Keresés ebben a blogban

2019. augusztus 21., szerda

Nyári beszámoló

Briançon felett
   Francia blogomon már összefoglaltam röviden az elmúlt 3 hetet, melyeknek még ma is  szenvedem a következményeit (főleg a nagy meleget, nomeg a hazafelé utat éjjel, 1700 km-en át, jól megtömött autóval, zsúfolt pályán...). Két unokámat elhoztam magammal hétfőn reggel erre a hétre, hisz az iskolakezdés csak szeptember elején lesz.
   Az utazás előtti aggályaim beigazolódtak : kell a jövő hét is, hogy újra vágányra kerüljek úgy-ahogy. Egyelőre unokáimmal élvezzük a kis ráadást, amennyire tőlem telik, még a hét végéig. A hőmérsélet itt már tűrhető, talán vasárnapra 25°-ra is felmegy. Kell a kánikulai meleg után. A kerten nagy eső nyomai látszanak : a rózsák virágba borultak újra.
a Szent Márk tér
   A gyerekek változatos programot állítottak össze, bár az a gyanúm, hogy miattam fékezték kicsit vágyaikat... Az Alpokban kezdtük július végén, Briançon mellett, mely az ország legmagasabban fekvő városa (1300 m felett), az olasz határ közelében. 1 hét a friss levegőn, melynek csodálatos, szinte "harapható" ízét oly régen nem éreztük... Én ugyan nélkülöztem a sportos családi programot (canyoning, rafting, parapente  -  "siklóernyő" lenne magyarul? Lucie is leugrott... -  kerékpáron felmenni egy 2500 m-es hágóig és 90 km-es sebességgel lehajtani a hajtűkanyarokban, gyaloglások a kutyussal, akinek meg se kottyant 10 km, sőt!) A Briançon-i sétán már részt vettem, igaz, módjával. 
a Rialto
    Továbbmentünk Velencéig, ahol nehéz lett volna megtagadni magunktól, hogy meg ne álljunk legalább 1 napra... Varázsa érintetlenül ellepett azonnal, bár ezúttal már nem az újdonság lélegzetelállító (számomra 8 évvel ezelőtt a szó konkrét értelmében) bűvöletével, hanem a remélt, keresett s újra megtalált érzések igézetében. A forgalmas Canale Grande, a Piazza San Marco limonádéja zeneszó kíséretében, a Rialto-n és a környező utcácskákban tolongó tömeg, naplemente a vaporetto-n (melynek fedélzetén mindig azon fohászkodok, hogy ne boruljon fel a rengeteg utassal)...
    Szlovénián keresztül érkeztünk késő éjjel Mindszentre. Gyors ágyhúzás és mély álomba zuhantunk. Itt kezdődött a 2 hetes magyar vakácio, amelyből röviden csak a családi összejöveteket, három volt osztálytársammal egy röpke találkozót és a kerámikus Vertel Andreánál tett látogatásomat említem. Ez utóbbiról majd bővebben szólok később.
   A gyerekek bicikliztek, strandra jártak, a házon bütyköltek, utazgattak ide-oda. Sokat beszélgettünk, nevettünk, kártyáztunk... Röviden : élveztük az együttlétet és a nyarat.


a Szent Márk tér



2019. július 23., kedd

Hortenziák

   Megérkezett ide északra is az e heti meleg hullám, a kánikula, mely pénteken éri majd el tetőfokát. Leengedett redőnyök mellett éldegélünk (mi, az idős korosztály, hogy ne mondjam, az öregek, akiket óvni kell immár a hőségtől, időnként "meglocsolni", mert észre sem veszik, ha kiszáradóban vannak...) Furcsa érzés belépni ezen a kapun is.
   Estefelé kimegyek a teraszra, hiszen a vacsora, reggeli még elkölthető kinn. Meglocsolom a kertet : nagyon áhítozik rá, a kőfalak még ilyenkor is a virágokra lehelik a forróságot. 




