Virágom, virágom...

A teraszon kezd felfutni a falra erősített rácsra a hajnalka! Szinte soha nem éri nap ezt az északi fekvésű falat, sőt, a gyökereinek is csak cserépben van hely. Talán mégis megszokik nálam! Mindenesetre sok virágot hozott, szinte mihelyt átültettem.

A visszatérő napsütés (legalább 1 hetet jósoltak  -  mindig szűk határok között mozgunk errefelé!) felpezsdítetette kertészkedő vágyaimat. Hoztam három cserép muskátlit, mely még átültetésre vár. Tegnap az alábbi sokszínű kis virágot (itt úgy hívják: cosmos) süllyesztettem két rózsatő közé és még két másik fajta is helyet talált, bár nincs róluk egyelőre kép. Ilyenkor sajnálom, hogy milyen kicsi a kert, de a város közepén ez is megbecsülendő ritkaság!  

Elmentem délután a festőcsoportunk kiállítására is. Ezúttal nem veszek részt, pedig fennállásának 50. évfordulóját ünnepli a csoport, ráadásul azt hiszem, jelenleg én vagyok a legrégebbi tag! Az alapítók nagy része kihalt. Én a 90-es évek közepén csatlakoztam. Az idén nem akartam a nagy stresszel járó felkészülésbe fogni: többnyire a két-három utolsó hétre hagyom, hogy adrenalinom elérje a maximális szintet, és utána a végkimerülés határán végezzem!... "Megénekeltem" már többször is. Az idén nem volt erőm hozzá.
Tegnap d.u. több, mint 400 látogató fordult meg a teremben (huzigáljuk a pálcikákat) Sajnos, a szám nem egyenlő a vásárlókéval! Az embereknek kevés a pénze, s nem lehet tudni, mit hoz a holnap... 

Ez a bokor pici volt, amikor idekerült 2014 őszén, a terasz elkészülte után. Nem akartam, hogy elkerítsék a teraszt, inkább öt bokrocskával szegélyeztem, melyek 20-30 cm-esen érkeztek. Úgy tűnik, szeretik a helyet, állandóan nyesegetni kell őket és tobzódva virágzanak, mihelyt tehetik. 

Hát, ez ilyen virágos bejegyzés lett...
Valamikor nem is hittem  -  és a családból talán senki sem!  -  hogy kiütközik rajtam egyszer a kertészkedő atavizmus... Igaz, hogy többnyire lakásban éltünk, gyakori költözködéssel egyik országból a másikba. 
A kertészkedés meg, mint tudjuk, gyökerek dolga...

Fagyos szentek?...

   Az égboltozat egyik szeme sír, a másik nevet. 5 perce még fényesen sütött a nap, most ég a villany és kint zuhog az eső. Igy megy már második napja megállás nélkül. Legalább nyugodtan pótolhatom az elmaradt válaszokat levelekre, üzenetekre, megírhatom ezt a régóta várakozó új blogbejegyzést is.

   Az évadzáró (a nyári szünet előtti) társulati ülések jegyzőkönyvei, a választások előkészítése, az évi mérleg elkészítése és legépelése is rám várt. A múlt szerdai összejövetelre még kb. 50 db madeleine-t is megsütöttem, mert én voltam a soros a záró vacsorán is. Nem csoda, hogy a tegnapi napot (majdnem) csak pihenéssel töltöttem.

Emmanuel Macron, az új francia köztársasági elnök

   Az elmúlt hetet az új elnök beiktatása, az új kormány kinevezése töltötte be. A konyhai csapból is ez a téma folyt, de érdekel természetesen. Ettől függ, hogy milyen szósszal leszünk megfőzve, azaz elfogyasztva már a közeljövőben, mondja a francia ("à quelle sauce on sera mangé").

Brigitte és Emmanuel Macron

   Megnéztem az ünnepélyes eseményeket a TV-ben, próbáltam olvasni a sok képi anyag kódjaiban. Kitapogatni az arcok mimikája, a gesztusok, a tartás titkos üzeneteit: milyen jövő vár ránk? Személyes sorsunk sok egyébtől is függ, de közös jövőnk sok területen ettől a 39 éves, megnyerő mosolyú, bizalomgerjesztően nyílt kék tekintetű fiatalembertől. 

