Számtalanadszor a blogolásról

   Ilyenkor nyár felé, talán a kánikula hatása alatt, szunnyad a blogvilág is, néhány szenvedélyes blogolót kivéve, akiknek e nélkülözhetetlen elfoglaltság nélkül nem lenne teljes az élete. Azt hiszem, közéjük sorolom magamat is, s bár nem írok bejegyzést minden nap, hiányérzetem van akkor is, ha az ihlet esetleg cserben hagy...

   A blogolásról írott eszmefuttatások időről időre felbukkannak, nem annyira téma hiányában, hanem főleg azért, hogy megvizsgálja az ember, miért is blogol még mindig? Sokan végleg elhallgatnak vagy csak szünetelnek, azt pedig nem tudhatom, hány újonc vág bele, a gyors és szűkszavú, képes kifejezésmódok konkurrenciájának ellenállva a kicsit együtt gondolkodó, hosszabb munkát igénylő írásnak-olvasásnak? Jó lenne kisebb felmérést ismerni róla.

   Mit is várok még mindig ettől a kifejezésmódtól? 9 éve lesz, hogy elkezdtem. Párhuzamosan írok naponta füzetbe is, tehát a nyilvános bejegyzések nemcsak magamnak szólnak. De mit is várok azoktól, akik elolvassák? Van egy kis kör, hallgatólagos tagjai veszik a fáradságot egy-egy hozzászólásra, mindig nagy örömet okozva ezzel a gesztussal. Néhány zugolvasóm is van, akik ritkán, esetleg sosem jelzik jöttüket. Ez is benne van a játékban, a szabadság játékában. Velem is előfordul. Néha nehezen lépek ki a diszkréció félénk védelméből. Főleg, ha tudom, hogy egynémely blogolót nehéz kielégíteni, kibogozni, hogy mit is vár tulajdonképpen az olvasójától. Van, aki nem szereti a "bólogató János" féle hozzászólást, semmitmondónak, magát el nem kötelezőnek (a francia úgy mondja: "il ne se mouille pas"  -  vagyis "nem mártózik meg"...) érzi. Ha azonban a legkisebb ellentmondásba ütközik, véres agressziónak tekinti. A kemény hangú rendreutasítás pedig furcsa módon sokáig sajogni fog... még ismeretlentől is. Ilyenkor jön a semlegesség, esetleg a menekülés védőpajzsa...

   Nyilván egyéni "mérleges" vonásaim teszik, hogy a harmonikus légkör után vágyom. A blogon is. Ez persze nem zárja ki a vitát, mégpedig egymás véleményének tiszteletben tartása mellett (hogyan várhatnám el valakitől, ha én megtagadom?). Azon sem botránkozom meg, ha valaki igyekszik örömet szerezni a véleményével. Úgy is meglátszik, szívből jön-e?  Mert egy ilyen gesztus feldob, mintha hirtelen kisütne a nap a felhők mögül... És ez mindkét irányban, az "adok-kapok" formájában is működik!

     

Hétköznapi csoda

   Franciaország délebbi részein kánikulától szenvednek. Itt, északon egyelőre kellemes, 20° feletti a hőmérséklet, a régi ház vastag fala hűsít még nappal is, éjszaka pedig pihentető.

   Reggelente első lépéseim a teraszra visznek. Még látszanak az esti locsolás nyomai, kellemes hűvös árad a kertből. Körüljárom a virágokat, hálás pillantást vetek mindegyikre, hogy ilyen szépek, hogy ennyire igyekeznek kedvembe járni, megszépítve napjaimat (melyekre igencsak ráfér...). Ahogy a nap fordul, úgy világítja meg sorban mind a négy oldalt és a feléje nyújtózkodó rózsafát, liliomot, jázmint, levendulát...