   Elnézem ezt a kis zsebkendőnyi színes foltot, melyhez annyira ragaszkodom. Sok öröm forrása egész évben az évszakok váltakozásának tükrében. Kevesebbet bírok vele törődni, de amit tudok, megteszem és meghálálja. Nyáron pedig, amikor a legközvetlenebb közelségben lehetnék vele, elutazom, hogy a gyerekekkel legyek, nomeg a magyar családommal, akik egyre kevesebben vannak (szerencsére eljött egy részük 1 hétre július elején!). 
   Kis sajnálkozással képzelem el a kellemes nyári napokat, melyeket a teraszon tölthetnék a napernyő árnyékában, szemben a kert ihlető és bensőségesen jólismert szépségével, írogatva a régóta tervezett vagy folyamatban lévő dolgaimat, olvasgatni a nyugágyban, esetleg barátokkal kávézni, "mélyenszántó" trécselések közepette... 
    Olyan kevés jut belőlük egész évben... De jó lenne, ha maradna augusztus végére is!!!

2019. július 18., csütörtök

Dilemma

   Egy hete, hogy kiürült a ház unokaöcsém és családja elutazása után.
   Amíg itt voltak, meglehetősen jól bírtam a ritmusváltozást, a vidámság, a meleg hangulat elleplezte a felgyülemlő fáradtságot, ami hozzáadódott a nehéz első félév mizériáihoz. Amint hazaértem a reptérről, kezdett rajtam kijönni a kimerültség minden szimptómája, olyannyira, hogy szombat-vasárnap már ki sem mehettem a házból és hétfő reggel orvosi időpont után kellett néznem... 
   Most pedig fájdalmas dilemma áll előttem: jó hét múlva elérkezik az utazás ideje. Merjek-e nekiindulni? Az biztos, hogy fáradságos kilométerekben nem lesz hiány, hiszen először az Alpokban töltenénk egy hetet, melyet fiam már rég lefoglalt, s amire én különös örömmel készültem: imádom a hegyeket s az utolsó Alpok-beli vakációm még a múlt század végére esik (1989)... Onnan tovább autóval Magyarország  -  Olaszországon, Szlovénián, Horvátországon keresztül az Alföld déli csücskéig  -  ugyancsak jónéhány km... S ha ehhez még járul egy jó kis magyar kánikula  -  sejtem, hogy kiskanállal kellene majd összeszedni, ami megmarad belőlem. Nem akarom őket semmiben hátráztatni, akadályozni, pedig tudom, milyen kedvesen biztatnak... Mindennél jobban szeretem a társaságukat, s ezt a 3 hetet nagyon vártam. Tavaly már korlátozottabb volt a mozgásom, de az idén még több kellemetlen, fájdalmas adalékkal bővült a helyzet. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, talán sikerült érzékeltetni, mennyire nem egyszerű szeszélyen múlik nálam a választás dilemmája.
   Ha itthon maradok, nem félek az unalomtól : itt a kert, az írás és az olvasás, a magány is megszokott társam, jobban mondva saját társaságomban sem unatkozom. Számomra nagy különbség van a kétféle fájdalom között : más az  egyedüllét fojtogatása és megint más valaki(k)nek a hiánya... 

2019. július 11., csütörtök

Szívmelengető hét

  Majd 2 hete hanyagolom a blogomat: igaz, nem unatkoztam! Rögtön az orvosi miegymás végeztével mehettem is egy belga reptérre unokaöcsém és családja elé, akik egy röpke hétre érkeztek hozzám. Kis Clio-m bírta a terhelést (5 nem túl vékony személy és 4 bőrönd szállítását), inkább a hátul ülő utasok sínylették meg a szűkös helyet! 
   Elmentünk a tengerpartra egy napra. Itt északon már levonult a kánikula, friss szél fújdogált, jól lepirultunk, élveztük a tengeri levegőt. Azt hiszem legtöbb magyarban nosztalgia él a tenger iránt, bezártságunk miatt (bár volt ugye, annak idején "ellentengernagyunk" is, amin én gyerekként mindig elcsodálkoztam...) Ettünk kagylót is, kivéve a gyerekek (12 és 20 évesek lesznek hamarosan).
   A hét végét Párizsban töltöttük, fiaméknál. F. nagyon kötődik unokatestvéréhez, 3 év van köztük. Szombaton a Disneyland, vasárnap párizsi séta volt a soron (Champs-Elysées, Diadalív stb.) Én otthon maradtam pihenni. Hétfőn délelőtt jöttünk vissza. 
   Maradt a kedd és a szerda fele. Unokaöcsém megjavított egy-két régóta várakozó dolgot, amire én már képtelen vagyok. Fiával együtt megtisztogatták a kertecskémet is: megmetszették a sövényt a terasz előtt, ami olyan gyorsan nő, hogy már nem láttam el a kert végéig. Kigazolták a virágágyakat és lenyírták a gyepet. A terasz is nyert jó félmétert szélességben. 
   Többször a napernyő alatt ettünk a teraszon (elővettem 6 személyes faasztalomat). Gyors, könnyű ételeket készítettem. A., a feleség, akinek jókedve, mosolya szolgáltatta a napsugarat, teljesen mentesített a mosogatástól: talán már nehéz is lesz a régi mozdulatokat újra feltalálnom...
   Sokat beszélgettünk, ami nekem mindig élvezet, sőt, életszükséglet. Tegnap este elbúcsúztunk a reptéren. Amikor hazaértem, a kiürült nagy ház csendje fogadott, de ha jól odafigyeltem, hangulatfoszlányok, nevetések surranását is lehetett még itt-ott érzékelni a levegőben...