   A Diadalív alatt felélesztette a névtelen katona sírjának örök lángját, üdvözölte a felvonult katonai egységeket, az elnöki palotában összegyűlt meghívottakat, a Val-de-Grâce katonai kórház sebesültjeit, Párizs baloldali főpolgármestere, Anne Hidalgo is fogadta stb.  -  a nagy nap véget nem érő programjaiban mindannyiszor beszédet kellett mondania, s a beszédnek mindig alkalomhoz illőnek, nem unalmasnak, nem ismétlődőnek kellett lennie. Mit mondjak, magasan kiállta a próbát. Talán elfogult vagyok, de valóban nehéz ellenállni: egyesek szerint képes még egy szék lábát is elbűvölni, meggyőzni. Hát majd meglátjuk. Egyelőre rengeteg energiát, tenniakarást sugároz, még a fanyalgók is nehezen találnak érveket. 

   S nem utolsó sorban, annyira szeretnénk végre hinni valakiben, valamiben!...

"На дне" * avagy egy kórház várótermében...

Az emberbe belefagy a döbbenet. Eredetileg nem is akartam magyarázatot fűzni ehhez a kis párbeszédhez, mely végül monológban végződött. Sőt, bevallom, valamennyit le is faragtam az elviselhetetlen részletekből...
Sokáig nem bírtam szabadulni a hallottaktól: muszáj volt leírnom, hogy némi távolságot teremtsek köztem és a borzalmak között.
Vajon saját szenvedésünk kevesebbnek, elviselhetőbbnek tűnik-e, ha tanúi leszünk mások összehasonlíthatatlanul nagyobb balsorsának?...

- Maga mennyit fogyott?
- Jó tíz kilót. Hát maga?
- Én úgy tizenötöt. Hány hónapot adtak?
- Három-négyet, nem többet... Dehát már régóta benne vagyok.
- Nekem se jósoltak sokkal többet.
- Hát, ilyen az élet... Nekünk ilyen jutott.
- Én 17 éves koromban kezdtem. Az az érzésem, hogy valahányszor valami nagy csapás ér, mindig kiújul. Hatszor opráltak vele.
- Most hány éves?
- 53 leszek. De a legutóbbit volt a legnehezebb elviselni... A fiam...
- ...
- Drogos, az élettársa is... Többször volt börtönben erőszak miatt...
- ...
- A kishúgával kezdte, de legutóbb egy 8 éves kislány miatt ült, nem sokáig, két évig, mert nem ítélték egészen beszámíthatónak...
- ...
- A legszörnyűbb pár hónapja volt... Majdnem belehaltam. Tudja, éjszakánként nem tudok aludni, csak sírok. Az egyéves kislányával tette! Felesége szeme láttára! Én hívtam a mentőt. Már késő volt... Én vittem a kis véres húscsomót, ami maradt belőle. A helikopterben halt meg, a karomban... Vettem magamnak egy babát, azt szorongatom, ringatom éjszakánként, attól valahogy a gyógyszernek is van egy kis hatása...

* azok számára, akik nem voltak oroszosok: "На дне" Gorkij drámája, a társadalom legkiszolgáltatottabjait gyűjti össze egy "éjjeli menedékhelyen"...  Ezen a címen játsszák magyarul.

Véleményszabadság és korlátlanság

    
   

szavazókártya

   Holnap lesz az elnökválasztás második, utolsó fordulója. A szélsőjobb nem tűnik esélyesnek, bár nem szabad előre inni a medve bőrére!

   Hihetetlen, milyen sok váratlan fordulatot, mennyi vérre menő inzultust hordozott magával a kampány, ami itt, Franciaországban inkább szokatlan hangnem. Nyilván része van ebben az Internetnek is, ahol sokakról lehámlik a jólneveltség még oly vékony zománca is, és ez az újfajta korlátlan szabadság mindenkiből kihozza az igazi természetét. Mert ugye megteheti, akkor minek korlátozza magát, miért legyen tekintettel mások érzéseire? Egyes jelöltek még öntötték is az olajat a tűzre, mert ugye, ez kell a szavazóbázisnak! A jobb érzésű, higgadtabb többségben néha bennrekedt a szó a megdöbbenéstől....

