Keresés ebben a blogban

2018. november 18., vasárnap

Kék ég rózsaszín felhővel

   Vasárnap van: csípős hideg a levegő és ragyogóan süt a nap. Békés, csöndes vasárnap délelőtt, az autók is ritkák ilyenkor. 
   Én pedig még mindig halvány rózsaszín felhőcskémen üldögélek. Péntek este óta. Akkor volt ugyanis irodalmi estünk, melyen 4 tehetséges felolvasóm bemutatta 1 órás szövegemet. Nem színdarab volt, inkább 4 monológ darabokra szeletelve és megkeverve... Igy nem egymáshoz beszéltek, hanem saját maguknak és a nézőnek mondták el, milyen úton jutottak el a magányhoz... Még 2010-ben írtam az első változatát Richarda számára, ő játszotta el mind az (akkor még) 5 figura szerepét 2011. tavaszán. 7 év után kedvem lett újra megírni, elmélyíteni, kibővíteni, immár 4 személyre. Az első változat mindenkinek Richardát juttatja eszébe, még mindig elevenen. Őt amúgy se lehet helyettesíteni, valami új kellett, hogy elővehessük a témát.
   Mindössze három alkalommal próbáltunk. Nem tekintem magam rendezőnek. A szöveg minden szavának intonációja viszont a fülemben volt, írás közben hallottam, amint beszélnek. Úgy írtam, ahogyan hallani akartam őket... Ahogyan én magam beszéltem volna, a bőrükbe bújva megírásuk idejére. Nem nagyon ismerek számomra ennél érdekesebb, izgalmasabb kalandot.
   Ezúttal Anne alakította át a nappaliját a mintegy 30 személy befogadására, akik érkezésüket bejelentették. Még a csillárját is leakasztotta, szinte minden bútor helyét székek foglalták el! 
   A 4 felolvasó (Annie, Godelieve, Cathy és Annette) valóban kiváló teljesítményt nyújtott: láthatóan ők maguk is élvezték szerepüket, és maradéktalanul át is adták a közönségnek. Magam is annyira belefeledkeztem, hogy szinte elfelejtettem, hogy én írtam! 
   A fogadtatás felejthetetlen volt! A hosszú taps alatt engem is az előtérbe invitáltak: ez volt az egyetlen nehéz pillanat számomra. Utána 3 órán át folyt a szívélyes, baráti beszélgetés a résztvevők által összehozott enni-innivaló mellett.





2018. november 12., hétfő

Ész és érzelem: konfliktus vagy békés együttműködés?

