Keresés ebben a blogban

2020. november 27., péntek

Egy hónap karantén 2.

   Egy hónapja tart a karantén második kiadása. A járvány hulláma kb. most tetőzik. A kormány kis engedményt tesz e hét végétől a többi bolt megnyitására is, sok egészségügyi megszorítással. Az emberekben is tetőzik lassan a tűréshatár: egyesek lázadoznak, mások letargiába, depresszióba süllyednek, főleg a teljes magányban élők öregje, fiatalja. 


   Fiam születésnapja holnapra esik. Kicsit reménykedtünk, hogy eljöhetnek majd a hét végére és megsüthetem hagyományos tortáját (omelette norvégienne) erre az alkalomra... El kell napolni ezt az eseményt is. Talán a Karácsonyt együtt tölthetjük, akkorra elmozdulhatunk messzebbre is lakóhelyünktől, illetve ezúttal ők jöhetnek hozzánk.

   Kipillantok a kertbe: szomorúan kopaszodik az ólomszürke ég alatt. Éjszakára 2-3°-ra süllyed a hőmérséklet, de fagyni még nem fagyott, sőt, itt a tengerhez közel napközben felmegy 10°-ra is. Ha azt nézem, hogy közben Korzikában 20°-nál tartanak!... A szürkeség egyenesen rám telepszik, minden porcikámban érezteti súlyát. Nem tudom megszokni, több évtized múltán is kizsigerezi minden energiámat...

   A jövő héten kezdődik december, a hagyományosan pezsgő hónap, az ajándékok után járással, fejtöréssel, izgalommal. Nem az a problémám, hogyan versenyezzek a nálam tehetősebb ajándékozókkal, hanem az, hogyan találjam meg mindenkinek a hozzáillőt, mert igenis, szeretek örömet szerezni! S nálunk az ajándékozás elsősorban nem a pénz, hanem a szándék kérdése volt mindig is: nem a "mekkora", hanem a "hogyan" kérdése. Ne az látsszon rajta, hogy milyen sokba került, hanem az, hogy mekkora örömmel adom át. Mint pl. gyerekkoromban a napokig ügyetlenül, nagy titokban hímzett kis zsebkendőt...

   

2020. november 16., hétfő

Néhány gondolat az érintésről

   Tásalgás közben nemegyszer előfordul, hogy megérintem beszélgető partnerem karját, mintha ezzel a futó érintéssel közvetíteni szeretnék valamit... Eleinte észre se vettem, annyira természetes volt számomra, akárcsak abban a környezetben, ahonnan jöttem, melynek bensőséges viszonyai között felnőttem. Gilbert-rel évek óta egyre nyugatabbra éltünk, ahol, mint ismeretes, nagyobb a távolságtartás, hűvösebbek a kapcsolatok. Egy alkalommal furcsa tapasztalatban volt részem: beszéd közben könnyedén asztalszomszédom, G. egyik közeli barátja karjára tettem a kezem. Mintha csak tüzes vassal érintették volna, elkapta a karját és felkiáltott: "Nem bírom elviselni, hogy hozzám érjenek!" -  és talán még a székét is arrébb húzta. Elhittem neki, hogy nem az én futó érintésem tett rá olyan hatást, mintha békát dobtak volna a karjára, hiszen egyébként elég szívélyes, baráti volt közöttünk a viszony már jó ideje. Általában nem hideg a bőröm, kezem se túl puha, se nem érdes, még csak nem is izzad, hogy egyesek kellemetlennek érezhessék (mint pl. másoknál én magam is). Valahogy zsigerből jött a reakciója. Mint később megtudtam, nem volt egyszerű a kisgyerekkora.