   A F-B-on néha olvasgatom a magyar közélet eseményeinek visszhangjait is. A szólásszabadság sokkal későbbi keletű, mint itt, csupán alig két és fél évtizedes. Emlékszem élénken azokra az időkre, amikor óvatosan kellett véleményt mondani, csak megbízható személyek előtt, bár arra is ráfizettek jónéhányan... Egy idő után, ha börtön nem is, de bizonyos jogok, esetleg vágyak (továbbtanulás, állás, lakás, külföldi út stb.) megvonása volt a büntetés. Hányszor hallottam: "Ne szólj szám, nem fáj fejem!" Igy született a "hallgatag többség".

   Az új idők meghozták a véleményszabadságot Európa nagy részében, annak jó és rossz oldalaival. Névvel, álnévvel, névtelenül lehet hazugságot, rágalmat, alpári hangú szennyes áradatot is terjeszteni. 
   Az igazi szabadság nem egyenlő a korlátlansággal. A korlátokat magunknak kell megszabni és betartani, erre jó a kultúra és a nevelés. Hogy az egymás tisztelete (és tiszteletreméltósága) lehetővé tegye a harmonikus együttélést. Hogy mindenki megtalálhassa a helyét. Utópia?

Hosszú hétvége?... Minden relatív.

új jövevény a teraszon: "bougainvillea"

   3 napos hosszabb hétvége.

   Elmosolyodok ilyenkor magamon gondolatban, mert ez a szokásos időszámítás engem már nem illet igazán. Régóta "nem vagyok a pályán", inkább a pálya szélén éldegélek. A zajló élet csak egy-egy elhaló visszhagja jut el hozzám: zárva vagy nyitva ilyen-olyan bolt, hivatal  -  a többi másodlagossá vált emlékek halvány reflexe csupán...

   Lemondtam a fiam meghívását (ők nagyon is érzik a munka- és szünetnapok közötti  különbségét), mert nem volt kedvem az össznépi autós tülekedésre. Pár éve még gondolkodás nélkül nekivágtam volna. Most megelégedtem egy vasárnapi mozival két barátnőm társaságában. Közben arra gondolok, hogy milyen nagyvonalúan fecsérlem az időmet: szieszta a fotelben, Internet, este TV, kis házimunka, kertészkedés, bevásárlás hetente egyszer stb. Néha persze torlódás van, mint pl. e hét vége felé. Nem kellene-e jobban köteleznem magam a mindennapi fáradozásra?... Talán akkor nem merítene ki annyira egy 2 órás túra a hypermarketben... Talán még a létrára is felmásznék ablakpucolás végett...

Árnyékok

Ma van április 23-a.
Vajon miért fontosak az évfordulók?
Talán azért, mert egy bizonyos nappal egészen más szakasza kezdődik az életünknek. Nem jelenti azt, hogy az új szakasz végig ugyanazon színű, árnyalatú marad: minden egyes nap ad hozzá egy ecsetvonásnyit.

Ma négy éve, hogy anya meghalt. Árnyék lett, az emlékezet árnyéka. Olyan panoptikum ez, amelyben érinthetetlenül élnek tovább a valaha oly fontos személyek, akik életünk jó részét kitöltötték, sőt, meghatározó szerepet játszottak a történéseink fordulataiban, boldogságunk vagy boldogtalanságunk magaslatain és mélységeiben...

Még ma is sokszor úgy ébredek egy-egy fullasztó álomból, hogy ott áll ágyam végénél... 

Esetleg óvatosan kell kilépnem az ágyból, hogy fel ne ébresszem...

Idő kell, míg meggyőzöm magam, s visszatérek a valóságba.

Ismételgetem ott legbelül, hogy meg kell írnom őt. Talán ha újrateremtem, megbékülök az eltűnésével is.

Sorsforduló előtt?...

   Holnap, vasárnap lesz az elnökválasztás első fordulója.

