Keresés ebben a blogban

2018. szeptember 19., szerda

Fatalizmus

   


   A szép vasárnap délutáni koncert után nyomasztóan kezdődött az új hét (pontosan emiatt félek egy kicsit a jó hangulatoktól, mert legtöbbször megbosszulják magukat a naív emberen, aki gyanútlanul átadja magát nekik...)
   Hétfőn d. e. megtudtam volt kedves szentesi diákom, Sánta Zoli váratlan halálhírét. Nagyon lesújtott, egész délelőtt kóvályogtam tőle. Délután 2-kor pedig egy gyászmise várt: egyik barátnőm édesanyját temették. Lefelé tartottam a lépcsőn, hátrálva, mert úgy kevésbé fáj a térdem, s egy csomó mosni valót is cipeltem a földszintre, egyik kezemmel a korlátba kapaszkodva (mindennapos rutin). Az utolsó két lépcsőfokon lecsúszott a lábam. Esés közben valahogy a hátamra fordulhattam, mert ebben a helyzetben értem földet, azaz a fehér cementlapokat, melyek igen keményen érintették kétszer is a fejemet, egyéb helyekről nem beszélve... 
   A körülményes felkelést nem ecsetelem: megadtam magamnak hozzá az időt. Barátnőim nálam gyülekeztek vagy hatan, de nem engedtek el a gyászszertartásra. Jelenleg egyik oldalam kékes árnyalatú, fejemen fájdalmas púp van, érzem minden porcikámat külön-külön is, de komolyabb baj nem történt.
   Az eset (esés?) elgondolkodtatott egy kicsit és ismét őrangyalom jutott eszembe. Az utóbbi években sokszor volt velem gondja. De ha visszamegyek az emlékeimben a kezdetekig, voltaképpen többször is valami csoda folytán folytathattam csak földi pályafutásomat.
   Vannak-e egyáltalán véletlenek? Keleti magyar fatalizmusom egyre inkább a felszínre tör. 

2018. szeptember 15., szombat

Lassítok...

   Elhatároztam, hogy nekifogok egy bejegyzésnek. Nincs bennem semmi lázas mondanivaló, inkább biztatom magam, hogy ne árválkodjon ez a blog IS üresen. Már csak magam előtt is állnom kell az elkötelezettséget, melyet anyanyelvemmel szemben vállaltam immár 9 éve. 
   Minden elismerésem azoké, akik továbbra is hűségesen megírják naponta, kétnaponta, esetleg hetente a posztjukat, ahogyan a kertjét locsolja az ember. Hogy ki ne száradjon.
   Az írás vágya megvan, de a motiváció hibádzik. Az is lehet, hogy csak a blog műfajának lassú kihalásáról van szó. Nem söpri-e el az egyre gyorsuló ritmus, mely szerint már a Facebook is elavulóban van? Éljen a szuperszonikus gyorsaság, a szemvillanásnyi felszínesség.
   Nem először teszem fel magamban a kérdést. A válasz pedig a növekvő vágy, hogy leszálljak a ringlispilről, letelepedjek a megtalált nyugalom ölébe, s gyönyörködjek a mozdulatlan pillanatban.
   Hűvösödik, de még itt a nyár. Ismét átléptem egy határt: hívtam valakit a kert renbehozatalára. Mióta itt lakom (28 éve), először fordult elő, hogy nem én végeztem el, de a gaz nagyon ellepte a virágágyásokat, és mostani formám nem teszi lehetővé, hogy elbánjak vele. Talán egyszer még... Mindennek van kezdete, ami többnyire egybeesik egy másik periódus végével. Esetleg fordítva... 
   A Kulturális Örökség napjait éljük, melyet  -  több mint 30 éve  -  Jack Lang (Mitterrand  szocialista kormányainak kulturális minisztere volt több, mint 10 évig) 1984-ben rendezett meg először, s mely elterjedt azóta egész Európára. Ennek keretében holnap d.u. kis barokk hangversenyt nézek meg néhány barátnőmmel. Előtte Anne uzsonnával vár bennünket a kertjében. 
    

