Keresés ebben a blogban

2018. május 20., vasárnap

...S boldogan éltek, míg meg nem haltak...

  Tegnap este megírtam frissen francia blogomon a TV előtt elvesztegetett jópár óra lecsapódását, ami miatt volt némi lelkiismeretfurdalásom... Igaz, hogy kint egész nap vastag szürke felhők borították az eget, alig volt 13°...
   Nem gondoltam, hogy végig kitartok majd: harcolt bennem a kritikus szem és a midinett. Végül is az utóbbi kerekedett felül: bizonyára hajlamos vagyok némi mazochizmusra...
   Hozzá kell tennem, hogy megengedhetem magamnak a luxust, mely korom ajándéka: az idő vesztegetését, melyből amúgy se maradt elég ahhoz, hogy valami időtállót alkosson az ember, akkor meg mire takarékoskodjon vele?... Fenyeget a beletörődés veszélye. 
    Elkezdtem hát a kiralyi esküvőt nézni, melyet legalabb 4-5 csatorna közvetített órákon át, egyenesben, akkor is, ha nem történt semmi... A koronás fejek szakértői egymással versengve igyekeztek betölteni az üres órákat, a ragyogó napsütésben gyalog érkező hírességekkel, a kalapok parádéjával, a királyi család és a "rangon aluli" menyasszony körüli pletykákkal. A hang azonban kötelezően ünnepélyes maradt, nem ronthatta el a hangulatot.
   Elgondolkodtam magamon is: biztos vagyok benne, hogy egyetlen "híresség" sincsen rám elvárhatóan lehengerlő hatással (apai örökség). Inkább kíváncsian próbálom őket "megfejteni", milyenek lehetnek egyedül vagy egymás között, amikor nem "reprezentálnak". A fiatal párt állandóan kamerák fürkészik (állítólag tévétársaságok szerződtettek olyanokat is, akik messziről le tudták olvasni a szájukrol, amit egymás között mondtak), életük kevés pillanata lehet bensőséges. Mennyire maradhat őszinte az ember ilyen körülmények között, amikor minden szavának külön súlya van? Mennyi kötelező képmutatás rejlik az "alattvalók" számára tálalt tündérmese mögött?
   A több ezres, sőt világméretekben milliárdos közönség vajon miért nézte hipnotikus vonzásban a tévéközvetítést, esetleg élőben a windsori gyepen? Gyerekkorunk tündérmeséi elevenednek meg ilyenkor a szemünk előtt, melyek sokszor királyi esküvővel végződnek.    

   Ezeknek a boldogság-morzsáibol csipeget fel  -  királyi meghatalmazással  -  a közönség. 

2018. május 15., kedd

Mozgalmas hétvége folytatásaként pezsgő hétfő

   Dél felé végeztem a mosogatással, nagyjából a pakolással is. A délutánt arra szánom, hogy összeszedegessem fájdalmas végtagjaim morzsáit. 
   Természetesen, százszor is MEGÉRTE
   Tegnap estére vendégeket hívtam: hatan voltunk. Pár éve még meg se kottyant volna az efféle kis program, sőt, még nagyobb sem. Nehéz napirendre térnem a megmásíthatatlan változások felett.
   Minden előkészület eltolódott egy kicsit, pedig az idő afféle előrelátó nénikét csinál belőlem, aki lassanként a csoszogását is kiszámítja. Hol vannak már a legendás és fáradhatatlan improvizációk, melyeknek váratlan zamatát annyira élveztem hajdanán?...
   Mert mivel is teltek az utóbbi napok, melyeket eredetileg az előkészületekre szántam?
   Péntek délelőtt egy temetés, a szelíd és oly kedves Lucia távozott közülünk 52 évesen, mérhetetlen szenvedések után. Előttem van soha nem tolakodó, de mindig figyelmes érdeklődése, mely saját szenvedéseit csak nagyritkán sejttette velünk.
   Még aznap délután elmentem bevásárolni, hogy előre készülődhessek egy kicsit, hiszen hétfőn félbevágta napomat a látogatás visszérgyulladásom kedvenc szakértőjénél. Vasárnap délután teljesítettem Louisa nevű ismerősömnek tett ígéretemet, miszerint meglátogatom fia csokoládé készítő műhelyét, mely a múzeum mellett állomásozó buszban működik. Finom kóstoló várt bennünket izgalmas és különleges kávék, csokoládék formájában.
   Ha már a múzeum mellett parkoltunk, megnéztem a nemrég megnyílt kiállítást: a British Museumból kölcsönzött 100 kiállítási darabot, a kőkorszaktól napjainkig átívelve az emberiség történelmét. Jó 2 órát sétálgattunk a termekben, és persze, a sütemény még aznapi elkészítésének terve rombadőlt, két lábammal együtt... Az Ikea-fotelem tárt karjaiba dőltem helyette.
  A sok előre nem látott eltolódás (nehezen tudok nemet mondani, mert Oscar Wilde-dal egyetemben azt vallom, hogy a csábításoktól úgy lehet legkönnyebben megszabadulni, ha engedünk nekik...) azt eredményezte, hogy hétfőre maradt minden!
   