   Ilyenkor mindig emlékeimbe szökik nagyanyáim, anyám, nagynénéim képe... Mindegyiknek volt virágoskertje. Szemükben ugyanezt a nélkülözhetetlen örömet láttam, mint amit magam is érzek e hétköznapi csodák láttán.

Ilyen örökséggel hogyan is tehetnék másként?...

Mozgalmas hétvége - már megint!

   A végén tényleg babonás leszek!

Rodin

  Igaz, hogy régóta hangoztatom már: nem szabad átadnom magam a felhőtlen örömnek, még rövid időre sem, mert a büntetés (esetleg hátbaszúrás) nem késik sosem.

   Vagyis: állandóan résen kell lenni, ami meglehetősen fárasztó...

   A hét végét a gyerekeknél töltöttük. Ebéd után elejtettem fiam előtt: "Nincs kedved kerülni egyet a közeli IKEÁ-ban?" Rögtön kapott az alkalmon, hogy kedvembe járjon, s közben ő is engedjen egy-két apró csábításnak.

   Azon kevés férfiak közé tartozik, akik szeretnek boltba járni (ebben egyáltalán nem az apjára üt!), szeretünk együtt nézelődni, közben elbeszélgetünk, nevetgélünk, biztatjuk egymást a csábulásra... Egyszóval, nagyon kellemesen telt a kb. 2 óra. Olyannyira, hogy egészen elfeledkeztem arról a bizonyos "résről"...

   A Smart tudvalevően kisméretű autó. Beletömtünk egy matracot, egy 2x3 méteres szőnyeget, egy méteres pálmát cserépben, melyet én szorongattam két térdem között, s levelein keresztül próbáltam kipislantani az útra... Fiam a két visszapillantóban tájékozódott. Mindez azonban csak a jókedvünket táplálta!

   Hazaérkezve a garázs előtt parkoltunk (az alagsorban van), a lejtő elején. Fiam elkezdte a csomagtartót üríteni, én vártam, hogy kiszabadítson a cserép pálma és a könyököm alatt szorongó szőnyeg fogságából. Egyszer csak a levelek résein át látom  -  azaz mintha látnám  -  hogy az autó elkezd lassan lefelé gördülni a lejtőn... Kiabálok: Megy lefelé!, fiam is: Húzd be a kéziféket! (be volt húzva különben) Én: Hol van? nem látom! (rajta volt a szőnyeg)... Közben az autó meggyorsul a lejtőn, neki a zárt garázsajtónak (ami egyébként vadonatúj!), nagy zajjal betöri és a plafonra tolja fel, miközben a nyitott csomagtartó felhajtott ajtaja ripityára törik... A garázsban menyem autója várakozik, az állítja meg a Smartot végül is...

    A zajra a szomszédok is befutottak. Az otthonmaradott öt ember szintén megijedt nyilván, Lucie attól félt, hogy engem is darabokban vesznek elő...De nem. Hajam szála sem görbült meg, sőt, egész idő alatt eszembe sem jutott, hogy bajom történhetne, csak  a garázsajtó és az autó miatt aggódtam... Őrangyalomnak sok dolga van miattam!

a japán vendéglőben

   Szombat lévén  -  s utána 2 napos ünnep  -  reménytelen volt javító után nézni. Fiam és apósa nekiláttak a barkácsolásnak. Másnap délre sikerült valahogy visszaerősíteni az ajtó leszakadt elemeit s még a motorja is működött! Nagy megkönnyebbülés volt, hiszen a garázson keresztül a házba lehet jutni.

  Vasárnap délután kárpótlásul megnéztük a Grand Palais-ban rendezett monumentális Rodin emlék-kiállítást (leszakadt a lábam, de nagyon tetszett) és este még egy japán vendéglőt is kipróbáltunk, ahol  -  asztalunk folytatásaként  -  előttünk zajlott a sütés-főzés a felforrósított nagy bádog lapon...

Rögtönzött nyári vacsora

Elmosva ma reggel...