2018. szeptember 7., péntek

Elhatározások

   Annie csak 2-3 évvel jár előttem. Az idei tavasz elvitte a férjét, aki évek óta viaskodott a rákkal (az ember valahogy azt képzeli, hogy egy orvos védettséget élvez a betegségekkel szemben  -  pedig nem). Már több, mint 20 éve ismerem, festőcsoportunk tehetséges akvarellistája volt, de pár éve kilépett. Nemrég újra felvettük a kapcsolatot a Facebook jóvoltából és néha összejövünk. 
   A múltkoriban összehozott 3-4 belga festőismerősével és együtt néztünk meg egy kiállítást egy közeli belga városkában. Nosztalgikus hangulatban sétálgattam a képek között, melyek mindig "alkotói lázat", de legalábbis vágyat ébresztenek bennem... Mióta a betegség "mókuskereke" elragadott, mindössze egy rajzot sikerült kipréselni magamból januárban, ahhoz is majdnem 2 hét kellett, s ráadásul nem voltam teljesen megelégedve az eredménnyel. Ezért jutott szinte egyszerre mindannyunk eszébe a gondolat: mi lenne, ha kis műhelyfélét szerveznénk magunknak? Olyat, amelyben mindenki szabadon, saját világának megfelelően csinálja, ami éppen megihleti. A műhely viszont arra való, hogy lehetővé tegye annak a ösztönző, inspiráló energiának az áramlását, melyet mindenki megtapasztalt már, aki dolgozott hasonló körülmények között. Én pl. nem vagyok magányos "alkotó", elég hitvány remete lett volna belőlem, akiből a magány nem sok nagy gondolatot képes kifacsarni. Annál inkább az effajta áramló energia.
   A rajzoláshoz is kellenek ujjgyakorlatok. Minél többet műveli az ember, annál jobban kifinomulnak az ehhez szükséges érzékei. Mi tagadás, az enyémek eltompultak egy kicsit a hosszú kényszerpihenő alatt... De elhatároztuk, hogy minden szerdán összejövünk Annie-nál. Van, aki 30-40 km-ről jön, én autóval 5 perc alatt ott vagyok!
   Tegnapelőtt volt az első alkalom, reggel 10 és d.u. 4 között (az idő sem kötött, lehet tovább is maradni, de mindenki kimerült egy kicsit). Íme az eredmény (természetesen újra fogom kezdeni, mert a hosszú kiesésnek megfelelően nem lett teljesen kielégítő...):



2018. szeptember 4., kedd

Szeptember elején...

   A hét végén családi összejövetel. Születésnapok. 
   Kellenek-e még az efféle rituálék? Régen az ajándékhoz ki kellett várni egy nem mindennapi alkalmat (karácsony, születésnap, esküvő...), nem úgy, mint ma: szinte nem is kell hozzá semmilyen jeles nap, a kisebb-nagyobb ajándék  -  főleg a gyerekeknek  -  igen könnyen adódik, s ezáltal persze sokat veszít fontosságából, ünnepélyességéből. 
   Nekem fontosak ezek a rituális évfordulók. Nemcsak azért, mert megszoktam, vártam őket, mióta az eszem tudom, nem is csak azért, mert örömet szereznek, hanem mert mérföldkövek. A számomra kimért utat mérik.
   








A gyerekeknél egy fővel nőtt a család. Nem túlzás: még csak 3 hónapos, de rengeteg időt, figyelmet vesz igénybe. Ugyanakkor  -  be kell vallani  -  kárpótol is érte...

Tóth Árpád (1886-1928) Őszi kérdés


Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,
Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?
S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kõre,
Merõn bámulva vissza az elvakúlt idõkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledõlnél halva!
S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késõ szellõ, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?
1913

2018. augusztus 26., vasárnap

In memoriam Székhelyi József (1946-2018)

