Keresés ebben a blogban

2017. november 16., csütörtök

Ritmus

Pierre Alechinsky
    Vissza kell térnem legalább a heti egy bejegyzéshez. Elsősorban magam miatt: ez a fegyelmezett ritmus a mindennapjaimnak ad keretet, az írás lehetővé teszi, hogy magam mögött hagyjam egy időre életem új ritmusát, kötelező és kellemetlen velejáróit és egy időre majdnem "normálisnak" érezzem magam. Mint azelőtt. Amikor még nem voltam ilyen felemás... "
   Amazon", mondta az orvosom, aki nyilván vonzóbb színben próbálta előttem feltüntetni ezzel a mitológiai utalással mindazt, ami rám várt.
  A szomszéd utca platánjai levetkőztek a hideg novemberi szélben. Látszik fekete, csupasz csontvázuk, melyet tavasztől őszig eltakarnak a nagy zöld levelek. 
   A kórházban ma a tükör elé kellett állnom az ápolónők unszolására (minden második nap bejártam kötözésre). Azt mondták, jobb, ha az ő társaságukban történik az első szembesülés. Eddig szívósan ellenálltam, de egyszer úgyis meg kell tenni ezt a lépést is az új helyzet elfogadása felé... 
   Fel kell venni a harcot a betegség ellen, mondták. Azt válaszoltam, hogy ismerve békés természetemet, az effajta nehéz próbákon sosem voltam képes frontálisan támadni. Másokért könnyebben kiálltam, mint saját magamért. Amikor a rák megtámadott  -   pár éve immár  -  elfogadtam a jelenlétét, s a harc helyett az ellenállást választottam. Választás volt-e valójában? Inkább rámerőltette magát. A ring nem az én pályám.
   Próbálom a betegséget megszelídíteni, hogy ne legyen olyan kemény és agresszív, s jószántából költözzön el. Az írás, a rajzolás, a beszélgetések mind ebben kívánnak segíteni.
   

2017. november 10., péntek

Kispárna

Ez a szív alakú, kicsit aszimetrikus párna az enyém.
Nemrégen kaptam, kb. 2 hete, a kórházban. Azóta szorongatom hónom alatt a jobb oldalamon, szinte éjjel-nappal. Főleg éjjel.
Lehet-e írni nyilvános blogra egy mindent felforgató élményről? Különösen, amikor még fel sem dolgozta magában az ember, hiába készül rá jó ideje.
Akkor miért próbálkozom mégis?
Elsősorban talán azért, mert képtelen lennék könnyed csevegésre minden más témáról.
Másrészt pedig  -  fontos szempont  -  mert ez a blog és néhány idejáró olvasó, majdhogynem bensőséges barát, immár több nekem, mint egy blog és olvasói (akiket én is követek). S ha esetleg "zugolvasóim" is vannak (a stisztikák szerint), benne van ez is a "pakliban".
Megpróbálom kicsit egyetemesebb szintre emelni a témát, hiszen messze nem egyedi az én esetem. Távol áll tőlem a szánalomkeltés vágya (sőt!), de elriasztani sincs kedvem senkit. Nem könnyű a helyzetem, de a nehézségekkel jobb szembenézni, s most ezzel próbálkozom.
   Tudjátok ugye, kik voltak az Amazonok? A legendák szerint harcos női társadalomban éltek, levágták jobb mellüket, hogy a nyilazásban ne zavarja őket... Nos, bár bennem rém kevés a hajlam a harciasságra, a férfiakat sem tekintettem soha ellenségnek, és még lóra sem ültem életemben, mégis Amazon lett belőlem...
   Nem ecsetelem a másfél órás műtét és a lábadozás részleteit. Jobbkezes voltom szintén nem előnyös ilyen helyzetben, de remélem, a jövő héten már vezetni is tudni fogok. 
   Mi a legnehezebb? Szembenézni tükörképemmel. Hiába a sok megtévesztő protézis, saját tekintetemet nem csaphatják be. Valamit örökre elvesztettem. Azt a fiatal nőt, aki makacsul, minden épkézláb érv dacára nem akart fejemből józan beletörődéssel távozni... 