   A múlt csütörtöki társulati gyűlésünk kellemes érzéseket hagyott bennem. Hetek óta készültem a mindössze 20 perces exposémra, jegyezgettem a felmerülő gondolatokat a témával kapcsolatban, melyet meglehetősen aktuálisnak éreztem ahhoz, hogy a vitaindító parányi előadást megírjam.
  A véleménycsere majd egy óráig tartott: egymás után szólt hozzá valamennyi résztvevő, néhányan többször is, én meg válaszoltam mindenkinek. Ezt tekintettem jutalmamnak.
   A téma az ész és az érzelmek kapcsolata volt: szemben állnak-e egymással, vagy kiegészitik egymást?
   Először nagyon röviden átfutottam a múltbeli nagy filozófusok véleményét a kérdésről. Kiderült hogy az ókoriak, de később még Descartes is, tartottak az érzelmektől, s úgy tekintettek rájuk, mint a lélek betegségére, mely megakadályozza az embert a szabad cselekvésben.
   A rendkívüli technikai eszközök segítségével a modern neuropszychológia már  közvetlenül, működés közben figyelheti meg az emberi agyat. Igy válik nyilvánvalóvá, hogy ész és érzelem, vagyis az agykéreg és az agytörzs működése kölcsönösen hatással van egymásra. 
   Egyik-másik ismerősöm saját bevallása szerint nehezen tud ellenállni egy-egy érzelmi hullámnak, mely néha valóságos cunami hatását kelti benne. Lehet ez pozitív érzelem (pl. öröm, eufória, nyugalom stb.) vagy negatív (harag, féltékenység, félelem, megvetés, unalom stb.), hatása teljesen elvakítja, megbénítja. Egy kismadár csiripelni kezd: elerednek a könnyei... Valaki ellenvéleményt nyilvánít, esetleg szembeszáll vele: legszívesebben belefojtaná  a szót kézzel is, hogy elhallgattassa... 
   Szerencsére nem mindig ilyen szélsőségesek a reakcióink. Megfigyelhetjük azonban, hogy a reklám, a politika, a médiák szívesebben keltenek bennünk érzelmi hatásokat céljuk elérésére, minthogy észbeli képességeinhez fordulnának és gondolkodásra késztetnének érveikkel.
   Természetesen nemcsak velünk született temperamentumunk irányítja reakcióinkat, hanem a környezet és a nevelés hatása, esetleg testi-lelki egészségi állapotunk is.
   Az érzelem-pártiak, emocionális reakcióik rabjai megvetik azokat, akik szívesebben uralkodnak érzelmeik kitörésén, minthogy közszemlére bocsájtanák azokat  -  igaz, hogy ezzel mozgalmasabbá teszik kapcsolataikat  -  de sokszor elviselhetetlenné is teszik őket. Menekülésre késztetik még a segíteni vágyó jóakaratot is.
   Unalmas, rideg, esetleg üreslelkű-e, aki nem enged azonnal az érzelmi stimulus ingerének és először megvizsgálja a lényegét: igaz-e vagy csupán manipuláció? Mi rejtőzik mögötte? A szeretet, gyengédség nem köteles csak kitörésként megnyilvánulni: lehet mélyről jövő, érett, őszinte  -  és sokszor annál tartósabb érzelem. A negatív érzelmek megzabolázása pedig segít az együttélésben, egy felnőtt, toleráns társadalom létrejöttében. Ugyanakkor nem jelenti azt, hogy mindent el kell fogadni, hiszen az ész mindig mérlegel. 

2018. november 2., péntek

Kérdés

   Meg lehet-e mindenkit menteni?
   A kérdés nap mint nap felvetődik. Egyik ismerősöm tegnapelőtt majd egy óráig telefonált, a végén sírva, hogy az összeomlás szélén áll. Nemsokára 80 éves lesz, négy éve özvegy és nem bírja az egyedüllétet elviselni. Férje tenyerén hordozta; bevallása szerint még a saját autóját is csak a férj halála után töltötte meg először benzinnel!... Emlékszem, a nagybeteg társ utolsó hónapjaiban megpróbáltam előkészíteni arra, ami vár rá, s amit én akkor már nyolc éve jól ismertem. "Ha magadban nem találod meg a kiutat, a megoldást, másoktól hiába várod", mondtam, mint valami kínai bölcs. Máig is meg vagyok róla győződve.
   Nem jelenti azt, hogy nem lehet és nem is kell a családra, barátokra számítani. De csak bizonyos mértékig! Nem helyezhetjük rájuk hiányérzeteink minden terhét. Nekik is megvan a maguk baja. És ne csak várjunk tőlük, menjünk is feléjük érdeklődéssel, törődéssel. Akkor nem lesz olyan kiegyensúlyozatlan a kapcsolat.
   A kérdés természetesen nem ilyen egyszerű.
Giacometti
   Nap mint nap találkozunk a nyomor kilátástalanságával is. 
   Franck talán még 30 éves sem volt, kicsit odébb lakott, a szociális szervek bérelte nagy házban, többedmagával. Volt tető a fejük felett. Munkát is keresett, de hiába. Szomszédoktól kapott ezt-azt, ennivalót, ruhát, gyógyszert is, ha kellett. Ha az utcán találkoztunk, váltottunk pár szót, messziről köszönt egy foghíjas mosoly kíséretében. Megmutatta pár hónapos kislánya képét, aki az anyjával lakott. Azt mondják, nagyon nehéz gyerekkora volt. Néha ivott is egy kicsit. Ő volt, aki a bankkártyámat megtalálta tavaly az autóm mellett a földön, és becsöngetett vele (itt irtam meg).
    Tegnapelőtt, halottak napján végett vetett az életének. 
   