    
   Tegnap délután akartam megírni ezt a bejegyzést, de egy hosszú, több mint másfél órás telefonhívás elvette a rászánt időt. Tudom magamról, hogy ha még melegében nem teszek meg valamit, a szándék, az "ihlet" elmosódik és helyette maradnak a kétségek: vajon tényleg meg kell írnom?... Felesleges... Nincs benne semmi eredeti... Minek ezrediknek beállni a sorba?...
   De a téma nem hagyott nyugodni. Székhelyi József meghalt. Már-már átsiklottam a hír felett: a neve mondott halványan valamit, talán egy agg operaénekes?... Aztán elkezdtem nézni néhány interjút. Rájöttem, hogy fiatal színészként még ismerhettem egy kicsit a hetvenes évek elejéről, hiszen 1 évvel volt nálam idősebb. De pályája nagy része, a jelentősebbik, kiesett az én látókörömből, mint a legtöbb ígéretes tehetségé.
   A neten nagyon sok visszhangot kapott a hír. Sőt, majd 1 év óta, miután rákbetegségét nyilvánosan is bejelentette, áradt feléje az együttérzés, a biztatás, mely tudvalevően szárnyakat ad. A színpadi nyílt taps, a lelkesítő munka elfeledteti a fájdalmakat, a sötét gondolatokat (a kimerülés csak aztán jön), a népes családi és baráti kör, mindenki pozitív példára vár... S ő maga is azt mondta, le fogja győzni az alattomosan támadó kórt. Olyan lelkesen, meggyőzően mondta a kamerák előtt... Tartozott ennyivel a szeretet-hullámért. S talán eleinte magát is meg tudta győzni.
   A ráktól mindenki fél. Maga a szó is szinte tabu: helyette a kegyes "hosszantartó betegség", "alattomos", esetleg "végzetes kór", amiből mindenki azonnal ért, de valamennyire elmossák a kicsit babonás félelemmel kiejtett "halálos ítélet" brutalitását. 
   Egy év óta számos interjút adott, ezekből alakult ki bennem a képe, hiszen sajnos, filmen és főleg színpadon nem láthattam. Nem véletlen, hogy a kamera szinte mindig közelről mutatta az arcát. Mágikus erő áradt belőle. Óriási meggyőződéssel, fantasztikus (és nagyon ritka!) dikcióval tudott a szeretet adta energiáról beszélni. Választékosan szép és pontos nyelven. Majdnem meg is győzött.
   

2018. augusztus 21., kedd

Augusztus végi garden party...

    Múlt vasárnap délután átadhattam magam kedvenc időtöltésemnek, a beszélgtésnek.
   Egy baráti házaspár szervezett nyári családi összejövetelt egyik társulati csoportunk tagjainak: voltunk vagy 25-en a kertben, gyerekek, felnőttek vegyesen. Még a nap is gyönyörűen, már nem perzselőn (25°) sütött ránk. A hús nyárson sült a házigazda irányításával, a hozzávaló salátákat a meghívottak hozták össze, a desszertnek szolgáló gyümölcs-salátával együtt, melyet vanilia fagylalttal bolondítottunk meg egy kicsit.
  Kezdem kiheverni a kánikula nyomait, mely az első napokban (a lábadozás valójában majd egy hétig tartott...) teljesen erőtlenné tett. Az izzasztó páradús magyar nyár szinte "kilúgozott", csak lengedeztem, mint gyenge fűszál a szélben... Még az itteni 10°-kal kevesebb is csak lassanként segített talpra állni: hiába, nem vagyok már a régi, de az is lehet, hogy az elmúlt év eseményei éreztetik még hatásukat...
(a kép más alkalommal készült!)
   Igy nem vettem részt a kerti játékokban, csak ültem a napernyő alatt. Szerencsére
csupa kedves ismerős vett körül és jó beszélgető-téma is akadt bőven. A háziak fiával pl. jó ideig az írás rejtelmeiről cseréltünk izgalmas tapasztalatokat. Nemsoká 30 éves lesz, kolumbiai felesége kislányukkal épp családlátogatáson volt nagyon távol. Még kamasz korában ismertem meg: szemlélődő kiskamasz volt, kék szemű, szőke, hallgatta az asztal körüli nagy beszélgetéseket, melyekben legtöbbször apja vitte a szót (ez is olasz származásáról árulkodik; különben matematika tanár a helyi egyetemen). 
   Innen indult el voltaképpen az érzelmek, emóciók kifejezésének nehézsége, melyre gyerekkorunk bizonyára tartósan rányomja bélyegét. Megkérdezte, miért írok én franciául. Mondtam, hogy bizonyos témákról magyarul  -  egyelőre  -  képtelen lennék! (az a bizonyos szükséges távolságtartás közvetlen átéléseink és a belőlük táplálkozó mű között!) Innen már csak egy lépés volt Alain Badiou könyvecskéjének felidézése (itt olvashato) felidézése. S egy vallomás részemről: néha nagy nosztalgiát érzek a szerelem érzése iránt! Milyen is volt az a ma már távoli idő, amikor az említett érzés egyszer csak teljesen átalakította az ember tekintetét... Amikor úgy érezte, hogy 30 centivel a talaj felett jár, mit jár, suhan... Hogy belülről óriási életöröm motorja fűti... Az asztal körül ülő nagymama barátnőim többsége nem osztotta velem ezt az intenzív szellemidézést... De az is könnyen lehet, hogy nem merték bevallani, még maguknak sem...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...