   Második napja jó 10°-kal kevesebb a hőmérséklet, úgy 22-23°. Fellélegeztünk. Pár hete még el sem tudtam képzelni, hogy az enyhén borús égbolttól, a hűvös szellőtől fogok megkönnyebbülni! Az eső eddig elkerült bennünket, esténként meglocsolom a kertet és a teraszt is lelöttyintem egyben. Virulnak a muskátlik és a rózsafák is nekibuzdultak.

   Tegnap este kis vacsora volt nálam, amolyan expressz, nem órákig készülődős, mert a ház annyira felmelegedett az elmúlt napokban, hogy nem volt lelkierőm ráadásként órákig sütni-főzni benne... Vagy csak a jó ürügyet ragadtam meg?... Tény, hogy a takarítás, pakolás, bevásárlás sokkal több időmet vette el, mint maga a vacsorakészítés.

   Négyen voltunk. D.u. 5 óra felé érkeztem meg a boltból és a péktől. Közben fejemben szerveződött a vacsora. Apéritif a teraszon: a készen vett kis "blini"kre kentem a szintén készen vett miszmaszt, melyre piros ikrát tettem dísznek, mellé meg szintén kész kis sajtkockákat. Egy üveg pezsgőt üritettünk ki négyen, ami a hangulatot kedvezően felpezsdítette.

   Közben előkészítettem a körítést, ami abból állott, hogy a két tasak háromfajta rizskeveréket feltettem a forró vízbe 10 percre... Egy szilikon formába helyeztem a négy szelet oliva-olajjal enyhén lepermetezett, fűszerezett lazacot, 4-5 kanál vízzel felöntve, lefedve a mikróba tettem 5 percre. 

   A teraszon még nem ment le a nap, de betelepedtünk az ebédlőbe, ahol felszolgáltam előételnek a behűtött gazpacho-t, a spanyol fűszeres paradicsomlevest (melyet szintén dobozban árulnak  -  nyáron nagyon finom!), mialatt a következő fogás megsült, -főtt. A rizshez melegítettem a mikróban egy kis holland szósznak nevezett, halételekhez járó vajas, krémes, citromos szószt (2'30). Hozzá az egyik vendég hozott finom fehér bort.

   A főétel után következett a saláta és a sajt, de nem mindenki vett már belőle. Desszertnek  -  lustaságom (vagy fáradtságom?...) megkoronázásaként készen vett csokoladétortával szolgáltam. Finom volt! Befejezésül kávé, tea járta. 

   Ennyit az evés-ivásról, kicsit hosszú lére sikerült, de csak azt akartam ecsetelni, hogy ez a hét amúgy is kimerítő lesz számomra (csak csütörtök este leszek itthon) és nem volt erőm sokat főzőcskézni. Barátaim pedig amúgy is az együttlétet értékelik a legjobban, nem pedig az egymáson túltevő szakácsbravúrokat. Mint ahogy én is.

   Amolyan hajótöröttek vagyunk mi négyen, három nő, egy férfi. Egyedül élünk. Hárman özvegyek, még nem hevertük ki a megpróbáltatást, melyet a halállal szembesülés, egy nagybeteg társ ápolása jelent hónapokig, évekig. Éjjel fél kettőig beszélgettünk. A negyedik elvált, sok csalódás hajótöröttje. A végén kártyát vetett nekem...

Rodin

   Tegnap megnéztem az új Rodin-ról szóló filmet, mely a cannes-i filmfesztivállal egyidőben jelent meg a mozikban is. Még élénken emlékszem az előző filmre, melyet Bruno Nuytten forgatott "Camille Claudel" címmel, a felejthetetlen Isabelle Adjani-val a címszerepben, s melyben Rodin-t Depardieau alakította, szintén rendkívül szuggesztíven. 

   Nem akarom összevetni a két filmet, egészen más koncepcióról van szó mindkettőben. Inkább magáról Rodin-ről beszélnék, hogy miért tartom rendkívüli zseninek, a modern szobrászat megteremtőjének.