   Reggel elkészítettem az almás pite tésztáját, lezuhanyoztam és elmentem a doktorhoz. Visszatérve megcsináltam a tölteléket, betettem a sütőbe és nekiláttam a marokkói csirke (tajine  -  ld. magyarul is: mindmegette.hu oldalon) elkészítésének. Maradt a fokhagymás, joghurtos uborkasaláta menta-levéllel előételnek, az asztal megterítése, a sütemény felszeletelése stb. Mondanom se kell, majdnem kicsúsztam az időből, mire az 5 vendég este fél 8 körül megérkezett. 
   Éjfél utánig folyt az élénk társalgás, Liliane (aki a múlt szombaton elvitt sétálni), időnként diszkréten kiment a konyhába, és szinte mindent elmosogatott!!! Ma reggelre csak a poharak, kávéscsészék és a süteményes tányérok maradtak, nomeg egy kis pakolás... Az étel elfogyott  -  jó jel!  -  , az almáspitéből megmentettem 2 szeletet a szomszédasszonyomnak. Hozzá kell tennem, hogy az egyik vendég kedvéért csináltam, aki egyszer evett belőle nálam és meghatottan ismerte fel benne anyja néhai süteményének ízét...

2018. május 10., csütörtök

Az ihlettel meg nem áldott konyhatündér hétköznapjai


Ebédhez készülődés napernyő alatt.
A kép tegnap készült, ma már nem aktuális. Nem kell napernyő, a felhők vastag függönyt vontak a nap elé. Elővettem a zoknit, pulóvert is. 
Még jó, hogy a múlt héten feltöltöttem a raktárt napsütésből, talán bírja a készlet pár napig... A térdem úgyis pihenésre vágyik: nem nagyon szerette a fűnyírást, a gazirtást kézzel, hétrét görnyedve. Szerencsére nem valami terjedelmes a gazolnivaló...

Gyakran főzök előre: így nem kell a konyhai teendőnek robottá válnia, elég elővenni a napi adagot és megmelegíteni, esetleg a körítést variálni egy kicsit... Nekem a gondolata is pihentető!  
A képen "paupiette de veau" (ejtsd: pópiett dö vó)  -  vagyis vékony borjúszeletbe tekert fűszeres darálthús, kis szalonnával, spárgával átkötve, hogy bírja a főzést. Megfőztem hármat, fűszeres, hagymás, fokhagymás lében, együtt a sárgarépával, kis krumplival. Desszertnek joghurt, egy narancs és egy alma jár. 
Igy három napig nem fáj a fejem miatta, ma viszont a krumpli helyett rizs-quinoa lesz a körítés...

2018. május 6., vasárnap

Szép szombat délután

   Itt még nincsen anyák napja, május utolsó vasárnapjára esik.
   Tegnapelőtt egyik kedves ismerősöm titokzatos üzenetet hagyott: " Ha szombat délutánra nincs programod, jövök fél háromkor és elviszlek valahova estig!"
   Káprázatosan sütött a nap (egy hétre írta elő a meteorológia; "mit kell mondani?" "köszönöm szépen!"), kapni kell az alkalmon ilyenkor, ki tudja, mikor jön vissza legközelebb...
   Liliane jött is pontosan, és azonnal autóba ültünk. Semmit sem akart elárulni az úticélból, csak annyit, hogy 20-25 km-re van tőlünk. Egyszer-kétszer még át is léptük a belga határt, mert az utaknak ugye mindegy, hol a határ, nem vesznek róla tudomást, főleg, ha sem határőr, sem áramosított szögesdrót-kerítés nem hívja fel rá a figyelmet...
   Elkerülve a főutakat sok kisebb-nagyon falucskán mentünk át. Tavaszi napfényben, virágillatban úsztak. A tájkép teljesen megváltozott: míg felénk olyan lapos, hogy az Alföldön nevelkedett szemem otthon érzi magát, pár kilométerrel feljebb már dimbes-dombos, sziklás-erdős helyeken találtuk magunkat, túrázók számára kijelölt ösvényekkel, melyeknek lábaim jelenlegi állapota miatt nem is nagyon mernék nekivágni...
   Leültünk egy erdei vendéglő teraszán. A tulajdonos maga gyártja a sörét az óriási erjesztőkben, a kis butikban mézet is árul a gyümölcslevek mellett. Megelégedtünk egy fagylalttal és almás süteménnyel, nomeg teával, kávéval a bukolikus környezetben, s kellemesen elbeszélgettünk, míg az alattunk csörgedező patak pihentető csobogását hallgattuk. 
   Egyidősek vagyunk. Sorsunk vonala néhány ponton találkozik, máshol messze kanyarodik. Liliane boldog házasságban él már 49 év óta... 






2018. május 3., csütörtök

Töprengések...

