Keresés ebben a blogban

2019. június 10., hétfő

Fényes pont

   Belenézek a fagyasztóba: meg vagyok mentve! Még 2 darab steak árválkodik benne: elég lesz, ha csak holnap megyek bevásárolni! Előre irtózom tőle, mert a 2 óra, míg bejárom a Carrefour kínálatát, kilúgozza belőlem a jártányi erőt is. Halasztgatom a lehetőségek végső határáig, hogy nekiinduljak. De enni kell.
   Hogy lekopogjam, jobban érzem magam. Az egy héttel ezelőttinél jobban nem is olyan nehéz! A szombat-vasárnapot pihenésre szántam, mégpedig minden bűntudatos hátsó gondolat nélkül. Kitartott a 2 csirkecomb, nem kellett főzni, és amúgy se tudtam folyadékon, joghurton kívül lenyelni bármit. Még a számítógéphez is ritkán ültem le... FARNIENTE!
   Az előző napokban főleg azon izgultam, hogy el tudjak menni a péntek esti felolvasásra a  szomszédos városkába. Bevallom, nem látszott mindig olyan egyértelműnek, még péntek délután sem, az orvostól, gyógyszertárból hazajövet. Szerencsére egyik aranyszívű barátnőm felajánlotta, hogy elvisz, mellesleg ő is kíváncsi volt a darabra, sokat hallott róla azoktól, akik novemberben látták. Ezért világított egész héten ez a péntek este előttem, mint valami fényes pont, erre függesztettem minden figyelmemet, mint a hajótörött a tengerben... Csak addig bírjam.
   Az est nagyon jól telt, a közönség figyelmesen, időnként mosolyogva hallgatta a négy hangra komponált szöveget, mely négy magány útját mesélte el. Mi több, én is meglepődtem időnként magamon, hogy úgy hallgatom, mintha valaki más írta volna, s nem ismerném kívülről!... Külön életet élt, akár felnőtté vált gyerekeink... Érdekes módon, a résztvevők mindegyike magára ismert egy-egy motívumban. A végén jól megtapsolták a tehetséges előadókat, akik boldogoknak tűntek, és újabb terveket kovácsoltunk a közeljövőre!


2019. június 4., kedd

A szamár bőre

  Jó ideje nem írtam már a blogomra, ami nem jelenti azt, hogy másokét nem olvasom. Egy és más egészségi probléma mérgezte meg napjaimat  -  és nem kevésbé éjszakáimat is  -  ami teljesen kilúgozta a maradék energiát is belőlem... Múlt időben írtam ugyan, de valójában még mindig benne járok térden felül. Egyetlen előnye, hogy múlt péntek óta 3 kg-val kevesebbet mutat a mérleg...
   Ilyenkor támad rám a család, a barátok hada, mindig ugyanazzal a kérdéssel: "Voltál orvosnál?" (rengetegszer, felelném szívesen) esetleg ezzel a változattal: "Kértél már időpontot?" (éppen ezzel próbálkozom, de sok orvos csak internettel érhető el, amely hidegen hetek, esetleg hónapok múlva talál nekem dátumot). 
  Tudom, hogy legtöbbjükből igazi aggodalom beszél, de ezek a visszatérő kérdések úgy csapnak le rám, mint valami számonkérés, mely mögött annak vágya húzódik meg, hogy átpasszoljanak szakértő orvosi kezekbe... Ami végül is a legjobb megoldás. Nekem viszont  elég lenne tőlük csupán egy kis együttérzés. Több tonna energiát használok el, hogy megőrizzem annak látszatát, hogy még a társadalom teljes tagja lehetek, akiben maradt, uram bocsá, egy kis autonómia vágya is... S ha lassú tűzön akarok elhamvadni, végül az is az én problémám elsősorban. (Ez mind igaz, de néha megkörnyékez a gyanú: nem azért van-e mindez a kapálózás részemről, hogy megbizonyosodjak: fontos vagyok-e még valakinek ebben az életben, valóban, minden kétségen felül?... Látjátok feleim: nem hiányzik belőlem az önkritika sem.) 
   Mindebből kitűnik, hogy az emberi lélek rejtelmei rengeteg ellentmondást elbírnak.
   Az az igazság, hogy SZERETNÉK LESZÁLLNI a körhintáról. Elegem van az örökös készenléti állapotból, az újabb és újabb felmerülő probléma megoldásából, esetleg a hozzá igazodásból, amit újabb vereségként, visszavonulásként élek meg. Életterem egyre szűkül, a szamárbőr meg csak vékonyodik...
   