   Mindenki ismeri az agyonra koptatott "Gondolkodó ember"-t és a "Csók" szerelmespárját is... Emlékszem az óriási érzelmi letaglózásra, melyet az első alkalommal éreztem, szemben egy "élő" Rodin-szoborral... "A Calais-i polgárok" szoborcsoportjáról van szó, mégpedig egy hűvös szeles napon Calais főterén. Alig bírtam továbbmenni. Mert tényleg élnek. A gyerekekkel tervezzük a jubileumi kiállítás megtekintését a Grand Palais-ban, melyet halálának 100. évfordulójára rendeztek meg.

   Egyik legzseniálisabb  -  ha nem a legzseniálisabb  -  alkotása számomra a Balzac-emlékműve, mely forradalmasította az addigi akadémikus szobrászatot: mondhatnám, felrobbantotta a szabályait. Azt vallotta, hogy számára az elsőrendű ihletforrás maga az élet.

 

   Ez engem mindig megnyugtatott, furcsa módon, nem mintha poros nyomába léphetnék, hanem mintegy igazolásul: ha Rodin-nek szabad! Merthogy engem is ez izgatott legjobban... Hallatlan erő, energia árad a műveiből, valósággal megfélemlítenek, közelükben egészen parányinak érzi magát az ember... Átérezzük a lázat, amely állandóan arra hajtotta, hogy a lényeget ragadja meg: "az igazat mondd, ne csak a valódit" mondaná József Attilával... Nem érdekelte a síma hasonlóság a Balzac figurában sem, mégis igaznak érezzük, mert éppen  a hasonlóságon megy túl.

   Halála előtt néhány évvel lediktálta testamentumát, melyet csak eltűnte után lehetett nyilvánosságra hozni. Rövid részlet a meglehetősen hosszú szövegből:

"...Soyez vrais, jeunes gens. Mais cela ne signifie pas : soyez platement exacts. Il y a une basse exactitude : celle de la photographie et du moulage. L’art ne commence qu’avec la vérité intérieure. Que toutes vos formes, toutes vos couleurs traduisent des sentiments."

... Fiatalok, legyetek igazak. Ez nem jelenti azonban, hogy legyetek laposan pontosak. Létezik alantas pontosság: a fénykép vagy a gipszöntés. A művészet csakis a belső igazsággal kezdődik. Azzal, ahogyan formáitok, színeitek az érzelmeket tükrözik.

Virágom, virágom...

A teraszon kezd felfutni a falra erősített rácsra a hajnalka! Szinte soha nem éri nap ezt az északi fekvésű falat, sőt, a gyökereinek is csak cserépben van hely. Talán mégis megszokik nálam! Mindenesetre sok virágot hozott, szinte mihelyt átültettem.

A visszatérő napsütés (legalább 1 hetet jósoltak  -  mindig szűk határok között mozgunk errefelé!) felpezsdítetette kertészkedő vágyaimat. Hoztam három cserép muskátlit, mely még átültetésre vár. Tegnap az alábbi sokszínű kis virágot (itt úgy hívják: cosmos) süllyesztettem két rózsatő közé és még két másik fajta is helyet talált, bár nincs róluk egyelőre kép. Ilyenkor sajnálom, hogy milyen kicsi a kert, de a város közepén ez is megbecsülendő ritkaság!  

Elmentem délután a festőcsoportunk kiállítására is. Ezúttal nem veszek részt, pedig fennállásának 50. évfordulóját ünnepli a csoport, ráadásul azt hiszem, jelenleg én vagyok a legrégebbi tag! Az alapítók nagy része kihalt. Én a 90-es évek közepén csatlakoztam. Az idén nem akartam a nagy stresszel járó felkészülésbe fogni: többnyire a két-három utolsó hétre hagyom, hogy adrenalinom elérje a maximális szintet, és utána a végkimerülés határán végezzem!... "Megénekeltem" már többször is. Az idén nem volt erőm hozzá.
Tegnap d.u. több, mint 400 látogató fordult meg a teremben (huzigáljuk a pálcikákat) Sajnos, a szám nem egyenlő a vásárlókéval! Az embereknek kevés a pénze, s nem lehet tudni, mit hoz a holnap... 