   Reggelenként végigfutok a "levelesládámon", majd a F-B oldalamon és a két blogomon.
  Amikor a végére érek, többnyire belefáradok... Főleg a F-B gyors átfutásába, mert akármilyen gyorsan próbálok végezni vele, akármilyen szűrőket is alkalmazok, nem menekülhetek a cica-fotóktól, vagy más szegény állatok nevetségessé tételétől, beöltöztetésétől, annak reményében, hogy valaki megosztja... S ez még semmi!
   Mostanában még a háttér-szín is magára vonhatja a szemet, hogy kissé agressziv módon elolvastassa velünk botcsinálta tanácsadók szenvelgő, sziruposan "mélyenszántó" üzeneteit... pl: "A fiad csak egy ideig fogja majd a kezed, de a szíved soha nem engedi el. Ha büszke vagy a gyermekedre, aki a puszta jelenlétével értelmet ad az életednek, NYOMJ EGY LIKE-OT ÉS OSZD MEG!" Viszonylag kevesen vannak, akik nem szeretik a gyereküket. A gyerekek szerencsés esetben felnőnek és saját életüket élik. A szülők  -  megint csak szerencsés esetben  -  megöregszenek. Az első mondat a ma egyre divatosabb "-t" elhagyása miatt kétértelmű. Ki nem enged el kit? A te szíved nem engedi el a gyereket? Esetleg a gyerek a te szívedet? A mondat első felében a "kezed(et)" divatos változata arra utalna, hogy a gyerek szorongatja továbbra is a szülő szívét... (bár kis értelemzavarral küszködik szegény...) A végén kiderül, mire való a sekélyes frázis puffogtatása: minél több LIKE, esetleg MEGOSZTÁS elérésére.
   Nem bírálom azokat, akik meghatódva, esetleg könnyes szemmel bedőlnek a felszólításnak. Első emocionális ingerük kikapcsolja a homloklebeny kritikára buzdító igyekezetét. 
   Tanácsokat adni különben is olyan inger, aminek nehéz ellenállni. Bevallom, én nem nagyon szeretek ebbe a kísértésbe esni, mert úgyis mindenki a saját kárán szeret tanulni. Amúgy sem ismerhetjük a másik sokrétű indítékait, körülményeit. Kritizálni is nehéz a másik helyzetét, mert többnyire a sajátunkéból indulunk ki (maga kereste, elég, ha..., jobb lenne, ha... stb.) Egyszerűbb, ha együttérzünk, esetleg beismerjük, hogy nincs nálunk a gyógyszer. Szerintem. De ez csak az én véleményem, a sok közül. 
   A megoldás? Ha lehet, a jövőben el kell kerülnöm a nyilvános siránkozást...

2018. április 29., vasárnap

Vasárnap estefelé esőben

   Pár napja már, hogy esős, szeles az idő. Véget vetett euforikus hangulatomnak. Ez az oka, hogy ellenálltam eddig heves blogolási vágyamnak, próbáltam visszatartani a szomorkás hangulatú bejegyzést, hogy meg se szülessen. 

   Mert mi haszna is lenne? Legfeljebb kinyitná egy kicsit a fojtogató atmoszféra szelepjét, de nem könnyebbülnék meg igazán, csak esetleges olvasómat lomboznám le vele. Erre pedig nyilván senkinek sincs szüksége.
   Inkább írnék valami pezsdítőt, életkedvtől kirobbanót, mesélnék energiától duzzadó eseményről. Ehelyett hallgatom az esőcseppek szapora és lágy dobolását a konyhatetőn... Ki sem kell néznem: tudom, milyen nagy szürkeség borul a kertre... Rám is.
   
   Ez az a bizonyos kritikus vasárnap esti 18-19 óra... A magányosok réme. Az élet megáll, még egy autó se száguld el az ablak alatt. Mindenki bevackolódik otthon a tévéje elé. Ilyenkor keresi az ember lázasan, esetleg kiábrándultan, az élete értelmét. S ezen nem lendít se vígasztaló szándékú, se ingerült tanács. Aki nem nézett még soha az effajta gödör mélyére, úgysem tudja, hogy nem elég hajunknál fogva a felszínen tartani magunkat.  

2018. április 23., hétfő

Kis kavics

Ma van 5 éve, hogy anya meghalt...

Ez a kép, azt hiszem, 2004 táján készülhetett. Nagyon lefogyott, bár arra mindig is ügyelt, hogy a haja rendben legyen.
Öcsémet gyászolja, apa után majdnem 8 évvel. Egyik gyász követi a másikat. Az egyedüllétet sohasem tudta elviselni.

Kis mosollyal próbálkozik, amíg François fényképezi: nem akar hangulatromboló lenni, hiszen éppen most érkeztünk a nyári szünet alkalmából.

Olvasok zöldesszürke tekintetében...
Annyira tudok benne olvasni, az ötvenegynéhány év alatt...

Olvasom saját, el nem múló, makacs bűntudatomat...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...