Keresés ebben a blogban

2017. szeptember 18., hétfő

Shiva

   Hátam mögött diszkréten zúg a poszívó, én meg itt pötyögök a blogomon!... Hát nem szép az élet? 
   Ma van a takarítónőm első munkanapja. Takarítónő... Bevallom, nemigen volt benne részem, egyrészt anyagi okokból, de azért is, mert "csak nem szolgáltatom ki magam", amikor én is el tudom végezni! 
   Mostanában fordult a helyzet. Egészségi állapotom nem valami fényes, sőt előreláthatólag egyre fénytelenebb lesz, s az idő is eljár felettem. Úgy tűnik, ez lesz a hetvenedik forduló ajándéka. Fiam vette a kezébe a dolgokat, s a Nyilas legendás gyorsaságával hipp-hopp, 5 perc alatt elintézte őket. Nem volt időm a szokásos "mérleges ingadozásra", már meg is volt az első időpont.
   A ház lakott területe 155 négyzetméter, három szinten. A plafon kb. 3m20 magasan van, képzelhető az ablakpucolás egyre nagyobb rugalmassagot követelő sportja! Hozzá kell tennem, hogy az utca mindkét irányban igen forgalmas, s az autók az ablaktól kb. 4 méternyire száguldoznak jobbra-balra megállás nélkül, nem törődve a felvert, majd lerakódott porral!...
   Egy szó mint száz, muszáj volt segítséget keresnem. Egyelőre heti 2 órában, aztán majd meglátjuk, hogy alakul a szükség. Természetesen, marad rám is ez-az, de nem akarok teljesen másra támaszkodni egyelőre. Az ember nem szereti tehetlennek érezni magát, amíg nem muszáj.

2017. szeptember 13., szerda

Lesz-e még nyár a vénasszonyokra?

   Sokan panaszkodtak a nyáron a forróság miatt. Velem is előfordult a nagy magyar kánikulában. 46°-ot már tényleg nem bírok elviselni... Itt, északon még a 30° is átlagon felüli, de én zokszó nélkül tűröm, sőt kéjesen kinyújtózom benne, remélve, hogy sokáig eltart majd! Milyen kellemes is kiteregetni a frissen mosott ruhákat a kertben, majd alig egy óra múlva illatosan összeszedni! 

   Az imént, remélve, hogy két zápor között megszikkadnak, kiterítettem néhány blúzt, fehérneműt, amit 10' múlva már futva kellett az eső elől menteni... Igy megy szeptember eleje óta. A hőmérséklet napközben 16-18° max. Éjjel pedig még kevesebb. Lesz-e szép vénasszonyok nyara, hogy megvígasztaljon az évek könyörtelen és egyre gyorsabb múlásáért? Az idén jeles kerek évforduló következne. Menyem szülei és én magam is ugyanazon évben születtünk, gyerekeink pedig a fontos 40-et lépik át. Meg kellene ünnepelni együtt ezeket a szimbólikus dátumokat, tervek születnek az év végére... 

   Vajon milyen lesz a jövő zenéje?.?


2017. szeptember 6., szerda

Puskapor

   Elhatároztam, hogy kinyomtatom blogjaim figyelemre (legalábbis az enyémre...) méltóbb bejegyzéseit, mert attól tartok, hogy valami váratlan esemény folytán egyszercsak ez a 8-9 éves múlt nyomtalanul eltűnik... 
   A francia nyelvűvel kezdtem. A válogatással. A javítgatással. Óriási munka. 
   Először is egy fájlba bemásoltam a kiválasztott szövegeket (emlékezések, családtörténet, mikro-fikciók, elmélkedések, hangulatok, fordítások stb.), mindegyiket eredeti formájában, kisebb nyelvi javításokat eszközölve csupán, azt is csak nagynéha, hogy láthassam esetleges "fejlődésemet" is. Miután így is majdnem elérte a 400 oldalt, még egy irgalmatlan válogatást végeztem rajta, a betűk méretét lecsökkentve a kisilabizálhatóság határáig. Egyet hagytam meg változatlanul: a bejegyzések címét és dátumat. Igy is kb. 240 oldal vár kinyomtatásra (Garamond 11-el).
   Naponta igyekszem 2-3 órát bíbelődni vele. Eddig 36 oldalt nyomtattam ki (a gyerekek elutazása után kezdtem, azóta van rá jobban időm).
   A papír-dokumentum is eltűnhet, elveszhet, eléghet, elázhat, kidobódhat. Mégis valahogy megnyugtat a létezése, sokkal inkább, mint a megfoghatatlan, virtuális numerizált változat. Talán nemzedéki kérdés. A két kultúra határán éltem le életem nagy részét: legyen meg hát mindkét változat!
   Természetesen felmerült bennem : na és, ha elvesz, kámforra válik? Szegényebb lesz-e tőle az emberi kultúra? Veszteségnek könyvelhetem-e el szerény kis teljesítményem köddé válását a sok-sok milliárd eltűnt ember mércéjével mérve, főleg, ha az említett teljesítmény elsősorban mindennapjaim örömteljessé tételét szolgálta.
   Célom más volt. Elsősorban magamat akartam megmérni, így egyben. Valóban változtam, majdnem észrevétlenül. Az első bejegyzések majdhogynem naív lelkesedése elmúlt, visszafogottabb, józanabb  -  kiábrándultabb?  -  lettem. 
   Végérvényesen nem én találtam fel a puskaport.