Fiaméknál péntek este (a szemüveges kislány Alice unokám barátnője)

apály

a 2 unokatestvér lovaskocsist játszik nyáron Mindszenten

2019. június 28., péntek

Végletes anyák

   A napokban egy Romain Gary idézetre bukkantam "A virradat ígérete" c. regényéből, mely 2012-ben jelent meg magyarul a Park Kiadónál. Mivel nem olvastam a fordítást, megpróbálom iderögtönözni:
" Az anyai szeretet az élet hajnali ígérete, melyet sohasem tart be. Valahányszor egy nő a karjaiba vesz, szívére szorít, részvétnyilvánításként hat csupán. Anyánk sírjára járunk vissza nyüszíteni, mint egy elhagyott kutya. Soha, soha, soha többé. Nyakad köré fonódhatnak imádnivaló karok, puha ajkak beszélhetnek szerelemről, számodra nincs benne semmi új. Régóta jársz a forrásra, és kiittad az utolsó cseppig."
   Romain Gary szavakból emel anyjának szobrot, akárcsak Albert Cohen és még sok író, költő. A gyerekeiért mindent feláldozó, őket legszebbnek, legtehetségesebbnek hívő anya az egyik véglet. Ez a feltétel nélküli imádat nagy öbizalommal ruházhatja fel a gyereket (főleg, ha fiú), ugyanakkor nehéz ilyen óriási elvárásnak megfelelni, sőt, felnőtté válni, mert az anya szemében mindig is kisfiú marad az anyai ambíciók megtestesítője. Arról nem is beszélve, hogy egy (sokszor elkerülhetetlen) kudarcélmény feldolgozhatatlanná válhat számára.

    A másik véglet archetípusa Folcoche, Hervé Bazin "Viperát markolva" címmel magyarul is megjelent (Európa, 1979) könyvének hihetetlenül hideg és kegyetlen nőalakja. A gyerekeit minden érzelem nélkül, keményen "idomító", gyűlöletet sugárzó és ébresztő anya kiirtott belőlük is minden lehető pozitív érzést, megedzette őket egy majdani rideg, könyörtelen életre, mely végül is boldogtalan kielégületlenséget szül. Ebből is lefordítottam pár sort ízelítőnek:
"Hozzád beszélek, Folcoche, hallasz engem? Persze, hallasz. Akkor most idefigyelj: Csúf vagy! A hajad ritka, az állad torz, a füleid túl nagyok. Csúf vagy, anyám. Ha tudnád, mennyire nem szeretlek. Úgy is mondhatnám, hogy gyűlöllek, de az nem lenne elég erős."

   A két véglet között szerencsére sok árnyalat létezik! Magam is sokszor felteszem a kérdést: milyen útravalót kaptam anyámtól és nem utolsó sorban, milyen anya lett belőlem? Hogyan sáfárkodom azzal a mérhetetlen hatalommal, mellyel az élet felruházza a nőket, s egyúttal óriási felelősséget is ró rájuk. 
   Szeretni és jól szeretni... Mégpedig úgy, hogy a kezdeti nélkülözhetetlen biztos támasz képes legyen lassanként elmosódni, hogy a kisgyerekből egy saját lábán megálló, lehető legkiegyensúlyozottabb, önálló és magabiztos felnőtt válhasson.


2019. június 22., szombat

Legyünk pozitívak!