2018. október 29., hétfő

Nem mindennapi szombat délután

E. Schiele
   Hetek, talán hónapok óta készülök erre a napra: mióta megtudtam, hogy október 5-én megnyílik a Schiele - Basquiat kiállítás a Vuitton Alapítvány múzeumában Párizsban, a Bois de Boulogne zöld ölében. Schiele már évek óta egyik kedvenc festőm, Basquiat-t csak "messziről" ismertem, talán mióta meghalt a 80-as évek végén.
   Fiam előre lefoglalta az időpontot, a jegyeket a Neten, így nem kellett végigállni a száz métereken át kígyózó sorokat. Rengetegen voltak, minden korosztály, de legtöbben talán mégis a fiatalok. Daniel kölcsönadta a botját, erre támaszkodva botorkáltam végig a 4 szintet. Előnye, hogy a teremőrök különleges figyelemmel vettek körül, kalauzoltak kérés nélkül is a termekben!
Jean-Michel Basquiat
   Egy szintet szenteltek Egon Schiele műveinek, főleg a rajzainak, aminek külön örültem. Régóta az volt az érzésem, hogy őt a festés kevésbé izgatta, mint a rajz, a gyors, spontán, villanó skiccek  -  mintha csak abban a bizonyos "flow"-ban tudott volna alkotni, efemér, zseniális megérzéseket (kb. 300 festménye maradt fenn, 3000 rajzzal szemben). Osztoztam vele ebben a mély meggyőződésben, titkos támogatásnak vettem részéről, örültem, hogy egy ilyen egyedülállóan zseniális "meteor" igazol engem a mindennapi küzdelmemben, hogy elismertessem a rajz iránti vonzódásom jogát! A rajz műfaját ugyanis legtöbben nem veszik komolyan: amolyan kis firkálásnak tekintik, legfeljebb az "igazi mű", a festmény előkészítése ad neki bizonyos létjogosultságot! Engem valósággal megigéz...

Basquiat 
   Három másik szint Jean-Michel Basquiat birodalma. Vele "élőben" először szembesülök. Be kell vallani, hogy a találkozás eleinte sokkoló hatású, még Schiele után is. Sokszor monumentális méretű képein először is a színek "kebeleznek be" bennünket, majd a zsírkrétával húzott vonalak, feliratok. Figuráiban elsősorban a csontvázat látja az ember, a koponya fogai egyformán vicsorognak, az arc kifejezése nem változik, a szemek üregei mereven néznek velünk szembe. Kezdetleges "gyerekrajzok" stílusábol alkot színes, hol fenyegető, hol provokáló világot, a 20. század végi nagyváros, New York világát.


   Mindvégig érezhető a két festő rokonsága, nemcsak abban, hogy mindkettő 28 éves korában halt meg és a néző akartalanul is az "éhen maradottság" érzésével viaskodik: vajon mivel maradtunk szegényebbek? Főleg abban rokonok, hogy újat, ösztönösen újat teremtettek. Az ő valóságuknak nem sok köze van ahhoz a realitáshoz, melyhez a mindennapi ember keresi a hasonlóságot. Ők nem másoltak, hanem egy másik valóságot teremtettek saját tekintetük, megérzéseik prizmáján átszűrve azt. De ehhez már nem elég a vágy, hanem zsenialitás szükségeltetik. Nekem marad a vágy...

