Családfa...

A képen apai nagyszüleim a másfél éves körüli nagynénémmel. Rövid fejszámolás után, 1915. nyarán lehetett: nagynéném 1914. februári születésű. Nagyapám már katonaruhában állt a fényképész  lencséje elé: nyilván hazaengedték rövid időre, mielőtt még orosz fogságba esett volna s el nem kerül hadifogolyként a Kaukázusba egy tanyára dolgozni... Onnan gyalogolt aztán haza télvíz idején a háború vége felé  -  de ezt már megírtam a blogom elején (itt).

   Pár évvel ezelőtt Gilbert-rel családfakutatásba fogtunk. A váci püspök engedélyével a zsebünkben bekopogtunk nyári szünet alatt a mindszenti parókiára, egy üveg Bordeaux-i borral a kezünkben. A tisztelendő úr megengedte, hogy napokon át böngésszünk a poros anyakönyvek lapjain apai ági őseim után. A legkorábbi nyomokat az 1700-as évek vége feléről találtuk, mert a még előbbi dokumentumok tűzvész áldozatai lettek az ismétlődő török hadjáratok során. 

   Őszintén szólva nem számítottam arisztokrata ősökre, még kurtanemesekre sem, de amikor megláttam a nevek mellett sorban a "servus", vagyis jobbágy (szolga, más időkben esetleg rabszolga  -  de mi is lehetett a különbség?) minősítést, mégis elszorult a szívem... Mindig is az volt az érzésem, hogy génjeinkben magunkkal hordozzuk őseink távoli üzenetét, melyet titokzatos hieroglifákként átadnak nekünk. Rajtunk múlik, hogy hűségesen megfejtsük őket...

Samuel Beckett (portré, 2001)

Piros füzet, fekete füzet...

Betelt ez a piros fedelű füzet, amiről már szót ejtettem egyszer-kétszer. Betelt a sűrűn teleírt 225 oldal, melyeket még majd 3 éve, 2009. márc. 12-én kezdtem, a párizsi könyvszalonon. A tizedik és egyben utolsó részvételem volt a Nord-Pas-de-Calais régió standján irodalmi folyóiratunk 25 számával (évi 3, majd 2 megjelenéssel, 144 oldalon). Folytathattam volna, kereslet még ma is van rá, de letettem a lantot... Gilbert nélkül is tovább vittem még 3 éven át. A csapatból senki nem vállalta a helyemet. Nem csodálom, rengeteg munkával járt. A 6 nap alatt 35 oldalt írtam tele. Talán akkor jelentkeztek annak a grafomániának az első jelei, melyek azóta sem hagytak el...

Majdnem minden nap került bele pár szó, de a is előfordult, igaz, ritkán, hogy egy hétig se volt rá időm... Ilyenkor is türelmesen megvárt, mint egy igazi társ, akivel semmi sem kényszerűség, s akihez annál nagyobb örömmel és kötődéssel tér vissza az ember, mert nem "muszáj"... A piros tábla igencsak megviselt állapotban van, mert mindenhova követett, mindig kéz alatt volt. Legutóbb még Alice is rajta hagyta keze nyomát: ennyivel is gazdagodott.

3 év van a 225 oldalba sűrítve. Főképpen benne vagyok énmagam, apró-cseprő és fontos eseményekkel, átélésekkel és az általuk szült gondolatokkal... Ha visszalapozok 50 oldalt, pontosan átélem, milyen voltam pár hónappal azelőtt...

Ez itt az új füzet. 250 oldal, természetesen ez is síma, vonal és kocka nélkül, hogy szabadon futhasson a fekete filctoll. Szabvány füzet-méretű, 21-15 cm. Ha ez is 3 év alatt telik be, akaratlanul is felvetődik a kérdés: hol leszek én akkor? Leszek-e egyáltalán és milyen állapotban? 3 év egyszerre hosszú és nagyon gyorsan lefutó idő hatvanon túl... Mindenesetre szeretném a lehető legtartalmasabban kitölteni, hogy ne legyen bennem túl sok elégedetlenség az elfecsérelt idő miatt, mely közismerten soha nem hozható vissza...

Szörnyek és boszorkányok...

Boszorkány a seprűnyélen, a macskájával
az 5 éves Lucie rajza

Téli szünet a Párizs környéki óvodákban. A 2 hétből egyet itt töltöttek az unokáim. Lucie, aki 2 nap múlva tölti a 6. évet, a másik nagyszülőknél lakott, míg én Alice-t "örököltem" a 3 év és 4 hónapjával. Azért hétvégeken az egész család itt volt. Ilyenkor Alice boldogan aludt el nővérével egy szobában, és sem a szörnyek, sem a farkas, sem a boszorkányok nem akadályozták az elalvásban... Mert ez volt a legnagyobb problémánk kettesben. Egymás után elzárkóztam minden javaslatától, miszerint ő költözne az ágyamba, esetleg én üldögélnék mellette egy kis széken, míg elég mély álomba szenderül... Csak az volt a baj, hogy mihelyt elmozdultam, azonnal kipattant a szeme. Néha 2-3-szor is az éjszaka folyamán... Sajnáltam is: szokatlan volt neki egyedül a szobában, a nagy ház csöndjében, de nem akartam a szülők nagynehezen elért nevelési eredményeit sem aláásni, nomeg magam is cseppfolyós állapotba kerültem az egész napi készenlét után és alig vártam egy kis kikapcsolódást... Végül, hiába vagyok kenyérre kenhető nagymama általában, a csütörtökről péntekre virradó éjszakán fellázadtam: "Elegem volt! Tilos az ágyból felkelni és sírdogálni! Lefekszem én is az ágyamba, az ajtó tárva, a villany ég, szót se halljak tovább!" "Hát mit csináljak, ha nem tudok aludni?" "Nekem mindegy, nézd a falat!" Ez így meglehetősen nyersnek tűnik, de szinte rögtön elaludt szó nélkül. Másnap 7 óra felé bűbájos mosollyal jelent meg: "Látod, nem sírtam és fel se keltem! Néztem a falat." 