2019. május 27., hétfő

Ez is, az is...

   Hátam mögött tesz-vesz Valérie, aki 2017. óta hetenként 2 órában segítségemre van a 155 m2 rendben tartásában, mióta ilyen nehezen bírkózok meg az alapvető takarítási teendőkkel is. Felmosás, porszívózás, ablakpucolás... A kert egyelőre rám vár, nem sikerült kertészt találnom, aki értene is hozzá. Mindenki foglalt nyári időszakban. Nomeg olyan kicsi a területe, hogy komoly kertész talán el se jönne!...
   Szívesebben csinálnám én magam, nem mintha dúlna bennem a takarítói elhivatottság vagy nem bíznék meg más munkájában, hanem mert azt jelentené, hogy még képes vagyok rá. Hogy nem ezen a lassú lejtőn ballagok lefelé...
   Holnap este rendkívüli gyűlést rendez a társulatunk: lassan itt az évadzáró és mindenki szétszéled a nyári szünetre. Június elején újra felolvassa 4 kedvenc előadóművészem az egyórás szövegemet 4 női hangra. A szomszédos városba hívtak bennünket (én ugyan csak mint szerző vagyok jelen, szinte láthatatlanul, a szövegnek most már nélkülem kell boldogulnia). Kíváncsi vagyok, november óta hogy hangzik majd, s nem utolsó sorban hogyan fogadja az ottani közönség, melyből szinte senkit sem ismerek. Érdekes teszt lesz!

   
"Várakozás"  (2007.)
Már leírtam többször is, hogy az írás (vagy rajzolás) vágya megelőzi nálam a téma felbukkanását. Sőt, úgy is mondhatnám, hogy a vágyhoz kell legtöbbször témát keresnem. Nem tudom  -  de talán nem is akarom tudni, minek?  -  normális-e ez így vagy sem. Nálam ílyenformán működik, s még csak azt sem mondhatom, hogy ebben a sorrendben könnyebb. Talán nehezebb a vágyhoz méltó témát találni, mert ha a téma szülné, azt már nem kellene keresni.

  Hogyan vall erről Szabó Magda, egyik kedvenc íróm?

"Az alkotni tudás kegyelem eredménye, annyi mindennek meg kell hozzá lennie, hogy sikerüljön, izgalomnak és nyugalomnak, belső csendnek és olyan feszítő indulatnak, ami édes is, meg keserű is."
   
   

2019. május 23., csütörtök

Egy hét leforgása alatt...

   Történik egy és más velem minden nap, ha nem is tükröződik a blogomon.
   Egy hete izgalmas élmény várt rám: beavatás abba a bizonyos "teljes tudatú meditáció"-ba ("méditation de pleine conscience"), amire már régóta készültem. Annak idején vettem is róla egy könyvet CD-vel, de élőben, irányítással, csoportban akartam elkezdeni. 
   A legtöbb egyetemen az orvosképzés része lett, miután felfedezték sokféle jó hatását a betegekre. A fájdalom kezelésében (bizonyos fokig) gyógyszer helyett is alkalmazzák, támaszkodva az ismert tényre, miszerint a psziché nagy hatással lehet a testre.
   Már az is bizonyság  -  meditáció ide vagy oda  -  hogy jobban aludtam azon az éjszakán... Másnap viszont korán elindultunk a gyerekekhez, anyák napját ünnepelni 1 héttel hamarabb, hogy egyúttal megnézhessük a Molière-darabot ("Scapin furfangjai") az iskolások előadásában, főleg mert Lucie unokám is szerepelt benne. Nem szeretek még a családtagjaimmal se dicsekedni, de örültem, hogy őszintén gratulálhattam neki a végén. Ő volt talán az egyetlen, aki érthetően, tisztán artikulált, élvezhetővé téve a klasszikus nyelvezetet. Az is tetsztt, hogy nem játszotta túl a szerepét, de nagyon jelen volt a színpadon, anélkül, hogy feleslegesen gesztikulált, grimaszolt volna... Szóval, nekem nagyon tetszett.
   