   Elgondolkodtam hát ezen a legarchaikusabb érzékszervünkön. Mert mit is közvetít az érintés? Először is a környezetünkkel való legelemibb ismerkedést. Mindenesetre a csecsemőnél megelőzi a látás, szaglás, ízlelés érzékelését: a csecsemő kezével próbálja megragadni, majd szájához vinni a tárgyakat. Az anya kezének símogató érintését már születése előtt érzékeli, megnyugtatja több rétegen keresztül is! Később életfontosságú érzéki és érzelmi fejlődése szempontjából a simogatás érzése (sőt, élete végéig fontos  -  lenne, ha lenne!), melyet gyakran kísér többnyire kellemes emóció. Nálam mindenesetre ott, az asztalnál mintegy beszélgetési nyomatékként szerepelt, mint közvetlen, bátorító, meleg, baráti gesztus, természetesen öntudatlanul. Ő viszont valóságos "területsértésként" élte meg.

   Ki nem hallott még kézrátéttel történő gyógyításokról: ősidők óta keringenek hasonló esetek. Az érintés energiátvitelre is szolgál. Szimbólikus tartalmú a kézfogás: a bizalom, a jó szándék, a béke szimbóluma. A szélsőséges vallási tendenciák nem véletlenül tiltják, hogy egy férfi kezet fogjon egy eleve "tisztátalan" nővel, aki ráadásul csak arra spekulál, hogy szegényt kísértésbe vigye! Mi már valószínűleg nem érjük meg az egész emberiség felvilágosodását. Azonban lehetőségeink szerint munkálkodhatunk rajta!

2020. november 8., vasárnap

Őszi idők, őszi hangulatok

    Írni akartam végre valamit a blogomra, hátha még nem felejtett el az a néhány száz látogató, aki időnként benéz hozzám. Kerülgettem a témákat, mert nem akartam hozzátenni az amúgy is mázsás súlyhoz, ami a blogvilágon uralkodik. Növeljem azok számát, akik olvasóikra zúditják a sok elviselhetetlen súlyt, amit cipelnek? Igazuk van a maguk módján: egyrészt saját blogjukon azt publikálnak, amit akarnak, könnyíthetnek magukon e módon (bár nem vagyok benne biztos, hogy sikerül nekik így megszabadulni a búskomorságtól, sőt!), nekem pedig nem muszáj önkéntesen belelépnem a rágógumiba...

   Megérkezett az ősz, a napok egyre rövidebbek, itt fél hat táján  -  ha szerencsénk van és sütött a nap  -  ránk borul a félhomály. Akik nem egyedül élnek, nem is tudják talán elképzelni sem, mit jelent ilyenkor körülnézni az üres házban, lakásban, ahol a villany is csak akkor gyullad meg, ha én feloltom... A "társalgás" saját gondolatainkra szorítkozik, de azok legalább ritkán mondanak ellent. Igen, ez utóbbit ellentpontként is elkönyvelhetem. Nem kell a vacsora készítésével stresszelnem magam, akkor és azt eszem, amikor és amit akarok, s általában nem támasztok magammal szemben extra követelményeket. Ugyanakkor igyekszem  ragaszkodni bizonyos rendszerességhez, nehogy még nagyobb próbára tegyem amúgy is  összekuszálódott életemet. Menekülök, amennyire tőlem telik, a negatív hangulatoktól, melyek lehúznak, mint a hínár... Tudom, hogy meglehetősen empatikus természetem nehezen tud ellenállni, hogy hűséges bernáthegyiként ne siessek a mélabúban szenvedők segítségére, de idővel jobban meg tudom különböztetni azokat, akiken esetleg tudok segíteni, azoktól, akik valójában nem is akarnak segíteni magukon, mert inkább a panaszkodásban vélik lelki egyensúlyukat megtalálni... 

   Ha a F-B-ot lapozgatom, leginkább a jó festők képei vannak rám pezsdítő hatással. Ilyenkor még a rajzoláshoz is kedvem támad újra, pedig már 3 éve, hogy  szinte hozzá se nyúltam. Pedig hiányzik. Ugyanakkor nem bírom átlépni a bénító távolságot, ami a vágy és a tett közé ékelődött.



...befejezetlenül...

2020. november 1., vasárnap

"Déjà vu"...

