Vágyakozások...

   Mióta bezárkózva élünk, szép idő van. Különös és ritka kegyelmi állapot. Hogy kinek a kegyelme? Hát, azt már ki-ki döntse el magában, maradjon meg ennyi szabadsága mindenkinek.

   Kb. két hét telt el így, főleg belülről nézegettem a napsütést, legfeljebb a kertbe mentem ki tenni-venni, esetleg a sarki pékhez finom friss kenyérért gyalogoltam el oda-vissza 15-20 perc alatt, miután kitöltöttem magamnak az engedélyt, melyet különben eddig senki sem ellenőrzött... Boltban kétszer, gyógyszertárban egyszer voltam, telefonon, interneten sokakkal beszéltem. Sokat olvastam, tévét is néztem. Nagyjából ennyiből áll a leltár.

   Tudom, hogy még messze van a szabadulás. Kezd elhatalmasodni utána a vágy. Talán azért, mert hamarosan  -  és nemcsak a dátum szerint  -  itt lesz a tavasz. Kifelé hívogat, csábít, csalogat emberek közé. Szeretném a gyerekeket magamhoz ölelni. Érezni barátaim jelenlétét, közelségét, melegét, egymás szemébe nézve beszélgetni, anélkül, hogy képernyő választana el bennünket, mint valami zordon "hygiaphone" emlékeimben a postahivatalban... Összeülni egy kávéra a teraszon, otthon vagy a napsütötte város közepén, ahol kinyílnak a napernyők a kérészéletű nyári szezon idejére, mint a virágos kertek. Beülni egy moziba és beleolvadni az óriás filmvászon vonzásába, egyszerre válni nézővé és hallgatag statisztává a vásznon. Kiruccani néha egy kis vendéglői vacsorára barátokkal, eggyel vagy többel, étlapot böngészve ízlelgetni az emlékeket, előre élvezve, hogy most az egyszer engem szolgálnak ki... Egyszóval, igényeim nem is olyan költségesek, leginkább kellemes melegségre vágynak.
   Addig meg? Dédelgetem magamban a közelmúlt ízeit, mintha valósággal özönvíz előttiek lennének. Amíg újra jelenné nem válnak. Ha lehet, olyan jelenné, melynek zamatát sietség nélkül tudjuk majd élvezni.

   

   

Delphoi

   Berendezkedünk lassan a korlátok között. Ami engem illet, mindig is hajlamos voltam azzal vígasztalódni, hogy részvéttel gondoltam nálam is rosszabb helyzetben lévő embertársaimra... Magánál boldogtalanabbat mindenki talál magának. Ez a gondolat pedig megszüli pozitív társait és rögtön kellemesebb színekben látjuk saját megfakult, beszűkült világunkat. Mennyivel rosszabb is lehetne sorsunk! Természetesen, napsütésben minden békát könnyebb lenyelni, még akkor is, ha reggelente fagy.

  A szorongást szülő gondolatokat mégsem könnyű kiküszöbölni. Többnyire szeretteink és magunk egészségi állapota iránti aggodalomból erednek. Csak ennél rosszabb ne legyen, hogy kibírhassuk valahogy! Nézem a Kínából érkező felvételeket: milyen felszabadult örömmel ízlelgetik az emberek a bezártságot  követő (ami sokkal, de sokkal szigorúbb volt, mint Európában!) első szabad lépéseket a külvilágban! Ráadásul a levegő szennyezettsége is sokat csökkent  -  ami ugyan hamarosan újra emelkedni fog, ha beindul az élet. 

   

Többen publikáltak szép és idealista írásokat: lehetetlen, hogy ne legyen hatása e megpróbáltatásnak, és ugyanott folytassa a világ az őrült hajszát, az egyre sebesebb öngyilkos futást  -  a falnak! Mi lenne, ha megszoknánk a mértéket mindenben? Ha kevésbé egoista módon, a gazdagok fékeznék mérhetetlen étvágyukat, hogy még jobban meggazdagodjanak, ahelyett, hogy másokkal kicsit megosztanák, amit úgysem tudnak elfogyasztani?... Ha kíméletesebbé válnánk a bennünket éltető kis bolygónk iránt?...

  Eszembe jutott látogatásunk Delphoi-ban, a 80-as években. Lélekzeteállítóan szép hely. Az Apolló szentély homlokzatán többek között ez a felirat intett óvatosságra: 

Μηδὲν ἄγαν, vagyis: "Semmit sem túlságosan". 

Élet a karanténban

   Hogy milyen volt a karanténba zárt élet első napja? Részemről nem sokban különbözött az előzőektől, hiszen jó ideje csak ritkán járok el ide-oda, mintha már évek óta gyakoroltam volna az önkéntes szobafogságot.

   Eleinte csak fájdalmas lemondások sorozata edzett hozzá, hogy "jobb, ha itthon maradok", úgyse bírnék annyit menni, csak hátráltatnám a többieket, amitől mindennél jobban irtózom... Szerencsére kedvenc elfoglaltságaim az egyedüllétre, az üldögélésre voltak hangolva, s így lassan hozzászoktam a körülményekhez. 

