Keresés ebben a blogban

2018. január 15., hétfő

Azután...?

   Ha minden jól megy, még két sugárkezelés van hátra a harmincból... December eleje óta mindennapos zarándoklásom ér véget (szombat, vasárnap és ünnepek kivételével) ezzel holnap. Szinte behúnyt szemmel is megtalálom az utat a -2 szintre, ahol csak mesterséges megvilágítás  -  és gondolom, kondícionált levegő  -  járja. A váróteremben (mely nem is terem, hanem nyitott tér TV-vel, magazinokkal és színes bőrfotelekkel, ivóvíz-adagolóval stb.) nem sokáig időzünk. A személyzet nyugodtan, precízen és gyorsan végzi a dolgát, szinte időveszteség nélkül. Futószalagon érkezünk a vetkőző-kabinokba, ahol megnyugtató és eléggé személytelen, diszkrét zene folydogál. Míg az egyiket kezelik, a másik felkészül a szomszéd kabinban, s így váltakozunk meglehetősen gyors ritmusban. A kezelés maga 10-15 percig tart. A megnyugtató mosoly sohasem hiányzik, neki köszönhetően embernek, s nemcsak páciensnek érezzük magunkat. "Tout va bien?" , vagyis: "Minden rendben?", majd felsegítenek a kemény és majdnem hideg műanyag lapra, melyet csak egy papírlap tesz "kényelmesebbé"...
   Azután? Ez már az új év zenéje... Ha azt mondják: "Meggyógyult", nehezen hiszem el. A rákkal szemben sohasem lehet gondtalan az ember. Évek óta megszoktam e hívatlan vendéget, mely akaratom ellenére befészkelte magát az életembe, a mindennapjaimba. Képes láthatatlanná tenni magát, de elfeledkezni róla képtelenség. Sőt, furcsa módon feléledne bennem a régi félelem ettől a talán legalattomosabb betegségtől, a rettegés, mely furcsa módon elmúlt, mihelyt a diagnózist kimondták: nem kellett már attól félnem, hogy "elkapom", hiszen "megvolt", sőt, gyógyító szándékú kezekbe kerültem, s nem egyedül kellett vele megbirkóznom... Milyen furcsa, érthetetlen is az emberi pszyché...

2018. január 7., vasárnap

Banalitások

   Egy hete azon cikkeztem francia blogomon, hogy amikor az évi összegzés céljából átfutottam esedékes spirálfüzetemben az elmúlt év napjain, furcsa érzésem támadt. Mégpedig pontosan az, amit egy 2017. áprilisi bejegyzésben így fogalmaztam meg a füzetben (friss, szó szerinti fordításban):

"április 18. kedd: 
... hátfájásom csökken. (eszembe jut, hogy ezek a füzetek arra hivatottak, hogy lejegyezzék mindennapjaimat, a maguk közvetlen banalitásában. Igen, pontosan ezt akarom rögzíteni: mindennapjaim spontán banalitását.) Közelednek a választások és mindenkiben szorongást keltenek. Dél múlt tíz perccel, ideje lenne felöltöznöm! Kint hideg van és makulátlan az ég, száz ágra süt a nap, de nem melegít, nem melegíti fel a légkört. Épp most zavartam meg F-t munka közben: egy reklám rontott rám a Neten, hogy azonnal telepítsem be McKeeper-t, különben kitöröl mindent! Az ÉLETEMET. Modern veszély..."

   Tovább folytatva a gondolatot, mi tagadás, elkenődtem egy kicsit: ez a hatodik füzetem 2008 óta, egyet kivéve sűrűn teleírt 240 oldalasak. Ijesztő! Mire jó ennyi banalitást lejegyezni, hiszen még a korról szóló tanúvallomásnak sem tekinthetők... Egy parányi élet a milliárdok közül! Ráadásul valószínűleg túlélnek a füzetek, hacsak egy irgalmas kéz tűzbe nem veti őket.
   Ekkor jött a vígasztaló fordulat (általában mindig találok valamit, ami kihúz a csávából). Hiszen pont ez volt a célom, ahogy fent meg is fogalmaztam! Amikor elolvasok egy oldalt  -  legyen az akár évekkel ezelőtti is  -  újra érzem a leírt nap hangulatát. A színét. Igaz, hogy az én napomról, az én időm színéről van szó. Az én kis napi mizériáimról. De ettől lesz számomra annyira intim, bensőséges, hogy behúnyt szemmel rábízhatom magam a betűkből szerkesztett időgépre, amely valódi érzékelésekké alakítja át a leírtakat: érzem a bőrömön a nap melegét, símogatását, a hideg csípését az arcomon, a fájó pontot a térdemben, a fű illatát a kertben vagy az út szélén eső után, a friss reccsenéssel felvágott görögdinnye mézes varázsát a nyelvemen...
   Túlélnek, mert magam után hagyom őket, hisz nem lesz már szükségem időgépre... Sorsukra bízom őket. Ha valaki elolvassa, esetleg jobban megismer ENGEM. Ha tűzbe dobja, az se baj: ez volt a sorsuk rendelése.

