Keresés ebben a blogban

2018. július 17., kedd

A második csillag

Családi szurkolótábor
   Tegnap délután még néztem Lucie unokámmal egy kicsit a többszázezres tömeget, mely  a futballcsapat érkezésére várt a Champs-Elysées-n. De a nagy esemény voltaképpen július 15-ére esett.
   Természetesen jobb a győztes helyében, mint a vesztesében. Várható volt az is, hogy a sportszerűség szelleme nem vet fel mindenkit, még azokat sem, akiknek a csapata a közelébe se került a moszkvai VB-nek... Akiktől többet is elvárhatott volna a világ, mint bűzlő rasszista kijelentéseket... Szerencsére a karaván halad, maga mögött hagyva az egymás közöttiség bezárt, dohos levegőjében vegetáló, "fajtiszta" világra áhítozó, magát felsőbbrendűnek képzelő egyedeket!
   Annak idején, 20 évvel ezelőtt már átéltem a franciák első csillagát. Valószínűleg még nagyobb esemény volt, mert az első. Egyesek akkor is azon fanyalogtak, hogy "saját kertjükben" könnyű volt győzni... A mostani csapat legtöbb játékosa az élvonalbeli európai klubokban játszik, a korátlag alig 25 év! A színük, melyet egyesek nem tartottak elég keresztény fehérnek, a paletta minden árnyalatát képviseli. Az edző, aki 20 éve maga is felemelhette játékosként a 6 és fél kilós arany trófeát, fiatal játékosokból formált igazi csapatot, amelyet a közösségi szellem nevelt győztesekké. 
   Igenis féltünk minden meccs előtt, különös tekintettel a belgákra és a horvátokra. Mindkettő sokkal tapasztaltabb nagy játékosokkal lépett színre. Régóta csodáltuk mindkét ellenfél játékát; igenis nem tiportuk sárba csak azért, mert ellenfelek! Sőt, csak a nagy ellenfél legyőzése (és tisztelete) ad igazi jó ízt a győzelemnek. Veszteség esetén pedig vígasztaló. 
   A csapat színe? Túl fekete? (miért? a fekete francia kevésbé francia?...) Kevés a színtiszta fehér? Itt, Franciaországban csak a fasizáló szélsőjobb meri néha felvetni, akkor se túl hangosan... Igaz, egynéhány európai (!) országban államszintre emelkedő propaganda lesz belőle lassanként... Szégyellem magam helyettük.
   Nekem jobban tetszik az országban mindenütt együtt ünneplő tömeg, amelyik nem válogatta meg, kivel ölelkezhet össze a kék-fehér-piros zászlóval a kezében. Jólesett a határtalan öröm az utóbbi évek traumái után. Még akkor is, ha tudata mélyén mindenki érzi, hogy a veszély még mindig körölöttünk lappang.  