Ez a bokor pici volt, amikor idekerült 2014 őszén, a terasz elkészülte után. Nem akartam, hogy elkerítsék a teraszt, inkább öt bokrocskával szegélyeztem, melyek 20-30 cm-esen érkeztek. Úgy tűnik, szeretik a helyet, állandóan nyesegetni kell őket és tobzódva virágzanak, mihelyt tehetik. 

Hát, ez ilyen virágos bejegyzés lett...
Valamikor nem is hittem  -  és a családból talán senki sem!  -  hogy kiütközik rajtam egyszer a kertészkedő atavizmus... Igaz, hogy többnyire lakásban éltünk, gyakori költözködéssel egyik országból a másikba. 
A kertészkedés meg, mint tudjuk, gyökerek dolga...

Fagyos szentek?...

   Az égboltozat egyik szeme sír, a másik nevet. 5 perce még fényesen sütött a nap, most ég a villany és kint zuhog az eső. Igy megy már második napja megállás nélkül. Legalább nyugodtan pótolhatom az elmaradt válaszokat levelekre, üzenetekre, megírhatom ezt a régóta várakozó új blogbejegyzést is.

   Az évadzáró (a nyári szünet előtti) társulati ülések jegyzőkönyvei, a választások előkészítése, az évi mérleg elkészítése és legépelése is rám várt. A múlt szerdai összejövetelre még kb. 50 db madeleine-t is megsütöttem, mert én voltam a soros a záró vacsorán is. Nem csoda, hogy a tegnapi napot (majdnem) csak pihenéssel töltöttem.

Emmanuel Macron, az új francia köztársasági elnök

   Az elmúlt hetet az új elnök beiktatása, az új kormány kinevezése töltötte be. A konyhai csapból is ez a téma folyt, de érdekel természetesen. Ettől függ, hogy milyen szósszal leszünk megfőzve, azaz elfogyasztva már a közeljövőben, mondja a francia ("à quelle sauce on sera mangé").

Brigitte és Emmanuel Macron

   Megnéztem az ünnepélyes eseményeket a TV-ben, próbáltam olvasni a sok képi anyag kódjaiban. Kitapogatni az arcok mimikája, a gesztusok, a tartás titkos üzeneteit: milyen jövő vár ránk? Személyes sorsunk sok egyébtől is függ, de közös jövőnk sok területen ettől a 39 éves, megnyerő mosolyú, bizalomgerjesztően nyílt kék tekintetű fiatalembertől. 

   A Diadalív alatt felélesztette a névtelen katona sírjának örök lángját, üdvözölte a felvonult katonai egységeket, az elnöki palotában összegyűlt meghívottakat, a Val-de-Grâce katonai kórház sebesültjeit, Párizs baloldali főpolgármestere, Anne Hidalgo is fogadta stb.  -  a nagy nap véget nem érő programjaiban mindannyiszor beszédet kellett mondania, s a beszédnek mindig alkalomhoz illőnek, nem unalmasnak, nem ismétlődőnek kellett lennie. Mit mondjak, magasan kiállta a próbát. Talán elfogult vagyok, de valóban nehéz ellenállni: egyesek szerint képes még egy szék lábát is elbűvölni, meggyőzni. Hát majd meglátjuk. Egyelőre rengeteg energiát, tenniakarást sugároz, még a fanyalgók is nehezen találnak érveket. 

   S nem utolsó sorban, annyira szeretnénk végre hinni valakiben, valamiben!...