   G. halálával a magány kopogtatott be először hozzám, még viszonylag fiatalon (58 éves voltam) és jó egészségben. Olvasom sok hirtelen bezárkózásra kényszerült ember rádöbbenéseit: vajon mihez fogok kezdeni ebben a kényszerű, ömagammal összezárt szituációban? Először belevetettem magam a munkába, nehogy üres hely maradjon a tépelődésre. Hamarosan rájöttem, hogy magam elől úgysem menekülhetek, jobb lesz, ha szembenézek a helyzettel és megpróbálok szívélyes viszonyt kialakítani a lényegében majdnem ismeretlen magammal, akire sohasem volt időm, mindig volt fontosabb, sürgősebb tennivaló, amely jótékonyan elterelte a figyelmet az efféle szembesülésről.

   Először is ritmust kellett váltani, lelassulni. Nem is olyan egyszerű: a hajsza mélyen belénk idegződik. Sőt, néha meg is kellett állni nézelődni, elgondolkodni dolgokon, magamon, másokon. Elhalasztani életbevágóan sügősnek hitt tennivalókat, ha éppen máshoz volt kedvem. Az eleinte kongónak tűnő magány lassanként benépesült.

   A gyerekes családok másként élik át a kényszerű korlátokat. Normális körülmények között a munka hajszája megakadályozza az efajta lelassulás luxusát, a gyerekeket az idő nagy részében az iskola, a napközi, a baby-sitter, a nagyszülők vagy ilyen-olyan tábor őrzi, foglalkoztatja, többnyire csak estefelé, vagy kamaszkorig hétvégén találkozik a család, akkor sincs sok idő elmélyedésre. Most pedig összezárva kell majd egyszerre magántanulni és távmunkát végezni, sokszor kevés négyzetméteren egymást kerülgetni... Nem könnyű a túlfűtött hangulatot elkerülni. Ha már előre tudatában vagyunk a veszélyeinek, talán könnyebb megelőzni, beszélgetéssel, egymással és magunkkal törődéssel, a feszültségek levezetésével...

   A szabadság utáni vágyódás mindig akkor a legnagyobb, amikor korlátozva van.

Elegem van az esőből, kérek egy kis napsütést!

   Nőnap...  Nem kívántam különösebben hozzászólni, sokan megtették úgyis. Legtöbbször szép és megindító módon. Ilyenkor kevesen emlegetik azokat a nőket, akiket partnerük alkohol hatása alatt, vagy csak férfiúi fennsőbbségüket újra és újra bizonyítandó, hidegen, módszeresen, évekig ver, sokszor halálra... Én se tettem, nem akartam ünneprontó lenni. Különben is  -  szerencsére  -  a férfiak nagy többsége nem teszi, a nők pedig még kevésbé, bár előfordul az is.  

   Esős vasárnap. Akárcsak az előző esős hétköznapok voltak... Nézegettem a nappalit: még hiányzik egy-két símítás, hogy egészen kedvemre való legyen. Ilyen mélyszürke, szomorú ég alatt amúgy sem lesz belőle semmi, hiába próbálkoznék, gondoltam. Talán felhívom egyik barátnőmet, hogy mégis megszólaljak ma. Nem érhető el telefonon. Újabb próbálkozás egy másik helyen, ugyancsak hiába. Igazi "szomorú vasárnap" ez is, csepergő esőben, messze minden emberi kapcsolattól: ma már nem fogok hangosan beszélni, konstatáltam magamban. Hogy mégis úrrá legyek a mélységes lehangoltságon, főztem magamnak 4 napra levest.
   Végezetül néhány fotón a nappali régi és új, levegősebb állapotát is megmutatom: 

a régi kanapék, melyeket eladtam

   

az újakra várva (2 napot!)

jobb oldalon a kanapé, középen az új (nagyon) halvány rózsaszín fotel

Jól kezdődő március

    Március... Eddig pont olyan, mint február volt. Őrizzük meg azonban legendás optimizmusunkat. Ma különösen szükségem van rá.

   9 óra körül kiugrottam kikecmeregtem az ágyból (éjjel fél 4 felé oltottam villanyt) és az ablak felé csoszogtam, hogy szokás szerint felhúzzam a redőnyt és megnézzem a felhők állását. Rájuk többnyire számíthatok. Ezúttal kezemben maradt a roló szíja: simán és egy pillantás alatt elszakadt és a redőny nagy zökkenéssel végleg megállapodott a leeresztett helyzetben.