2018. július 9., hétfő

Csapda

   Tegnap délután kedves ismerősökhöz voltam hivatalos kávéra. Innen kb 20 km-re laknak,  el is autóztam a rekkenő hőségben hozzájuk. Pár évvel fiatalabbak nálam, sokmindent megosztunk érdeklődés, néhány társulati tevékenység területén: mindig szívesen találkozom velük. Tegnap annál is inkább elmentem, mert a férfi súlyos egészségi gondokkal küszködik, s jót tesz neki egy kis kikapcsolodás, beszélgetés.
   Az árnyas teraszon szürcsöltük kávénkat, teánkat nagy nyugalomban, amikor váratlan vendégek érkeztek, a férj unokatestvére, neves sebészprofesszor a feleségével. Mindig szívesen fedezek fel új arcokat, hasonló meglepetéstől sosem esek pánikba, inkább kíváncsivá tesz.
   Az újonnan érkező is  -  kb. velem egyidős a professzor  -  meglehetősen beszédes volt, így a társalgás nagyon megélénkült. Élveztem is, egészen addig, míg elő nem vett egy vastag paksamétát.
   Kiderült, hogy üres óráiban (melyekből ugyan kevés van), versírásra adta magát. A csomag leendő verseskötetét tartalmazta, melyet nagylelkűen velünk is szándékában volt megosztani...
   Nyári 30°-on felül nem ez a legüdítőbb elfoglaltság, hát még ha kérés nélkül szabják ki az emberre... Ha a versek ráadásul nem túl jók, akkor meg egyenesen a büntetés kategóriáját súrolja... Ez volt a helyzet.
   Kényelmetlen szituáció, mert az illető eddig csak baráti biztatásokat kapott. Mélyen meg van győződve versei irodalmi értékéről. Kényes dolog véleményt mondani: mi jogon lomboznám le kedélyét, hiszen annyi örömet talál ebben az időtöltésben, mely valóságos üdítő lélegzetvétel számára? Hazudni viszont képtelen vagyok. A semleges területet választottam, diplomatikusan elzárkoztam a vélemény-nyilvánítástól, bár nehéz volt, mert sokszor egyenesen nekem szavalta őket!...
   Hosszú tapasztalat áll mögöttem e téren: Gilbert megkövetelte, hogy véleményt mondjak írásairól, s már ez maga is kényes diplomáciai gyakorlat volt! Többek között emiatt hoz nehéz helyzetbe, ha az én teljesítményemről mond véleményt valaki (ezért nem is kérem ki, hogy ne ejtsek senkit ebbe a csapdába). Nyilván mindnyájan azt szeretnénk, ha tetszést vívna ki, amit elkövetünk, mert az annyira jólesik! Ugyanakkor mennyi a lelkesedésben a kegyes színlelés, a személyes szimpátia, esetleg az ártatlan hozzá nem értés, ki tudhatja...

2018. július 7., szombat

Évforduló: a tizenkettedik...

    Nem azért írom ezt a posztot évről évre július 7-e táján, hogy a blogomra  esetleg benéző olvasóra erőltessem egy halványuló gyász megosztását... Igen, a gyász halványul az évekkel, de nem enged el.
   
Ma van 12 éve, hogy Gilbert meghalt. Ilyenkor (de nemcsak ilyenkor, csak kicsit élesebben) újra átélem az utolsó hetek, napok eseményeit, érzéseit, a megállíthatatlanul közeledő és kivédhetetlen kataklizmust s az azt követő űrt... Átélem az együtt töltött 33 év stációit is, lehorgonyzok a szép emlékeknél, hogy tápláljanak még egy kicsit.
   


Elidőzök azok mellett is, amelyek erőt adnak. Gilbert hallatlan energiája, mely képes volt évekre kihívni és újabb haladékokra kényszeríteni a halált, csüggedés esetén "megráz, mint a szilvafát" (mondja a francia nyelv), hogy szedjem össze magam... 
   

Évekkel ezelőtt tudatosult bennem az "axe vertical" ("függőleges tengely") fogalma. Amikor néha úgy éreztem magam, mint egy puzzle, melyet öszzeráztak, olyankor jelent meg ez a kép, oszlop, fa, esetleg rúd (ld. pole dance) formájában, melyben meg lehet kapaszkodni, s mely köré újra szerveződhetnek életem szétszóródó darabkái. Talpra állhattam, életem újra megtalált értelmébe kapaszkodhattam egy időre...