2017. november 8., szerda

Szabó Lőrinc NYÁR





Megy le a nap a Jánoshegy fölött,
zene zendűl romok és fák között,
sebbé, parázzsá gyúl a magas ég,
csoda békíti össze száz szinét.
Csoda békít engem is: enyhül a
lélek vert daca, fojtó bánata,
az ember, aki némán zokogott,
képzeletben már mindent itt hagyott,
Tazmániát s halált emlegetett,
most meg, bámulva a tündér eget,
sóhajt, s úgy érzi, tud még hinni és
hogy dolgozni fog és szeretni kész;
s míg árnyba vesznek sebek és romok,
lassan ő is dudolni kezdi, hogy:
- Lement a nap a Jánoshegy mögött,
ébred a hold, hangosabb a tücsök,
fölcsattog a boldog fülemile. -
Szép a rózsám, hogy váljak el tőle?

2017. október 23., hétfő

Napsütéses vasárnap


   Nyugalmas vasárnap délelőtt... Reggeli után a gyerekeknél a nappaliban. Százágra süt az októberi nap az utcai terasz felől. Az unokák fent játszanak, hallatszik a hangjuk, a nevetésük. A. elment biciklizni, kerülni egyet a friss levegőn itt, távol a nagyváros szennyezett légkörétől, mely úgy borul Párizsra, mint valami áthatolhatatlan kupola: ritkán nyílik fel. D. olvasgat, P. rejtvényt fejt, F. a nap első üzeneteit bogarássza. Én pedig ennek a képnek nem tudtam ellenállni, mert olyan "vasárnapdélelőttös" volt, amikor mindenki ráér, hiszen az ebéd is elkészült már előre.
   A reggeli mögöttünk van, azt szigorúan közösen üljük körül, nem pedig szálingózva, kinek mikor jut eszébe. A franciák nagy része még a közös étkezések híve. Természetesen, amikor lehet. Hétközben sok helyen csak reggel-este találkoznak: délben mindenki ott eszik, ahol munkahelye engedi, a gyerekek pl. az iskolában. Legkorábban d.u. 5 felé végeznek. Alice-ért még el kell nenni, az iskola messze van gyalog. Lucie-nek már kulcsa van, egyedül jár haza busszal a szomszéd városkából. 
   Alice születésnapját ünnepeltük főképpen, de az enyém harmadik, vagy negyedik felvonása is zajlott családi körben, még szombaton, érkezésünk után.
    Térdem fájása is csökkent egy kicsit, pedig szombaton  -  életemben először!  -  botra támaszkodva érkeztem hozzájuk...  

2017. október 19., csütörtök

Reggel, ősz elején

   Kinézek a kertbe. 
   A reggel első pillanatai ezek. Belépés a valóságba. Lehorgonyoz a hajó, véget vet a hánykolódásnak a nemlét határán, ahová az álom sodor bennünket.
   Felteszem a vizet az első kávénak. Kint süt még az egyre halványuló októberi nap, az élet ígérete. Amíg langyos melegét érezzük, amíg szemünk gyönyörködik az általa életre keltett színekben, a fény-árnyék örökké változó formáiban, élünk. 
   Nekem majdnem ő az egyedüli bizonyosság. A majdnem egyedüli.


   