    Halottak napja van. Kinn esővel átitatott hideg szél fúj, ki se tettem a lábam 2 napja. Péntek óta amúgy is beköszöntött a második karantén időszak, kb. ugyanolyan körülmények között, mint tavasszal: 1 órára lehet elmenni hazulról, néhány pontosan meghatározott okból, előre kitöltött (saját) engedéllyel. Különben 135 € bánja... S hogy meddig? Ki tudja megmondani, lesz-e közös karácsonyunk.

   A határozat a levegőben lógott már jó hete, s 2 nappal előtte jelentette be a köztársasági elnök: "Péntektől kezdve ez és ez..." Csütörtök reggel gyorsan elmentem a fodrászhoz, nehogy mégegyszer özönvíz előtti állapotba kerüljön a frizurám, mert a horizont újra beláthatatlan. Bevásárolni már nem volt időm, különben is annyian megrohamozták a kis szupermarketet, hogy még a parkolójában sem lehetett megállni! Érdekes az emberi nyájszellem! Hasonló szituációt értünk meg a tavasszal, mégis ugyanúgy reagáltak sokan a "vészhelyzetre": maximálisan bespájzolni!  Még a hagyományos sárga krizantént se tudtam beszerezni...

   Nem voltam ezúttal a temetőben sem, ami furcsa bűntudatot ébresztett bennem. Talán csak nem egyedül az ő sírja árválkodik virág nélkül?... Pedig a virágokhoz semmi vonzalom, gyönyörködés nem fűzte. Nem emlékszem, hogy valaha is kaptam volna tőle: inkább könyvet, ékszert, egyebet.  Krizantém helyett levágtam a kert egyik utolsó rózsáját és vázába tettem egy  égő gyertya mellé. Nem tudom, kinevetne-e érte. Soha nem fogom megtudni.



2020. október 25., vasárnap

Október vége felé járunk

    A közeli templomtoronyból a 10 órás misére hív a harangszó, több percen át, intenzíven. Vasárnap délelőtt van, ma éjjel nyertünk 1 órát a várható életünkhöz. Ó, ha ilyen egyszerű lenne! 

   Szerencsére nem ellenőrizhetjük, mennyit nyerünk vagy veszítünk, ezért bosszantanak pl. az ilyen felhívások: "Ha nem hagy fel a cigarettával, ennyi és ennyivel rövidíti meg az életét." Pedig csak színtiszta spekulációról lehet szó, hiszen a tengernyi tényezőt, mely életünket meghatározza, az objektívektől a véletlenekig, senki sem tarthatja számon. Talán ezért találta ki az ember a fátum, másrészt a mindenek fölött álló istenek létezését, mert lehetetlennek tartotta, hogy senki ne döntsön a sorsáról, ha már önmaga oly ritkán tudja megtenni. Nagy úr a félelem...

    Szürke az ég, időnként megnyílik az eső csapja, s az éjjel heves szél rázta a redőnyöket. Dúl a Covid is, tegnap majd ötvenezer új fertőzést jelentettek be 24 h alatt. Szakértők szerint hevesebben támad, mint az első hullám. Kijárási tilalom van este 9-től reggel 6-ig. A teljes karanténnal még várnak, akkora negatív hatása volt az előzőnek a gazdasági helyzetre, de a lakosság pszichológiai állapotára is. A háttérben meghúzódik a karácsonyi ünnepek megmentésének gondolata, legalábbis reménye.


Félix Vallotton: Tüzijáték ,1901


   Gyászolja az egész ország Samuel Paty 47 éves történelemtanárt. Egy fiatal csecsen terrorista (6 éves korában érkezett szüleivel) 80 km-t utazott, hogy az őszi szünet előtti napon, az iskola előtt megkéselje, majd levágja a fejét... Arra is szakított időt, hogy lefényképezze a "trófeát" és kitegye a közösségi médiára.