2018. július 2., hétfő

Simone a Panthéonban

   Tegnap délelőtt végignéztem Simone Veil Pantheonba helyezésének ünnepélyes szertartását a televízióban. Szép szertartás volt, visszafogott, ugyanakkor felemelő, mint a hozzá fűződő érzelmeink.
   Simone (legtöbben csak ilyen intim módon nevezték, amikor beszéltek róla) 50 éves is elmúlt, amikor mint miniszter, egy alapkőletételnél olyan ügyesen kezelte a malteroskanalat, hogy kivívta a hivatalos kísérők csodálatát. Csak annyit mondott: "Tudja, Auschwitzban hónapokig ez volt a munkám." A világ nagy része ekkor tudta meg, hogy 1944. tavaszán egész családjával internálták 1945. végéig. Alig volt 17 éves. Szülei és fiútestvére meghaltak, csak ő és 2 nővére került haza élve. 
   Sok mindenben úttörő volt: 3 fia születése után beíratkozott a jogi egyetemre és bíró lett. Sokáig volt állami biztos, felelős a börtönök humánusabbá tételéért. Utána lett az első női egészségügy-miniszter, s az ő nevéhez fűződik az 1974-es abortusz-törvény megszavazása. Valóságos társadalmi forradalmat jelentett az akkori Franciaországban (egyesek máig is résen állnak, hogy eltöröltessék!...), ahol még a fogamzásgátló tabletta is támadás volt a férfiak magasabbrendű jogai ellen! Évente sok nő halt bele a veszélyes körülmények között végrehajtott illegális terhesség-megszakításokba, mivel csak a tehetősebbek mehettek külföldre e célből... Beszédét így kezdte: "Egyetlen nő se választja könnyű szívvel az abortuszt." Számtalan támadás érte, háza falára horogkeresztet festettek, ocsmány levelekkel ostromolták (gázkamrába küldi a magzatokat, kár, hogy ő maga megmenekült, stb.) a jobb oldali konzervatív katolikusok. Bátrabb volt, mint a kormány férfi-tagjai, akik őt küldték maguk helyett az arcvonalba.
   Az európai parlamenti választásokon képviselő lett, majd a parlament első megválasztott elnöke. Európa szívügye volt, hiszen saját bőrén tapasztalta a háború, az ellenségeskedés következményeit. A végsőkig harcolt, érvelt a kibékülés, az együttműködés mellett. Mindvégig nagy tisztelet övezte, az ország legnépszerűbb polgára volt éveken kersztül.
   Élete végén a Francia Akadémia tagjává, a Halhatatlanok közé választották. Az akadémiai tagok által viselt hagyományos kardra rávésette a bal karjára tetovált tábori számát: 68651...

2018. június 28., csütörtök

Szimbolikus költözések



   Hétfőn este 6 óra után a 25 éves email postaládám véglegesen felmondta a szolgálatot.
Próbálkoztam ezzel-azzal, de semmi sem tudta jobb belátásra bírni.

   A jelszavak! Rémálmaim közé tartoznak. Mindenhova kell, sőt, egyre kacifántosabbak, hogy nehezen lehessen feltörni őket. Igy aztán nehéz megjegyezni is... Felírogattam ugyan egy kis füzetbe többségüket, de néha újat kellett találnom helyettük, s a vége kisebb káoszhoz kezdett hasonlítani. Bár nem szívesen teszem, de dél felé még fiamat is megzavartam a munkájában: már többször is kihúzott a kátyúból. 1 óra múltán ő is bedobta a törülközőt. Estefelé becsuktam a boltot, mondván, hogy másnap fogok a költözéshez.

   Értesítettem ismerőseim többségét a változásról.
   Benéztem a Facebookra, ahol szintén fontos kapcsolatokat tartok fenn. 
  Nem tudok belépni. Probálgatom a jelszót, nem működik (nyilván a régi email cím miatt). Javasolja, hogy nyissak új F-B oldalt... Azóta is ezen az építkezésen dolgozom, napszámba...

   Ma már a hivatalos kapcsolatok nagy része is emailen keresztül zajlik. Adóbevallás, számlák, banki ügyek, baráti és társulati értesítések, hogy a családról ne is beszéljek! Vajon hány értesítést nem kaptam meg hétfő este óta?... A postásnak könnyű dolga van velem: alig hoz számomra a heti lapnál egyebet, esetleg néha egy-egy képeslapot.