Gergely Ágnes: Meddő asszony

Nem ismeri a beléköltözést.
Húsa csak szenvedélyre nyílik.
Az osztozkodás törtperceiben
nem tud a folytatásról
másként szólítják meg a csillagok
botlik, botlik a délkörökben
fölkel, mert fölkelni ítéltetett
magából
s a sziromként leváló éjszakából
elporzó önarcképe néz.

Nyitnikék...

A kamélia tele van bimbóval. Ez a kép tavalyi. Azt várom már, hogy az idén is idáig jussunk... Még ha azzal jár is, hogy a kerti pepecselések, szöszmötölések ideje is elérkezik, még akkor is, ha a kert egy nagyobbacska zsebkendő felszínével egyenlő... Mert a nap is kisüt végre!... Igaz, le kell súrolni és olajozni a kerti asztalt a négy székkel, a füvet is rendszeresen nyírni, a rózsafákat metszeni, a gazt gyomlálni, hoznom kell néhány zsák földet is a tövükre stb... Befelé az íróasztal vonz. Kint csak kézzel tudok írni, mert a képernyőn nem látszik semmi a tükröződéstől. Irni vagy olvasni a napernyő alatt... A piros füzet a 221. oldalnál tart, apró betűkkel. Maradt 4 oldal üresen. Nemsokára újat kezdek. A jelölt fekete, rajta 6 különböző színnel a következő mondat: "les mots ont une vie", vagyis: "a szavaknak élete van"... Hát, majd kiderül...

A tökéletes szerelem ábrándjáról...

 

  A minap egyik kedves blogtársam felvetette a "tökéletes szerelem" utáni vágyakozás témáját. Nem mintha a több mint 20 éve tartó házassága nem lenne boldog, de mégis megcsapja néha ennek az álomnak a szele... Kedvet kaptam tőle elgondolkodni a dolog felett.

  Azt hiszem, ritka az a kislány, akinek a szerelemről kialakuló gondolatait nem a tündérmesék királyfia testesítené meg. A mesék ott teljesülnek be, amikor a királyfi feleségül veszi Hamupipőkét. Arról már ritkán esik szó, mi lesz, amikor a szenvedély alábbhagy, a rutin esetleg újra varanggyá változtatja az ígéretes herceget?...

   Amikor szerelembe esik az ember lánya (de fia is többnyire ugyanúgy), a furcsa lelkiállapot (bizonyos hormonreakciók folytán az agyban) egészen idealizált képet fest szerelmünk tárgyáról. Még hibái is  -  ha egyáltalán képesek vagyunk ilyenkor észrevenni őket  -  meghatnak bennünket. Ilyenkor lépnek elő tudatalatti modelljeink: kiskorunkban kialakult képzeteink, a többnyire az apa által sugallt férfikép, és elvárásaink, hiányérzeteink, esetleg traumáink "megjavításának" vágya. S mindezt a "munkát" szerelmünk tárgyára ruházzuk, pedig fogalma sincs róla, milyen nagy föladat áll előtte. 

  Eme nagy illúziónak kell kiállnia a hétköznapok próbáját. Az igazi szerelem talán ott kezdődik, amikor a mesebeli herceg háta mögött rejtőzködő és időnként onnan kikacsintó békát is képesek vagyunk elfogadni. S a királykisasszony is tisztában van azzal, hogy időnként szeszélyes, esetleg házsártos hárpiává vedlik át...

   Azt hiszem, először is nem a másiktól kell elvárnunk, hogy kigyógyítson bennünket ilyen-olyan narcisszikus sebesülésünkből, estleg mélyebb traumánkból. Csak akkor lehet egészséges alapokon nyugvó egy párkapcsolat, ha a másikat nem gyógykezelő terapeutának (még tudat alatt sem), hanem egyenrangú társnak tekintjük. Ezért magunktól kell megszabadulnunk tudatalattink sokszor a gyerekkorból eredő manipulációitól, mint pl. a féltékenység, a birtoklás, a kisajátítás vágya, a félelem az elhagyástól (pl. az anya vagy apa sokszor van távol, anélkül, hogy a gyereknek megmagyaráznák; esetleg rossz válás, stb.)

  Végül, talán a legfontosabb: ne próbáljuk a másikat saját ízlésünk szerint megváltoztatni!