2017. december 30., szombat

Két ünnep között


   4 napot töltöttünk ebben a környezetben, december 26-29 között. Mindenki nagyon fáradt volt, nem kívánkoztunk messzebbre. Ez a "Center Park" volt szinte a legközelebb, mindössze 120 km innen. A fiam a tavasszal intézte a foglalást; akkor még én sem ismertem a rám váró szoros programot, amelyből sikerült utóbb 2 napot lealkudnom a közepén, hogy velük mehessek. Agnès szüleivel együtt 7-en foglaltuk el a kényelmes kis "mézeskalács" cottage-t, egy patak partján, ahol reggelente a lubickoló kacsák ébresztettek... Az emeleten 3 szoba, fürdőszoba, a földszinten a legnagyobb 2 személyes szoba saját fürdővel, WC-vel, melyet kivételes bánásmóddal meghagytak nekem, hogy fájós térdemmel ne kelljen az emeletre járnom... Lent volt még a nappali-ebédlő a kandallóval, melybe esténként be is gyújtottunk, miközben társasjátékkal telt a vacsora utáni idő. Számomra ideálisan!
   Az "Ailette" (ejtsd: Elett) névre hallgató tó partján létesült a park néhany éve. Én még csak fákkal szegélyezett szerény tóként (bár körüljárva kb. 10-12 km) ismertem jónéhány évtizeddel ezelőtt, amikor Laon-ban töltöttük vakációink egy részét, G. szüleinél. Laon ugyanis csak 10-15 km-re van. El is mentünk csütörtökön pár órára fiammal és menyem szüleivel, akik még nem látták a híres gótikus katedrálist, mely modellül szolgált a párizsinak. Ezen az egyetlen napon volt szép idő, s bár metsző szél fújt a domb tetején a katedrális és a püspöki palota körül, a hőmérséklet is 1°-kal tetőzött, a látvány bőven kárpótolt bennünket! Újra meg újra felfedeztem a város ritka szépségét, melyet lakói nem kívánnak kamatoztatni...
   A park nagyon szépen kiépült. Meg kellene nézni jó időben, tavasszal, nyáron is, amikor a vízisportok kedvelői kitombolhatják magukat, nemcsak a kupola alatti melegben, hanem az élő tóban is! Sok-sok színes, teraszos, különböző méretű házikó épült a partján. Az autókat érkezéskor a parkolóban kell hagyni, a park területén csak gyalog, kerékpárral vagy hangtalanul gördülő bérelhető elektromos kis autóval lehet közlekedni. 
   Pihentető, feltöltő 4 nap volt, csak a térdem ne fájna annyira...

2017. december 22., péntek

Tanú

Ez a régi karácsonyi dísz minden évben előkerül a dobozából. Bizonyítja, hogy mennyire ragaszkodom a  -  magam teremtette  -  hagyományokhoz, mintha csak megnyugtathatnának folytonosságukkal az idők végtelenségéről: az oly múlandó jelen átalakul majd a múlt végetérhetetlen láncává. A 40 éve, még egy berlini karácsonyra vásárolt pár fenyőgally és toboz minden évben megerősít abban a tudatban, hogy még mindig VAGYUNK, LÉTEZÜNK, SZERETÜNK!... Ő a tanú.
Csak a gyertyát kell néha felújítani rajta. A régebbi generációk néhány tagja már búcsút intett neki, az újakkal mostanában ismerkedik. Én vagyok a gondozója, a stabil pont  -  vajon meddig? Lesz-e, aki felveszi a stafétabotot, hogy évente elővegye az egyre öregebb karácsonyi díszt és meggyújtsa rajta a gyertyát?...

2017. december 15., péntek

Ünnepek előtt...