   Az én koromban az ilyen felfordulás már kisebb földrengéssel ér fel! Elveszítjük néhai fizikai és pszihés rugalmasságunkat, hogy a szellemit ne is említsem! Még a pánik is megkörnyékezhet, a kiszolgáltatottság nyomasztó érzése.
   Ilyenkor lépnek fel  -  jobbik esetben  -  életmentő reflexeim. Vagyis inkább vígasztaló, optimista elhatározásaim, bár sokkal kevésbé automatikusan, mint hajdanán. Azért lassanként elkezdett egy-egy balzsamos gondolat szivárogni felém: végül is gyökeres újrakezdésről van szó! Már legalább harmadszor kényszerít rá a cybernetika! Míg nem uralta az életünket, addig a 2-6 évenkénti helyváltoztatások, egyik országból a másikba vándorlások jelentették az új lapot. Mióta itt lakom (28 éve!!!), a számítógép ennyiszer törölte ki a felhalmozott emlékeket, a múltat... S mindannyiszor újra kezdtem mindent.

   Költözés, ötlött eszembe a kép (furcsa módon legtöbbször képekben gondolkodom...), melyben számtalanszor részem volt. Alkalom nemcsak tiszta lappal kezdeni, hanem arra is, hogy megszabaduljunk egy csomó haszontalan limlomtól, mely észrevétlenül felszaporodik és elnehezíti az életünket, s csak kerülgetjük őket. A szokások... Kényelmes, puha fészkükben leszokunk a változások kalandjáról, még a vágyukról is, s élünk egy csukott ház fülledt levegőjébe zárva.

   Mi lenne, ha (Aliz szerint) jelet látnék e kis "földrengésben"? Jelet arra, hogy ki kell szellőztetnem egy kicsit az életemet...


2018. június 22., péntek

Napsütés, spleen és ropogós cseresznye



   Nemsokára fél hét lesz. Gyönyörűen süt csillagunk: nem is tudnék szebb nyári napot elképzelni! Most még a leghosszabb, de már percekkel csökken egészen december végéig. Este fél tizenegy körül még világos van: szürkület... Kicsit hűvös szél fúj, de épp csak annyira, hogy felfrissítse a levegőt. Mindjárt megyek locsolni.
   Nemrég jöttem meg a temetőből. Megmetszettem a nagyra nőtt bukszusokat Gilbert sírja körül és lemostam a csillámló követ is, hogy holnap délután könnyen rátaláljanak barátai, amikor így Szent Iván táján bejárják a meghalt társak sírjait, egy-egy piros rózsát helyezve rájuk, s megállnak majd egy gondolatra... Még nem tudom, elkísérem-e őket ezen az emlékező körúton: nagyon belefájdult a térdem az egyórás hétrét gönyedésbe, s különben is együtt vacsorázunk holnap.
   Szerda este nem lehetett valami fényes a bolygók együttműködése, sőt, minden bizonnyal ellenségesen farkasszemet néztek egymással! Együtt vacsoráztunk néhányan és a vacsora vége felé elborított valami ellenállhatatlan spleen... Igazat megvallva én inkább a józan éleslátás pillanatainak nevezem ezeket a kíméletlen perceket, esetleg órákat, amikor a dolgok, helyzetek reménytelen volta elviselhetetlen élességgel nyilvánul meg előttem. Ilyenkor nehezen viselek el bármilyen enyhíteni kívánó balzsamos vígasztaló szót, mert az az érzésem, hogy afféle strucc-politikára akarnak rávenni, mintha a behúnyt szem elég lenne a problémák eltűnéséhez...
   A jövő képe... Már régóta fojtott aggodalom forrása nálam: földünk rohamos, kirobbanó túlnépesedése, a víz, az energiakészlet kimerítése egyesek gyors és habzsoló profit-éhségének szolgálatában; a "mindig többet" jelszava, mely miatt egyrészt elnyel bennünket a hulladék-tenger, másrészt kevesek tobzódása a javakban a többség elszegényedését eredményezi... A konfliktusok milliókat mozdítanak el lakóhelyükről, akik mind egy irányba igyekeznek: a jobb(nak képzelt) jövő felé...
   Személyes jövőképem sem vígasztal: öregség, elesettség, kiszolgáltatottság, másokra nehezedés, fizikai és szellemi leépülés... ha hűséges kísérőm, a betegség hagy még pár évet.
   Szomszédasszonyom, a kedves Madame Quarrez épp most csengetett be egy kis tál frissen szedett cseresznyével. Imádom! Meg is eszem vacsorára. A spleen, úgy látszik,  megfér a tűrhetően jó étvággyal...
   