   Jól kezdődik a nap. Körülnéztem a Neten a csere ügyében: méterre olcsón beszerezhető a műanyag szalag, talán 1€ ha lehet, de a mellékelt ábráktól összeszorult a gyomrom, miután elképzeltem magam a létra tetején, kezemben a millió csavarral és egyéb titokzatos alkatrésszel!... Tudom, hogy egy minimálisan ügyes barkácsolónak gyerekjáték, ha pedig kihívok egy szerelőt, csak az idejövetele 50 €-nál kezdődik... Magányos öreg nők pedig fizessenek, vagy másszanak létrára és fegyverkezzenek fel türelemmel.

   Őszintén szólva nemigen van választásom. Felhívtam hát az egyik szerelőt a sok közül, s most várhatom d.u. 2 órától. S ha minden jól megy, még a két kanapémat is elviszik ma, egészen levegőssé téve a nappalimat, amire tulajdonképpen már régóta vágytam. Az új meg csak szombat d.u. érkezik meg... Igy megy ez, ha az ember nem mozdul ki sokat: legalább belső tájképét kell módosítania, ha már annyi minden elviselhetetlenné válik az életében...

Elmentek a gyerekek

   Múlt szombat délután költöztek hozzám unokáim a másik két nagyszülőtől. Tegnap délben pedig idő előtt megültük Lucie 14. születésnapját : nehéz ennyi időpontot mindenki számára egyeztetni, de így az "igazi" napot majd barátaival ünnepelheti meg. Ez is nagyon fontos szempont.

   A hét idilli körülmények között zajlott, s bár megszenvedték a lábaim, de nem mondták fel a szolgálatot. Hálás vagyok nekik.

   Sokat beszélgettünk, kimenős közös program is volt, többek között mozi és a születésnapi ajándékok beszerzése. Alice mindenki számára eredeti rajzokat készített. Egy-két kártyapartinak is szorítottunk helyet a programban.

   Szombat délre összejött az ebéd kilenc résztvevője. Már előző nap bevásároltuk a hozzávalókat, s a vacsorakészítéssel egyidőben feltettem a "7 vezér tokány" névre hallgató magyaros ételt (életemben először, ami kicsit kockázatos volt ennyi meghívottal!). Finomra sikeredett, bizonyíték rá, hogy semmi sem maradt belőle! A süteményt már készen szereztem be. A menyem és édesanyja megszabadított a mosogatástól, így a délutánt kártyázással töltöttük, amit én annál is inkább élveztem, mert itteni barátaim nem lévén "játékos" típusok, ritkán van részem benne.

   Ma reggeli után már csak az volt hátra, hogy összegyűjtsük a ház minden szintjén szétszéledt holmit  -  beleértve a kutyuséit is  -  és nagy integetések közepette elment az autó... Csend van, csak a mosogép duruzsol a konyhában. Ritmusom visszatér majd lassan a megszokott kerékvágásba, ami pihentetőbb ugyan, de messze nem olyan izgalmas, érdekes, mint a társasélet a gyerekekkel. Eljutok majd a fodrászhoz is, este viszont sokkal később térek majd nyugovóra, mint ezen a héten, ami tudvalevőleg nem tesz jót az egészségemnek!...

Érkezés szélviharban

   Mióta elült a viharos szél, gyönyörű napos idő van. Megszokott babonás érzéssel lekopogom. Gyerekkorom óta hányszor hallottam a mondatot, sőt, láttam is asztal lapján, vagy ennek hiányában bármi fából készült tárgyon az azt kísérő mozdulatot!...

    Kaméliám január óta félénken nyiladozik. Ha a napsütés kitart, hamarosan virágba borul. Ellenállt a viharos szélnek, mely véggsöpört pár napja az ország északi részén, főképpen a tengerparton. Errefelé is jutott belőle még hétfőre is. 

    Napok óta erről beszélt TV, rádió, szólt a figyelmeztetés a főleg vasárnap déltől várható 160-180 km-es szél miatt. Napok óta rossz előérzésekkel izgultam, bár igyekeztem elfojtani: unokáim pont vasárnap d.u. indultak vonattal Párizsból és este fél 7 felé vártuk őket az állomáson. 

   A hirdetőtáblán hamarosan megjelent a felirat: 40 perces késés! A TGV hamar lefutja a 200 km-es utat.  Megkérdeztem az egyik pénztárnál, mi a késés oka. Kiderült, hogy Arras és Douai között a szél fákat döntött a pályára, és a vonatot Lille felé terelték el, ami innen 50 km. Reméltem, hogy a lányok nem esnek pánikba, hiszen még csak a másodszor utaznak egyedül, s felügyeletet sem igényeltek. 

   19h után kipillantottam a váróteremből a huzatos csarnokba: hát ott állt szorosan egymás mellett a bejárati ajtónál a két kis sziluett bőrönddel, hátizsákkal felszerelve, s egy szemernyi nyugtalanság nélkül várták, hogy értük menjen valaki. Hazamentünk hozzám és a másik két nagyszülővel együtt jó hangulatban elköltöttük az ízletes vacsorát, amit előre elkészítettem. Egy morzsa se maradt, mely ténytől büszkeség dagasztja minden háziasszony keblét, kinek ereiben magyar vér folyik.