Basquiat


2018. október 23., kedd

Évforduló és egyéb gondolatok

   Október 23. Gyerek voltam még (9 éves), amikor ez a dátum bevésődött az emlékezetembe. Nem sokat értettem belőle akkoriban, csak a felnőttek előttünk mindent titkolni igyekvő pánikhangulata ragadt rám egy kicsit. 
   Aztán évekig nem nagyon volt szabad a témát előhozni, legfeljebb az "ellenforradalom" címkével ellátva, egy mondat erejéig a tankönyvben. Konszolidáció... ez utóbbi olyan érzést keltett, mint amilyet a födővel légmentesen lezárt fazékban fődögélő csirke érezhet...
   Aztán jött a rendszerváltás, ami eleinte a beszéd, a szavak felszabadulását hozta: rengeteg könyv, tanúságtétel jelent meg, egyrészt a sok bennrekedt szó akart kitörni, másrészt az eltitkolt ismeretek tömegére vágytak az emberek. Én természetesen csak ez utóbbiak közé tartozhattam.
   Manapság minden politikai irányzat ki akarja sajátítani magának 1956-ot. Saját érdekei alá rendelni, saját elveit táplálni vele. Több beszédet is meghallgattam ma. Legtöbb szónok  vajmi keveset beszélt róla érdemben, inkább az elkövetkezendő választások céljára gyártott érveken lovagolt, mit sem törődve az igazság könnyed vagy durva elferdítésével. Hagyjuk... Igyekszem legtöbbször megtartóztatni magam ezen a blogon a politizálástól, már ami a szülőföldem politikai életét illeti, nehogy szememre vettessék esetleg, hogy vajmi kevés közöm van hozzá, a renegátoknak ugyanis nincs beleszólási joga. A F-B-on meg olyan durva, alpári hangnemben folyik az "érvelés", hogy attól hamar felfordul az ember gyomra.
   A lelkiismereti szabadság is ilyen téma lett. Egyszer már próbáltam a francia "laïcité" fogalmát tisztázni (2012. máj. ezen a blogon). Sajnos sokan vannak, akik ezt a szabadságot csak magukra értik. Hogy valaki hisz-e istenben, allahban, buddhában, jehovában vagy ki tudja még, kiben, miben, az legbennsőbb ügye, egyéni szabadsága. Mint ahogy az is, ha egyiket sem választja és igyekszik nélkülük boldogulni. Sok hívő ember azonban - főleg a 3 nagy monoteista vallás követői között  -  csak a saját vallásának dogmáit  -  sőt, létjogosultságát  -  ismeri el, igyekszik a többire rákényszeríteni, akár térítés, akár erőszak révén is. Egy dologban értenek egyet: az ateizmus megvetésében, üldözésében. Ha valaki nem vallásos, az erkölcstelenég határát súrolja  -  mit súrolja, benne hentereg! Hiszen erkölcsi támasztékot csakis a vallásbol lehet meríteni! Így aztán a világ minden bajáért ők a felelősek. A bűnbakok...
   Abba is hagyom, bár sokat lehetne még hozzátenni. Amúgy is sokszor kinyilvánítottam már a lelkiismereti szabadsághoz való ragaszkodásomat, remélve, hogy a tolerancia erényét mindenki magáévá teszi, a hívők épp úgy, mint a hitetlenek.  
   

2018. október 21., vasárnap

Csendes vasárnap

   Csendes vasárnap délután. 
   Még a forgalom is leállt, tán a garázsban szunnyadnak az autók, esetleg elmentek pár napra valahová, hiszen most kezdődik a két hetes őszi szünet.
Louis Vuitton Alapítvány
   Gyönyörűen süt a vénasszonyok napja, kiadja utolsó erejét, hiszen tudja, hogy ideje lejáróban van. 
   Lassan árnyékos mély kút lesz a kert a falak mögött, olyan alacsonyan jár a nap, hogy nem tud besütni tavaszig. A terasz is árnyékba borul, el lehet pakolni a napernyőt legalább fél évre. Ez a dolgok rendje, hiába lázadozik ellene bárki. 