2018. június 16., szombat

Végletes mondatok

   Tamko blogján a múltkoriban gyerekkorban bevésődött sérelmekről, szülők meggondolatlanul odavetett szavairól olvashattunk nagy számú hozzászólást. Szembesítve, a szülők nagy többsége tagadott, hiszen régen kitörölte az emlékezetéből a kérdéses mondatokat, s bizonyára akkor sem volt tudatában a hatásuknak, amikor kimondta őket.

   
   Ezek a mondatok legtöbbször fenyegetésként szolgáltak, arra az esetre, ha a gyerek nem engedelmeskedett a szülői parancsnak. Gondolom, jónéhányunknak ismerős (de méginkább az előző generációnak, aki esetleg szintén felhasználta később a gyerekkorban hallott fenyegetést) a "beadlak a javítóba", "ha rossz vagy, elvisz a cigány (esetleg a rendőr, a sintér, a házmester)" stb. Emlékeimben furcsa módon megmaradt a "ha rossz leszelelvisznek a kocsikenőcs gyárba" idős szomszéd vagy ismerős részéről, ezért nem is vettük komolyan az öcsémmel: el se tudtuk képzelni, mi lehet a kocsikenőcs, de sejtettük, hogy valami ragadós jövő várna ránk, ha hittünk volna a fenyegetésben, hiszen tudtuk, hogy ígérőjének nincs hatalma felettünk. Ugyanígy voltunk a "becsuklak a sublótfiókba!" inkább játékos fenyegetésével is egy nagybácsi szájából.
    Nagyanyám mindig attól félt, hogy megfázunk éjszaka, ezért mindenképpen el akarta érni, hogy lábunkat ne dugjuk ki a takaró alól. Elhitette velünk, hogy a krampusz éjszakánként kibújik a szekrényfiókból és leharapja a kidugott gyereklábakat... Mondhatom, hogy a szekrényfiók tájára se mertem menni s éjszaka inkább a nehéz dunyha alatt izzadtam, mintsem kinn legyen a lábam!
   A legszorongatóbbnak tűnő, elhagyásról szóló fenyegetésre nem emlékszem. Annál inkább egy másikra, melyet anya egyik fáradt pillanatában ejthetett ki meggondolatlanul, nem volt még 30 éves sem. "Ha rosszak lesztek, meghalok." Máig is megmaradt bennem a hatása. Éjszakánként felkeltem, bementem a másik szobába és percekig hallgattam, hogy lélegzik-e, sőt előfordult, hogy a szívdobogását is ellenőriztem... Azt hiszem, soha nem tudta meg, milyen tortúrának tett ki ezzel a pár szóval hosszú időre. A szülő nem is képzeli, milyen hatást ér el a meggondolatlanul, hatalmával visszaélve odavetetett szavakkal. S itt még szó sincs verésről vagy egyéb durvaságról.
    Sok felnőtt azt hiszi, hogy a gyerek olyan rugalmas, hogy mindent kihever, elfelejt, túlteszi magát rajta. Hallottam már szülőtől, nagyszülőtől ezt a mondatot is: "ha rossz leszel, nem szeretlek!" Már azzal is nehéz egyetérteni kis gyerekkel szemben, hogy "rossz vagy", hiszen ez minősítés. Inkább meg kell magyarázni, mit miért és mit miért ne. A szeretet megvonása pedig a legnagyobb büntetés, amit esetleg soha nem fog kiheverni...
   
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...