2017. szeptember 3., vasárnap

Kisvárosi vasárnapok...

   
   Francia nyelvű blogomon éppen most csevegtem erről a témáról. A felhangját Aznavour egyik dala határozta meg, melyet tegnap hallgattam többféle előadásban. A címe: "Je hais les dimanches..." vagyis: "Gyűlölöm a vasárnapokat". Hozzátehetném még: a szombatokat is, amikor az ember úgy érzi, hogy megáll az élet nyüzsgése körülötte. Természetesen a magányosokról beszélek, de a blogvilágban úgyis talán belőlük van a legtöbb...
   Erről jutott eszembe, hogy leírjam egy francia kisváros (kb. 45 000 lakos) vasárnapját, így, a még napsütéses szeptember elején  -  később szomorúbb lesz... 
    Pár lépés innen a Szt-Mihály nevét viselő templom, furcsa hagymakupoláival. A kertemből rálátok, a harangja fülembe kong. Vasárnap reggel a hívők misére gyülekeznek, ünneplőbe öltöztetve lelküket is a tömjén, az orgona és a liturgia közös ritmusára. Nem messze a pék, ahol csak a vasárnapi mise után találkozni ünneplőbe öltözött férfiakkal: hét közben láthatatlanok...
   Franciaországban majdnem minden templommal szemben van egy kávézó, ott jönnek össze a hitetlenek apéritifre, megveszik a napi újságot, cigarettát, esetleg a lóverseny-sorsjegyet, hátha nyer... 
   Közelben a virágárus is, vasárnapi forgalmát főleg a családi ebédek teszik ki. A fiatalokat többnyire a papa-mama, após-anyós várja ebédre. A nagy asztal kihúzva, még a hűvössel megterítve: előkerül a frissen vasalt abrosz és az ünnepi alkalmakra tartogatott szerviz, a kristálypoharak és az ezüst evőeszközök... A papa leballlag a pincébe, hogy felhozzon néhány féltve őrzött palackot, s közben a terasz hűvösében előkészíti az aperitif kellékeit: mindenféle sós rágcsálnivalót, amihez később jön a még hidegen várakozó porto, whisky, ánizsos likőr, esetleg a pezsgő... A mama a konyhában ügyködik, évek óta jól beidegződött ritmusban, minden készen lesz idejében. 
    Később az ebéd romjainak helyén kártyapartik rögtönződnek, míg a gyerekek a kertben futkároznak, esetleg a TV előtt "ejtőznek"...
   A magányosok pedig várják, hogy újra kezdődjön végre a mozgalmas hét...

2017. augusztus 29., kedd

Lényeg a kommunikáció

   Újra csend borult a házra... Azazhogy majdnem.
   A gyerekek elmentek vasárnap délben, hazavitték az unokákat. 
   Július 23-a óta voltunk együtt. Megszoktam, hogy egyetlen percem sem maradéktalanul az enyém, hogy bármikor kérdés intéződhet hozzám, szükség lehet rám. Viszont már este tíz felé lefeküdhettem olvasni, ami pihenés tekintetében rekord, hiszen  amikor egyedül vagyok, éjjel 2-3 óránál hamarabb nem kerülök ágyba... Jó lenne még tartani egy ideig ezt az egészséges ritmust!
   Hogy mi volt a legjobb ebben a békés együttélésben? Az EGYÜTT. A kommunikáció. A beszélgetések. A megosztott mosolyok, simogatások, a néha elhomályosuló tekintetek, melyek kiegészítették a szavakat, hogy többet mondjanak maguknál.
   Azért még folytatódik egy kicsit a kommunikációs lendület, ha a csillagok is úgy akarják.
a kérdéses rajz
   
   Vasárnap délben összejöttünk vagy 25-en egyik ismerősünknél, akinek nagy háza, kertje befogadott mindenkit. Az enni-innivalót összeadtuk, a napsugár is bőséges volt.
   Ma eljött Lille-ből egy másik régi barátnőm a férjével, hogy elvigyék egyik képemet, melybe a férj beleszeretett... (az ábra mellékelve). Megvendégeltem őket egy kis ebéddel és főleg, jól elbeszélgettünk!
   Még el sem mosogattam, 2 hónapja nem látott barátnőm hívott fel egy jó órás csevegésre. Miután letettem a kagylót, szomszédasszonyomnak vittem át egy kis paprikáscsirke-kóstolót, s nem mehettem el egy csésze kávé és jó félórás beszélgetés nélkül. 80 éves lesz hamarosan.
   Aztán már csak a mosogatás volt hátra...
   S ez még csak a hét eleje! Egyszóval, nincs időm unatkozni.
    