   Mindenkit elborzaszt a barbár tett. Az iskola itt Franciaországban a társadalom kohéziójának pillére. Samuel Paty tantárgyának programját tanította csak, a szabad véleménycsere szellemében. Egy magyar közösségi oldalon azt olvastam, hogy azért ölték meg, mert "fehér bőrű" volt és "keresztény". Az öncélú butassággal nehéz vitába szállni, fárasztó és valószínűleg hiábavaló is...


2020. október 17., szombat

Október első fele, dolgos is, ünnepélyes is...

    Jó két hete is van, hogy utoljára írtam a blogomra, október elején. Most meg már a hónap közepén járunk, s a kései napsugár is kinézett a felhők mögül. Nem unatkoztam az elmúlt hetek alatt, sőt, nagyon is megteltek a napjaim beteglátogatással, születésnapi előkészületekkel, bevásárlással hűvös szélben, szüntelenül szitáló esőben. De megérte, mert a családi, baráti szeretetszálak szorosabbra fonódnak minden alkalommal. 

   Épp tegnap írtam francia blogomon, hogy szeretem a családi összejöveteleket, melyek lehetővé teszik több generáció keveredését: az ember kicsit úgy érezheti, hogy benne van a pezsgő életben, s ha közvetetten is, tudomást szerezhet a sokat vállaló, sokat dolgozó "középhad" mindennapjairól. Nem beszélve a gyerekekről: minden találkozás új felfedezés, olyan gyorsan változnak kívül-belül!... Megunhatatlan.

   Más a korunkbeliek társasága. Félszavakból is megértjük egymást, s ahogy tegnap is írtam, nem kell már hasztalan versengésre, meg nem értésekre pazarolnunk amúgy is fogyóban levő energiánkat. Sőt, nem takarékoskodunk a szeretet, barátság szavakban is megfogalmazott kifejezésével, hiszen ennek lehetősége bármely pillanatban végleg eltűnhet. Másodszor is meglátogattuk hát lábadozó barátnőnket, akinek rendkívüli aktivitása most mozgáskorlátozásra van ítélve. Mivelhogy "a hegy nem mehet Mohamedhez" még pár hétig, vittem magammal egy üveg pezsgőt, amit hármasban majdnem teljesen megiszogattunk születésnapom ürügyén, bár én óvatos voltam sofőri mivoltomban (itt 0,5 alkoholszint engedélyezett, de senki se tudja pontosan, hogy számára ez mennyit jelent...). Sikerült jó kis meglepetést okoznom, barátnőm is feldobódott, mert kezdte végetérhetetlennek találni a lábadozást, a napi gyógytornát és a két mankót!... 

   A gyerekek 10-11-i látogatása nagyon jót tett, mint mindig, a kedélyemnek. Szombat délben érkeztek ebédre, este gauffres-sütés következett, majd vasárnap délben Agnès szülei is csatlakoztak a születésnapi ebédhez. Két tortát is rendeltem pár nappal előtte, mert Alice a csokist szereti (és voltaképpen az ő születésnapját is megünnepeltük, kicsit előre), Lucie viszont a gyümölcsöst. Én mindkettőt, ezért választottam a gyümölcsöst. Az ajándékok mindenkinek nagyon tetszettek. Menyem segített a főzés befejezésében és a mosogatásban, nekem csak a harmincvalahány pohár maradt másnapra...

   Épp az imént (5 perce) csöngetett be szomszédasszonyom egy cserép virággal: nincs hát még teljesen vége az ünneplésnek?... Avagy: megállt az idő.








2020. október 2., péntek

Adalék az anyanyelv-idegen nyelv témájához

    Tudom, mennyire érzékeny téma sokak számára az anyanyelv kérdése. A magyar nyelv amúgy is nagyon egyedül érzi magát Európa közepén, ahol nincs közeli, sem távoli rokona, történelme folyamán sokszor került életveszélybe. Az első világháború kimenetele ráadásul megfosztotta lakosságának egy részétől, akiknek még nehezebb volt nyelvi fennmaradásukért megküzdeni.