   Legyünk pozitivak! Hihetetlen, milyen "lehúzó" hatású lehet egy reménytelen bejegyzés-sorozat! Az írójuknak talán fogalma sincs, mennyire : kiírta magából őszintén, ami a horizontját elsötétiti, amitől állandó jelleggel nyomott a hangulata. Mintha már indulásra készen, becsomagolva állna bőröndje az ajtóban, a túlvilágra...
   Természetesen joga van hozzá : nem kötelező a blogját elolvasni! S aki mégis megteszi, magára vessen.
   Az utóbbi időben az én blogjaim hangulata sem volt valami rózsás. A béka fenekétől nézve nem túl csodás a perspektíva... Egy idő után lelkiismeretfurdalás gyötör : nem kellene elárasztanom napi nyűglődéseim lecsapodásával azokat, akik szimpátiából, érdeklődésből, esetleg véletlenül benyitnak rám! Nem lenne-e jobb legalább némi öniróniával kezelni a dolgaimat, s ezzel magamat is kihúzhatnám talán  -  mintegy hajamnál fogva  -  a pesszimizmus csapdájából?... Merthogy valójában én optimistának születtem, génjeimben legtöbb ősöm életvidám szemléletét hordozom. Enélkül talán már nem is lennék ezen a világon.
    Ma délben hihetetlenül felpezsdítő riportot láttam a tévében. Párizs egyik sok problémával küszködő külvárosában él egy orvos, munka közben láttuk. Hetente kétszer 6 órán át rendel, kb. 25-30 személyt fogad egyszerre, mégpedig úgy, hogy nem terelgeti 10 perc múlva az ajtó felé őket, hanem meghallgatja panaszaikat. A többi napon idősek otthonába látogat, ahol a páciensek többsége fiatalabb, mint ő, aki 98 éves! Miért dolgozik még mindig? Mert 3 orvos jut a körzet 19 ezer lakosára... S mert amíg egészsége engedi, szereti csinálni, amire hívatott.
   Felesége 20 évvel fiatalabb, ami mégiscsak 78-at tesz ki... Az előzőt, aki egyben asszistense is volt, egy feldühödött beteg 17 késszúrással megsebezte a rendelőben. 2012-ben elvette a vietnami származású Susanne-t. Nagy ragaszkodással ügyelnek egymásra, elválaszthatatlanok. Tekintetükból sugárzik a szeretet. A doktor arcát szinte sohasem hagyja el a békés, megértő, vígasztaló mosoly...

2019. június 18., kedd

Gályám (többnyire ide vagyok láncolva)...

   Hát ebben a sarokban töltöm időm jó részét napközben... Reggelenként, amikor még pizsamában lejövök (magányosok luxusa, nem kell "megjelenni"), első mozdulatom a számítógép gombjának lenyomása, majd az utcai redőnyök felhúzása. Folytatom a kertre néző két konyhaival, közben felteszem a vizet a gázra. Kikészítem Nescafé adagomat a reggeli piros római csészébe, miközben lenyelek egy kiskanál mézet (azt mondják, sokféle gyógyírt tartalmaz)... Közben a víz éppen csak sustorogni kezd: tudom, hogy ez lesz a jó hőmérséklet, nem túl forró, hogy kellemetlen égett ízt adjon a kávénak, s ezzel jócskán elrontsa a reggel első örvendetes pillanatát...
   A kávét többnyire már a gép előtt iszom meg, esetleg ritka napos időben a teraszon, a virágokon legeltetve szemem. Igyekszem minden perc jóleső nyugalmát a lehető legteljesebben kiélvezni ("mintha az utolsó lenne", a sztoikus filozófusok szerint), azzal a tudattal, hogy lám az egyedüllét adta szabadságnak is van kellemes oldala, mintegy kárpótlásul, csak észre kell venni.

   A szobasarkot teljesen betölti a dolgozóasztal, a karosszék elég puha ahhoz, hogy több órán át is elviseljem. "L" alakban foglalja el a helyet, mintha csak méretre készült volna! Minden kéznél van: szótárak, noteszek, a napi gyógyszer (hogy eszembe jusson bevenni), kézzel írt naplóim immár 6 betelt spirál-füzete (a hetedik íródik), dossziék, intézésre váró ügyek, telefon, stb, stb... No és legfelül a 7 Vertel Andrea szobrocska (több is van még, máshol), melyeken elmerenghetek, ihlető gondolatokra vadászva. Egy-két rajz a falon, François kiskori portréja, melyet még a 80-as években festettem : ezek is megtalálták valószínűleg végső helyüket, legalábbis amíg én élek.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...