Szinte soha nem volt még ilyen bizonytalan a kimenetele. A szavazók majdnem egyharmada az utolsó pillanatig nem döntötte el, kire adja a voksát.

   Ráadásul François Hollande nem indul újra, a minden oldalról, többek között saját miniszterelnökétől, minisztereitől érkező nyomásnak engedve. Népszerűsége kezdettől fogva, egyrészt egyéni tétovázásainak köszönhetően, másrészt a példátlan mértékű médiakampány hatására (Holland-bashing) átlagon aluli volt. (Privát érzésem, hogy hamarosan visszasírjuk...)

   Nagyjából 4 jelölt állása a legjobb. Jobbról François Fillon (alsó sor, jobb 1), aki mögött meglehetősen homályos botrányok várnak tisztázásra. Azt hiszem, programja és e botrányok fényében nehezen szavaznék rá: egy-két hónappal a dolog kitudódása előtt még nagy hangon leckéztetett mindenkit, miszerint csak akkor pályázhat valaki az elnöki posztra, ha a gyanú árnyéka sem férhet hozzá... Hogy kérhet valaki még több áldozatvállalást azoktól, akiknek amúgy sincs sok, miközben ő százezreket zsebel be a közpénzből illegálisan?... Émelygek tőle.

   A szélsőjobb Marine Le Pen (felső sor, bal 1), miután átvette apjától a politikai örökséget, felfedezte, hogy mi lenne a legcélravezetőbb stratégia: azoknak a szószólója lett, akikkel senki sem törődik, így zászlaja alá gyűjti a mindenkiben csalódottakat. Az egyre lejjebb csúszó munkanélkülieket, a semmivé zsugorodott kommunista párt egykori híveit, a szociáldemokratává vedlett szocialista párt egykori szavazóinak egy részét, az E.U-ban csalódottak bizonyos hányadat stb. és persze, hagyományos neofasiszta bázisát is... A terrorista hullám neki kedvez, mert meglovagolja az idegengyűlöletet  -  de ez már Magyarországon is nagyon ismerős tendencia és politikai módszer... A félelemkeltés mindig is hatásos volt.

   Emmanuel Macron (alsó sor, középen) a kis újonc, a "meglepetés" (bár F. Hollande minisztere volt 2 évig). Ő egyik oldalhoz se akar tartozni, mondván, hogy mindkettőben van hasznos és alkalmazható. Így az emberek egy részét kissé "eltájolja", mert évtizedek reflexeit akarja megváltoztatni. Még nincs 40 éves (fiammal egy idős), és a sajtó többet foglalkozik magánéletével, mint programjával (felesége 24 évvel idősebb, még gimnazista korában szeretett bele tanárnőjébe, a 3 gyerekes asszonyba, aki elvált érte és miután befejezte egyetemi tanulmányait, elvette). 

   A negyedik jól helyezett jelölt Jean-Luc Mélenchon (felső sor, jobb 1). Volt szocialista, miniszter is Mitterrand idején, majd egyre jobban balra tolódott, amiben annak is szerepe volt, hogy a kommunista párt eltűnésével a szélsőbal vezér nélkül maradt. Programja a "legforradalmibb" : valamikor Chavez és Castro volt a mintaképe... Ez kicsit lehűti a mérsékeltebbek kedélyét. Kiváló szónok, hipnotizálja a tömegeket, órákig képes beszélni egyetlen papírlap nélkül (ez is Castro-hatás?...) Sokan benne remélik sorsuk jobbra fordulását.
   A többi hetet nem részletezem, hogy ki ne merítsem bátor és elszánt olvasómat, aki esetleg veszi a fáradságot, hogy végigolvassa bejegyzésemet. Mindennek ellenére engem még ma is érdekel a politika, elmegyek szavazni, ha nincs is a jelöltek között egy sem, aki teljes mértékben elnyerte volna tetszésemet. Még eszemben vannak az egykori (60-70-es évekbeli) magyarországi választások, ahol a "választék" abban állott, hogy betegyem-e épségben az EGYETLEN nevet a borítékba... Természetesen szabály szerint, szavazófülkében, függöny mögött.