Tegnap megnéztem egy jó órás dokumentumfilmet az Arte csatornáján Jean-Michel Basquiat, a híres amerikai festő rövid életéről. (Október eljén nyílt meg a kiállítása Párizsban, azt készülök megnézni a jövő hét végén.) Bár régóta tudok róla egyet-mást, de "élőben" látni monumentális képeit mégis más lesz! Az 1980-as évek elejétől fedezték fel a falakra festegető tizenéves kamaszt (anyja Porto-Rico-ból, apja Haïti-ból származott), hamarosan meteorként robbant be a modern New York-i under-ground festő-körökbe, maga Andy Warhol vette szárnyai alá. Valódi ösztönös festő volt, teljesen tudatában nagy tehetségének. Hamarosan milliókat keresett és kerestek rajta a gyűjtők is. 28 évesen heroin over-dose áldozata lett...

   
   





Talán nem véletlen, hogy ugyanaz a múzeum (Fondation Louis Vuitton), egyidőben állítja ki Egon Schiele képeit is. Ő is 28 évesen halt meg 1918-ban, a spanyolnátha áldozataként. Fél évszázaddal előbb szintén forradalmasította a festészetet. Az ő képei 2016-os nyaram óriási élményét jelentették a bécsi Leopold-múzeumban.
(itt olvasható)


   Na tessék: a csendes, majdnem teljesen néma vasárnapi hangulatot teljesen felforgatta  a két forradalmi festő... Alig várom már a jövő hét végét!

2018. október 15., hétfő

Kedves vasárnap

   


Jó 10 éve csináltattam egy könyvespolcot a nappaliba, méretre, saját tervezésben, hogy ne kelljen egy-egy könyvért 36 lépcsőfokot megmásznom naponta többször is. A több mint 3 méteres belmagasság megengedte, hogy a polc elérje a 220/110/40-es méretet, asszimetrikus formában, hogy a kisebb-nagyobb könyvek, sőt, egy-két emléktárgy is helyet kapjon.
   Az évek folyamán rettenetesen megterheltem, és a könyvek kezdtek újra "szétfolyni" minden helyiségben...

   Időnként eluralkodik rajtam a helycsinálás ellenállhatatlan ingere, mert úgy érzem, hogy az életteremet uralják el tőlem a tárgyak. Ilyenkor elhatározom, hogy minél kevesebbet hozok be a házba, sőt, lehetőleg megszabadulok a feleslegtől. Szombaton tehát eljött Valérie (aki operációm óta heti 2 órában segít takarítani) férjével és nagy fiával, és elvittek három bútordarabot, amit csak úgy ingyen odaadtam. Nem szeretek és nem is tudok üzletelni...
   Ki kellett üríteni a nagy polcot. A könyvek elárasztották a nappali asztalát, a fotelt. Szerencsére a fiam felajánlotta, hogy vasárnap csak úgy "elugrik" ide Lucie-vel, hogy segítsen a rendcsinálásban. 500km oda-vissza... Reggel 8 felé indultak, 11 előtt már itt voltak és én boldogságban úsztam, hogy együtt tölthetjük a vasárnapot! Főztem egy kis borjúragut, lett hozzá egy-egy szelet sütemény. Gyakran megölelgettük egymást, néha hármasban is, csak úgy, mert jólesett. Fiam egy-kettőre felállította az új, levegősebb polcokat, melyek feketére patinált fémből készültek. A régi egyelőre a folyosó egyik üregébe került, lehet, hogy hosszú időre!
   El kellett menniök d.u. 5 óra felé, így is este 8 óra tájban értek haza a délutáni torlódások miatt. Válogatom a könyveket, melyik marad lenn, melyiket kell fölvinni a másodikra, melyiket elajándékozni... Nézegetem a cserép fehér orchideát, melyet a gyerekek hoztak. Ma is süt még a nap, példátlan hűséggel. Hálás vagyok neki.




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...