   Sokszor olvasok elérzékenyült sorokat, idézeteket a magyar nyelv egyedülálló szépségéről, gazdagságáról. Attól eltekintve, hogy az összehasonlítási alapok általában egyoldalúak, a szépség és a gazdagság tekintetében vitathatatlanok. Sőt, büszke vagyok rá, hogy egy ilyen ritka és idegeneket próbára tevő nyelvet mondhatok magaménak! Ugyanakkor eszembe se jutna kijelenteni, hogy a magyar nyelv egyedül birtokolja ezeket a tulajdonságokat! Minden nyelvnek megvan a sajátos szépsége. A magyar nyelv játékos, találó, gazdag szépsége sajnos, egyre inkább csak a régebbi és az új rangos irodalmi alkotásokban van túlélőben. A mindennapi beszélt nyelvben, az interjúkban, ellesett párbeszédekben rengeteg magyartalan szabálytalanságot hallhatunk, sznob idegen szavakkal, rossz mondatszerkezetekkel, melyeknek példáját, sajnos, sokszor a TV, rádió újságírói szolgáltatják. (Ugyanez a helyzet a francia nyelvvel is, mondanám megnyugtatásul, ha ez megnyugtató lenne...) 

   Egyesek  -  Kosztolányi kivont kardjával kezükben  -  arra hivatkoznak, hogy csak az anyanyelvén fejezheti ki magát igazán valaki. "Csak anyanyelvünket érdemes beszélni, mindenkinek a magáét. A többi nem alkalmas a lélek kifejezésére", mondja ki egyenesen Kosztolányi, aki több nyelven olvasott, fordított, "újraköltött"  gyönyörűen. Sőt, messzire elmegy az ítélethozatalban: "A természet csak egyetlen édesanyát adott nekünk, csak egyetlen édes anyanyelvet." Ugyanakkor bevallja: "Csak anyanyelvem az igazi, a komoly nyelv. A többi, melyen sokszor olvasok, és néha beszélek is, csak madárnyelv." Azt hiszem, ez a vallomás foglalja magában annak különbségnek a lényegét, melyet előző bejegyzésemben próbáltam túl gyorsan és felületesen megfogalmazni. Más egy idegen nyelvben "benne élni", mint "néha beszélni" rajta.

   Hiába ismer elég jól több nyelvet is valaki, ha nem él az idegen nyelvben annyira, hogy a lehető legnagyobb mélységében átérezze, s azon a minimális követelményen túl, hogy nyelvi, nyelvtani hibákat ne ejtsen, olyan fokra jusson el, hogy az eredetileg idegen nyelv valóban a sajátjaként idomuljon a keze alá és lehetővé tegye, hogy alkotói nyersanyagként bánhasson vele. Mint a szobrász a keze alá símuló agyaggal.

   Mióta elmentem Magyarországról, mindennapi életem franciául folyik. Ennyi év után nemcsak otthonosan beszélem, hanem bizonyos mértékű (végül is ezt nem én dönthetem el) kreatív írásokat is elkövetek. Mit is kaptam a francia nyelvtől? Felszabadított a magyar irodalmi nyelvhez kötődő, kamaszkoromból eredő makacs gátlásaimtól. Mégis, minden alkalmat megragadok, hogy ápoljam ragaszkodásomat a magyar nyelvhez. Beszédre ugyan csak a nyári vakációk, esetleg a család idelátogatása ad alkalmat, de az írás fennmaradására kezdtem ezt a blogot, s az olvasásban sok jó könyv van segítségemre. 

    Az anyanyelv mellett más nyelv(ek) magas szintű ismerete nemcsak hogy nem jelent hűtlenséget, hanem gazdagabbá tesz. Az írás, olvasás mindkét nyelven  -  az anyanyelven és az adoptálton  -  elengedhetetlen segítség abban az állandó és minden bizonnyal halálig tartó munkában, amit a nyelv művelése jelent. Állandó, de nagyon szép és lelkesítő munkát.


Isztambulban bemutatom a magyar konyhát!


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...