akár bőkezű, akár szűkmarkú volt vele a természet. Kár, hogy nem vagyunk tudatában, bizonyára sokan megtakarítottunk volna egypár lelki gyötrelmet.
   Óvakodjunk a mérlegkészítéstől (hajaj! mást se csinálok!), hiszen amit elmulasztottunk, annak jó részét úgyse pótolhatjuk. Egyikük azt mondta: "Ahelyett hogy a miérteken törném a fejem, inkább arra törekszem, hogy átérezzem a pillanatot." Igaz, sok évi pszichoanalízis után jutott erre a következtetésre. Elvileg igazat adok neki. Most már csak a gyakorlat hiányzik.


   

2018. december 13., csütörtök

Év végi "elegem van"...

   Egyre többször fordul elő, hogy nagyon megértem azokat, akik lassanként elmaradoznak a közösségi oldalakról... A blogvilág még csak élvezhető egy kicsit, de a Facebook  -  különösen mióta ez év elején bevezette az új algoritmust  -  az elviselhetetlenség határán van, sőt gyakran át is lépi!... 
    Hiába van 5000 (vagy több) "barátod" (nekem nincs: pár hét alatt kitöröltem pl. vagy 50 amerikai tengerészgyalogos jelentkezését!), mindig az a párszor tíz publikál a híroldaladon, versengve a reklám-dömpinggel. Hol marad a felfedezés öröme, izgalma, amely annak idején az ujdonság szüntelen áramával vonzott a F-B-ra? Nem lehetne a véletlennek kicsit nagyobb tért hagyni?... Arról nem beszélve, hogy így könnyen válik az ember a megállás nélkül záporozó politikai propaganda áldozatává. Hacsak el nem menekül.
   November közepe óta sokkolja az embert ugyanaz a hírfolyam, a TV-ben, a Neten, a rádióban. Sárga mellényesek minden hét végén, a klíma-változás apokaliptikus előrejelzései, a keddi terror-támadás Strasbourg-ban, az összesküvés-elméletek szennyes áradata (mert ugye, sokan mindent jobban tudnak...): gondolom, az európai választások előtt még jobban kiéleződik majd a tendencia. Ha már Putyin és Erdogan is leckéztethet demokráciából!...
   Most különösen tele van mindennel a hócipőm: hiába süt a nap  -  és ennek következtében nagyon lehűlt a levegő, éjjel fagy is  -  nem vagyok formában. Megnáthásodtam, nagyon köhögök, főleg éjjel, és emiatt még kevesebbet alszom, mint általában. A fejem fáj, zúg, tátott szájjal lélegzem, mint a partra vetett hal. Mindenki ismeri a kórképet, szezonbetegség. 
   Nem is tudom, mikor veszem meg az összes ajándékot karácsonyra: nem bír el a lábam.

2018. december 7., péntek

Múlik az idő (rajtunk is)!

   

Milyen gyorsan változnak a gyerekek! Kisebbik unokámat, a 10 éves Alice-t másfél hónapja láttam legutóbb a születésnapja alkalmából. Ajándékképpen egy portrét rajzoltam róla idei nyári fényképe alapján.
   A mútkoriban kaptam pár friss képet tőlük: alig ismertem rá! Magabiztos, kivirult szépség nézett cseppet sem elfogulatlan nagymamai szemembe!... 
   



A képek között volt 2 videó is, melyek különösen kivívták csodálatomat. Alice ugyanis külön foglalkozáson órák után tornázni jár, saját kívánságára. Tudni kell, hogy Franciaországban az alsó tagozatban is reggel 8h30-tól 16h30-ig tartanak az órák, utána pedig a napközi vár rájuk, ahol a leckét megcsinálhatják, míg a szülők el nem jutnak értük munka után, van, amikor csak 18-19 h felé... A plusz foglalkozások pedig csak 18h után kezdődnek... Könnyen elképzelhető, mennyire fáradtak hét végére.
   Telefonbeszélgetéseink során már kérdeztem tőle óvatosan, hogy tényleg szereti a tornát?... Lelkesen válaszolt, hogy imádja! Hát, száz százalék, hogy nem rám ütött ez a gyerek! (De miért is ütött volna rám?...) Én ugyanis egész iskolázottságom alatt, beleértve az egyetem első 2 évét, amikor is kötelező volt, mindig utáltam a testnevelést és semmi tehetséget nem éreztem hozzá, sőt, amikor tehettem, kihúztam alóla magamat. Ő pedig csak úgy röpködött a videón az annak idején svédpadnak hívott kínpad felett, kinyújtott párhuzamos lábbal fordult át a dobbantóról a másik oldalon felhalmozott szőnyegekre, akár egy szépséges karácsonyi gyertyaszál!...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...