2017. október 15., vasárnap

Egy szép, jól megtöltött hét dióhéjban

   Micsoda hét volt! Itt ülök befáslizott térddel és megpróbálom összegezni ezt a kellemesnél kellemesebb eseményekkel zsúfolt hetet, mely egyszerre volt lélekemelő és térdrekényszeritően kimerítő...
   Betöltöttem a 70 évet... Leírni is hihetetlen, mert legbelül valahogy sohasem hittem, hogy elérek idáig. Elhatároztam, hogy két csoportban hívok meg néhány közelebbi barátot. Két csoportban, mert egészen más elfoglaltságok kötnek hozzájuk. 
a nyolcadik fényképez...
    Nehéz volt a meghívottak számából lefaragni, de a következő hetek programja nem lesz könnyű és kímélnem kell magam egy kicsit. Kedd d.u. 3-ra uzsonnára invitáltam 8 barátnőmet. Azért d.u., mert néhányan nem szívesen mozdulnak ki este. Előző nap bevásároltam és elkezdtem az előkészületeket is: megsütöttem a torta-alapot, másnap kétfajta madeleine-t, de ezúttal sósan; csináltam gyümölcs-salátát és vettem hozzá macaron-t is. Finom édes elzászi fehér bort ittunk hozzá. A torta az a bizonyos "omelette norvégienne", amit egyszer már leírtam, azt hiszem: likőrös vízzel enyhén előre be kell itatni az alapot, arra jó vastag fagylalt-réteget teríteni, majd forró vízen kis cukorral keményre felvert 5-6 tojásfehérjét a fagylaltra kenni, anélkül, hogy összetörnénk a habot, megszórjuk cukorral (enyhén) és pár másodpercre grill alá helyezzük. Kivesszük gyorsan és pálinkával meglocsoljuk, majd meggyújtjuk. Úgy kell bevinni, hogy előtte valaki leoltsa a villanyt! Hozzá pezsgőt bontottam. Sok szép ajandékot is kaptam mellé...
csütörtök este, az asztal fele...
     Másnap, alighogy elpakoltam az edényeket, újra bevásárolni indultam. Ezúttal csütörtök estére hívtam 5 személyt vacsorára. A menű menet közben alakult ki, de bevallom, a könnyebbséget választottam, mert kezdett az energiatartalékom vészesen fogyni... Új cukrászdát fedeztem fel (kedvencem bezárt!) és vettem egy csodás csokoladétortát, amellyel amúgy sem versenyezhettem volna! Habkönnyű volt, s ráadásul málnaszemek rejtőzködtek benne! Máig is nyelek egy nagyot, ha rágondolok...
   Előételnek kigondoltam egy nagyon finom gyömbéres-kurkumás-mézes-tejfölös sárgarépakrém levest a borjúpaparikás előtt. Feltettem a kuktába és gondoltam, arra a negyedórára bekukkantok a Facebook-ra... Félóra múlva enyhe égett illat rezzentett fel. Mindent ki kellett dobni, s azonnal elfutottam elsántikáltam a sarki henteshez, hogy mentsen meg. A paprikás viszont finom lett, egy morzsa sem maradt. Jól elbeszélgettünk, elszállt a fáradtságom, a vendégek éjjel 2 óra felé mentek el...
    Pénteken várt a sok pohár, tányér, stb. A térdem éjjel sem hagyott aludni. Szombat estére vártam a gyerekeket vacsorára, meg is jöttek. Közben egy futár csengetett be egy óriási dobozzal: jó nagy képernyős TV volt benne! A fiam már nem bírta nézni, hogy egyre közelebb húzom a fotelem a TV-hez (pedig 85 cm-es), s még így is nehezen olvasom a feliratokat! Pedig nem is a TV volt a hibás...
    

2017. október 5., csütörtök

Évforduló harmónia-mentőövvel...

   Ideje lenne írni a magyar nyelvű blogomra is, miután a napokban írtam a franciára (többnyire el kell telnie pár napnak, míg "átöltözöm" a magyar bőrömbe, hogy írhassak...). Az írás vágya   persze megvan, az ihlet után keresgélek, de minden téma olyan felszínesnek, érdektelennek tűnik, hogy nyilvánosság elé bocsájtásukat túltengő önbizalom gyanúja miatt elvetem...
   Közben sejtem én, hol van az eb elhantolva... Az igazság az, hogy az egyetlen téma, mely jó ideje nyíltan vagy alattomosan, mintegy a háttérből gyakorolja nyomasztó hatását mindennapjaimra, olyannyira, hogy még közelgő "kerek" születésnapomat is kiszorítja, hát éppenséggel nem a blogomba való... Akkor meg minek kapirgáljam hamis oldottsággal, kedélyességgel azt a bizonyos semmitmondó felszínt? 
   



Pont erről szólt francia blogom bejegyzése is. Hogy mire való a nyilvánosságnak szánt harmonikus légkör, mely nem mindig fedi a valóságot. Ugyanakkor nem mondható az őszinteség hiányának sem, hiszen egyféle valóság mégis. Szükség van tudatos, sőt szándékos ápolására, mert amíg élünk, nélkülözhetetlen (legalábbis számomra) egy bizonyos tartás, afféle "hátgerinc", mely nélkül összeomlana az életünk... Elsősorban saját magamnak szól tehát. Másrészt megletősen irtózom attól is, hogy kifacsarjam másokból az együttérzést, méginkább a szánalmat!
  Természetesen nem állítom, hogy mindenkinek ezt a filozófiát kell követnie! Sőt. Egyéni hajlam, szükséglet kérdése, és én messzemenően híve vagyok az egyén szabadságának, míg le nem tapossa a szomszédos virágágyást... Nekem kell elsősorban a harmónia, a kellemes légkör, az alattomosan ráleselkedő veszélyekkel együtt, mert miből merítsem az erőt az ellenállásra, ha nem a harmóniából?...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...