2017. augusztus 25., péntek

Egy ígéretes olvasó

Valahányszor boltba megyünk, mindig ki kell egészítenünk Alice könytárát. Szeret olvasni, mióta csak megtanulta az iskolában. Október végén lesz 9 éves. Most éppen a "rózsaszín sorozatnál" tart, amelynek a szókincse is kezd elég bonyolulttá válni: olyankor magyarázatot kér a kérdéses szóra, kifejezésre. Bevallom, egynémely nála 20 évvel öregebb sem boldogulna velük, sőt! Szerencsére nagyanyja nincs bajban ilyenkor sem.

Hogy milyen könyveket vettem még Magyaországon? Sajnos, sok ígéretes címről, szerzőről  kellett lemondanom.
A már említett Törőcsiken kívül megvettem Temesi Ferenc "Por" c. könyvének idei, javított kiadását. Tavaly kerestem több helyen is, de nem lehetett ráakadni.
Esterházy Péter "Egyszerű történet vessző száz oldal  -  a Márk-változat" kellett, mert most jelent meg franciául is és esetleg összehasonlításra vetemedek egyszer  -  ha időm engedi!...
Darvasi Lászlóról sokat hallottam a Neten, kíváncsi lettem rá. Megvettem "Isten. Haza. Csal." c. novelláskötetét és a Szív Ernő néven publikált "Az irodalom ellenségei"-t is.
Turi Tímea: "Anna visszafordul" c. kötete következett, hiszen Aliz jóvoltából már sokat tudok róla, részleteket is olvastam a köteteiből. Hangja, tömény gondolatisága nem enged, vissza kell térni hozzá rendszeresen.
Eklektikus ízlésem bizonyítékául megvettem Moldova: "Kádár János" c. 2 kötetes életrajzát. Azért is, mert Moldova írta, aki egyszerre volt szabad és elkötelezett...
Unokaöcsém biztatására következett Nógrádi György: "Szerencsénk volt, túléltük..." c. kötete, egy magyar megfigyelő szemével látott 20. sz. második fele...
Ugyancsak tőlük kaptam Müller P. "Örömkönyv"-ét, melyet meghatóan e szavakkal nyújtott át: "Mivel mostanában különösen szükséged van rá..."

2017. augusztus 21., hétfő

Kis olvasmány-előzetes


    Kedvenc vertelandreáim gyűjteménye még egy intim darabbal gazdagodott: "Idős zsidó házaspár".
   Már éppen lemondtam róla, hogy valaha is találkozom velük, mert a szegedi bolt, ahol évente kiegészítettem a meglévő darabokat, bezárt... Nem járhattam be utánuk az országot, Budapestre sem mentem nagyon sűrűn. Az idei nyáron eljutottam egyszer, s a sétáló utcán váratlanul egy butik kirakatában ismerősként rám mosolyogtak! Egyre magasabb áruk ellenére nem tétovázhattam! Legközelebb egyenesen Gödre kellene elmennem, hogy megnézzem Vertel Andrea csodakertjét...
   A zsákmányszerzés másik területét a könyvesboltok képezték, Szegeden és Vásárhelyen (ez utóbbi kitűnően ellátott kis könyvesbolt, kellemes eladókkal!). A repülős utazás miatt csillapítanom kellett az étvágyamat, nomeg nemcsak magyar nyelvű könyvek várnak rám. Sőt, nem is csak az olvasás!
   Elsőnek Törőcsik Mari Bérczes Lászlóval írt beszélgetőkönyvét vettem meg. Maga a műfaj is vonzott, a tavalyi Réz Pált nagyon élveztem. Természetesen elsősorban a beszélgető egyéniségétől és mesélnivalójátol függ érdekessége. E szempontból Törőcsik Mari ideális beszélgetőpartner. Rengeteg érdekes dolgot elmesél színésszé válásáról, a korszakról, a színészi alakítás rejtelmeiről. Túl a 80-on és egy kilinikai halálon (ez utóbbira nagyon sűrűn visszatér, látszik, hogy megdöbbentő eseményként élte át  -  de meg lehet érteni! milyen furcsa kifejezés is: "átélte a halálát"...), amikor elérkezett az összegzés ideje, s amikor már minden csak ajándék-ráadás.
   Néhány részletet kijelöltem magamnak, mert a szavak, látszólagos mindennapi egyszerűségük ellenére nekem sokat mondtak, különösen ott, a régi házban, szüntelenül szembesülve a múlt emlékeivel. Ime az egyik:

" Azok, akik közt felnőttem, nincsenek, de általuk lettem az, aki vagyok. Ezért ők élnek, mert bennem élnek. Nem gondolok én mindig rájuk, nem "ápolom emléküket". Ha akarom, ha nem, cipelem őket a halálomig. Mert ők én vagyok."
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...