   A másik két nagyszülő visszament vasárnap, én pedig maradtam még két napra, hogy a szülők munka miatti távollétében betöltsem valamennyire az űrt. Unokáimmal ünnep volt az együttlét, bár többnyire az estére korlátozódott. Napközben a kutyájukkal (Omega névre hallgató Jack Russell fajta) éltem nagyon is négyszemközti életet, ami főleg abban áll, hogy mindent el kell tüntetni előle elérhetetlen magasságba, fiókba, mert szétszedi apró darabokra, legyen az telefon, távirányító, vezeték, esetleg lábbeli, könyv vagy sál. Nemsoká 1 éves lesz, de hyper-aktív, időnként jött egy-egy kedvenc játékával a szájában, megállt előttem és kérdő-esdeklő tekintettel várakozott. Viszont, ha kinyújtoztam a kanapén olvasni, ő maga is elszunnyadt egy időre a helyén...

2019. május 9., csütörtök

Hét eleji körhinta

   Hát, még ilyen pergő-forgó hételejét!... Időnként meg kellett torpannom egy pillanatra, hogy milyen nap is vagyunk ma? Az előző bejegyzésemben taglalt "kanál víz" a stressz fokmérőjén a Niagara-méreteit öltötte fel, míg a látogatóim meg nem érkeztek... S én, aki néha naphosszat ki se nyitom a számat, az elmúlt 3 és fél napon szinte be se csuktam! 
   






Először is hétfő este a fiamért mentem a vonathoz, mert egyik ügyfelét képviselte az itteni bíróságon másnap reggel. Az állomásról egyenesen egy vedéglőbe mentünk, mert nem akart a főzéssel terhelni és meghívott vacsorára. Szépen elbeszélgettünk, közben túl jól laktunk, viszont az egész nap felgyűlt feszültsége kellemesen feloldódott, vele az enyém is. Másnap sajnos, már a déli vonattal vissza kellett mennie...
   Én szinte rögtön a következő két vendég érkezésére kezdtem készülni. Menü kiötlése, bevásárlás, egy sütemény-költemény elkészítése és a csirkecombok sütőbe tétele után meg is érkeztek este 6h felé, 600km-es autózás után. Tudvalevő, hogy a világon az egyik legkedvesebb foglalatosságom a beszélgetés... Kb. 25 éve találkoztunk utoljára, de a baráti érzések érintetlenek maradtak, egyetlen ránc sem keletkezett rajtuk a hosszú évek alatt! (Nem úgy, mint rajtunk!) Apéritif, végnélküli mesélés  -  ilyenkor mindig odaégetek valamit, ami most sem maradt el!  -  az asztal körül majd éjfélig... Egymás szájából kapkodtuk a szót, és a végén mégis azzal az érzéssel váltunk el, hogy mennyi mindent nem volt időnk elmondani...
   Másnap reggel nem kellett korán kelnünk, Jean-Marie vendéglőbe invitált bennünket délben. A beszélgetés megszakítás nélkül folydogált a reggeltől ebéd utánig. Visszatérve, délvidéki szokás szerint ledőltek egy órás sziesztára, majd hamarosan eljött az elválás pillanata: Lille-ben várták oket lakodalomra.
  
 Meg kell vallanom, hogy rég nem aludtam végig két ilyen hosszú és pihentető éjszakát, mint amikor fiam és a baráti házaspár is a házban aludt. Feltöltődtem élettel, igaz, alig bírtam menni a végén, de most pár napig bizonyára elég lesz a sok jó érzés, amit elraktározhattam.

2019. május 4., szombat

Mindennapok (3.)