   Ahogy megígértem magamnak: heti legalább egy bejegyzés...
   Különben semmi változatosat, érdekfeszítőt, sőt, közérdekűt nem tudok mondani.
   Ünnepek előtti a hangulat, de volt már ennél pezsgőbb is: energiám annyira apadóban, hogy nemigen tudok "pezsegni", még egy csésze kávé ellenében sem...
   Tegnap pl. elindultam ajándékok után. Úgy két óra múlva le kellet ülnöm minden kínálkozó helyre, mert nem bírtak el a lábaim... Haza is mentem, abban bízva, hogy a hét végén beszerezhetem a hiányzó darabokat. Szeretnék mindenkinek örömet szerezni.  Vészesen közeledik a Karácsony és még se fa, se a karácsonynapi ebéd terve nincs a láthatáron! Túl vagyok a tizedik szeánszon, de a megszokással mintha valahol a fáradtság is halmozódna, raktározódna...
   Múlóban ez az év is, készülőben az új. A gyerekek sok örömet szereztek, baráti kapcsolataim is szívmelengetőek... Hogy mit hoz az új év? A külvilágban bizonyára sok csalódást, jobb is nem gondolni rá. Műveljük legalább kertünket, ahogy Candide javasolja, még ha nem is nagyobb egy zsebkendőnél.
   Lesz-e erőm, hogy kitekintsek a kerítésen túlra? Lesz-e elegendő alkotóerőm, fantáziám, kitartásom, hogy kicsit ambíciózusabb tervet valósítsak meg? Jó lenne... Ha hívő lennék, most imádkoznék segítségért valakihez, belé fektetve minden bizalmamat. Ennek hiányában viszont csak magamban bízhatok.

2017. december 8., péntek

Pillanatfelvétel

   Rövid pillantást vetettem a tavaly ilyenkori időszakra: karácsonyi készülődés, pincébe zuhanás, múzeumlátogatás stb. Mi minden történt azóta is!
   Miután a lábadozás, forradozás időszakán úgy-ahogy túlestem, elkezdődött november végén, december elején a 30 szeánszra tervezett sugár-kezelés. Majd minden nap (szombat, vasár- és ünnepnap kivételével) elautózok a klinikára, ahol 10-15 percig nézegetem a felettem sétálgató óriási röntgen-fejeket, figyelem a kis "ablakban" a hajszálpontosan kijelölt pályát befutó zöld csíkot. Ne mozduljak, kéri a technikusnő, s igyekszem elfojtani a feltörő köhögési ingert. Aztán jön a megváltó "leengedheti a karját" és megszabadulok a meglehetősen kényelmetlen, hideg és kemény helyzetből. Az időpont naponta változó, reggel 8h és este 8h közötti skálán. Közöttük kis émelygő, levert periódussal, mely kb. fél óra múlva jelentkezik (így bőven haza tudok érni) és kis pihenést kíván.
   Hát kb. ez a pillanatnyi helyzet. Nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy egyelőre nincs szükség kemoterápiára és így megmenekülök hajam kihullásától. Azonnal el is mentem a fodrászhoz! Ugyanis addig arra gondoltam: minek fizessek drága fodrászt, amikor úgyis megkopaszodok (még leírni is nehezemre esik!) nemsokára?... Bevallom, letaglózó perspektíva volt: hiszen azt se tudom, milyen a koponyám formája, gondoltam a béka feneke alatt...
   Orvosom szerint nagyrészt annak köszönhetem, hogy szervezetem elbírta és jól reagált az 1 éves hormon-terápiára, melyet életem végéig folytatnom kell. Persze, 70 évesen a rám váró évek száma már nem olyan beláthatatlan! 
    Talán lesz időm megírni azt a bizonyos regényt! Tartozom vele magamnak. 

2017. december 5., kedd

Tóth Krisztina születésnapjára


"Mindig utólag
tudni biztosan, mi lett volna a jó,
mintha ismeretlen városban távolodna
az ember egyre saját lelkétől, összehajtott
térképpel, nyakában színes sállal."

   
   Tóth Krisztina 50 éves. Jó tíz éve váltottunk néhány üzenetet, amikor is egy kiadó megkért, javasoljak mai magyar költőket egy készülő nemzetközi antológia számára, eredetiben és fordításban. Az egyik javaslatom Tóth Krisztina lett. Bevallom, nem ismerem jól a műveit: egy-két novellát, néhány verset olvastam tőle  -  ez a hátránya, ha az ember nincs benne a vérkeringésben. Most, hogy a F-B-on olvastam egy összegző cikket a születésnapja alkalmából, egyik versének e néhány sora megállított.
   Miért is torpanunk meg néha egy verssor, prózarészlet vagy kép előtt? Mert összecseng pillanatnyi hangulaunkkal, esetleg válaszol ki nem mondott kérdéseinkre. A költő, író, a művész megtalálta a szavakat, a színeket és formákat, melyeket mi hiába kerestünk.
   Hányszor felvetődik bennünk a "mi lett volna, ha...", főleg az idő eljártával. Amikor is    változtatásra, javításra már vajmi kevés lehetőségünk maradt.
   Távolodunk-e egyre saját lelkünktől, létünk ismeretlen városában bolyongva, melynek térképét is elfelejtettük széthajtogatni?...
   
   
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...