   Kiderült, hogy már a harmadik ilyen című bejegyzést írom... Kell-e, érdemes-e egyáltalán a mindennapokról írni? A blogvilág, sőt, tágabb értelemben az irodalom olvasói nem veszik-e szívesebben a rendkívülit, amely éppenséggel arra hívatott, hogy a mindennapokból kibillentse és repülő szőnyegén rendkívüli tájak, események világába varázsolja őket?...
   Ha most azzal kezdem, hogy mai napom első izgalmas kalandja a fűtés számomra tudós szakemberének korai betoppanása volt, mindenki becsukja rám a kaput! Pedig a magamfajta öregedő magányos hölgynek (hogy elegánsabb hangnemben szólva enyhítsek a továbbiakon) már ez is kaland lesz lassanként. Főleg, hogy a szerelő 1 órával a megbeszélt idő előtt érkezett, mialatt én komótosan készülődtem az emeleti fürdőszobában... Igy aztán mire (lebotorkáltam) leballagtam a lépcsőn, éppen betett egy papírt a levelesládába, miszerint a kliens nem volt otthon... (Sántikáltam) Szaladtam utána az utcán, el is értem már az autójában 3 háznyira és visszainvitáltam... 
   Bele kell törődnöm, hogy ez most már így lesz: lassanként belefulladok egy kanál vízbe! A franciák kicsit kíméletesebbek : egy egész pohár vizet engedélyeznek a problémák mélységéhez. A legkisebb is stresszes állapotba kerget, pedig hajdanán én voltam a ZEN-attitüd koronázatlan királynője! 
Brassai
   A május hónap különösen kedvezőtlen számomra: tele van ünnepnapokkal! Május 1 (munka), május 8 (győzelem), május 26 (anyák), május 30 (mennybemenetel), nem beszélve a közéjük iktatott kis vakációkról... Köztudott, hogy az ilyen időszakok főleg azoknak kedvesek, akik még húzzák a napi igát, és minden, ami ezt megszakítja, áldás számukra. Nem így az öregek: megszokott rutinjuk mankója törik darabokra! A sarki pék bejelenti, hogy bezár egy hétre: "Te jó ég, lesz-e elég friss kenyerem?" "Hogy áll a gyógyszerkészlet, kibírja-e a patikazárlatot?" Nem beszélve a vendégvárásról! Hogy osszam be a bevásárlást, hogy lehetőleg frissen legyen időzítve, és a főzés is beleférjen? Na és a hetek óta halasztgatott fodrász! Kerülöm a tükörképemet, sikerült elsajátítanom egy fortélyos technikát, mely lehetővé teszi, hogy úgy készüljek, fésülködjek a tükör előtt, hogy közben ne lássam magamat...
   

2019. április 25., csütörtök

Antenna

                         "Én megőrzöm titkos vágyaid, mindig, mindig.
                          Én ismertem minden álmodat, mindet, mindet.
                          Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor, sokszor."
                          (Szabó Magda)

   Művészek, írók, színészek, énekesek. Életünk, mindennapjaink, ünnepeink részei, követjük munkájukat, a többé-kevésbé valódi híreket, interjúkat a sajtóban, tévében, rádióban és a Neten. Ilyenkor néha őszinték is, úgy, mint aki "jobbik" profilját fordítja a fényképezőgép felé. Érthető: a publikus és a magánszemély közé kell egy bizonyos védő távolság, különben eléghetnek a maguk táplálta máglyán...
   Egyesek népszerűbbek, mások titokzatosabbak. Az előbbiek nagyobb emocionális hullámot keltenek, amikor halálhírük felröppen. Éveken, évtizedeken át megszoktuk, hogy vannak, életünk az övékével lesz teljesebb. Gazdagítanak, megfoghatatlan, megszámlálhatatlan, ellophatatlan értékekkel. Általuk jobban megismerjük önmagunkat is. Nemcsak szépséget kapunk tőlük, hanem a mélység titkaiba is bepillanthatunk meghatalmazásukkal.
   Magam is meglepődöm néha, milyen sóvárgás fog el: de jó nekik, hogy ennyi együttérző döbbenet, őszinte sajnálkozás kíséri utolsó útjukat... Jó lenne, ha a halott magával vihetne  - legalább kis időre  -  egy bizonyos, az élők világával összekötő antennát, hogy érzékelhesse a feléje áradó hullámot. Talán könnyebb lenne a halál is, ha nem egyedül kellene elindulni a végtelen ködbe vesző úton, hanem elkísérne egy darabon a névtelen tömegek gyásza, mindannak az emléke, melyet tőle kaptak, s amely életük építőköveivé lett...
   Meghalt Jean-Pierre Marielle, a híres színész, akinek feledhetetlen alakításai, gyönyörű hangja 46 év óta kísér... Tudom, hogy az "antenna" létezéséről csak azután lehet(ne) bizonyosságom, miután magam is átléptem a kapun... 



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...