Elmosva ma reggel... |
Második napja jó 10°-kal kevesebb a hőmérséklet, úgy 22-23°. Fellélegeztünk. Pár hete még el sem tudtam képzelni, hogy az enyhén borús égbolttól, a hűvös szellőtől fogok megkönnyebbülni! Az eső eddig elkerült bennünket, esténként meglocsolom a kertet és a teraszt is lelöttyintem egyben. Virulnak a muskátlik és a rózsafák is nekibuzdultak.
Tegnap este kis vacsora volt nálam, amolyan expressz, nem órákig készülődős, mert a ház annyira felmelegedett az elmúlt napokban, hogy nem volt lelkierőm ráadásként órákig sütni-főzni benne... Vagy csak a jó ürügyet ragadtam meg?... Tény, hogy a takarítás, pakolás, bevásárlás sokkal több időmet vette el, mint maga a vacsorakészítés.
Négyen voltunk. D.u. 5 óra felé érkeztem meg a boltból és a péktől. Közben fejemben szerveződött a vacsora. Apéritif a teraszon: a készen vett kis "blini"kre kentem a szintén készen vett miszmaszt, melyre piros ikrát tettem dísznek, mellé meg szintén kész kis sajtkockákat. Egy üveg pezsgőt üritettünk ki négyen, ami a hangulatot kedvezően felpezsdítette.
Közben előkészítettem a körítést, ami abból állott, hogy a két tasak háromfajta rizskeveréket feltettem a forró vízbe 10 percre... Egy szilikon formába helyeztem a négy szelet oliva-olajjal enyhén lepermetezett, fűszerezett lazacot, 4-5 kanál vízzel felöntve, lefedve a mikróba tettem 5 percre.
A teraszon még nem ment le a nap, de betelepedtünk az ebédlőbe, ahol felszolgáltam előételnek a behűtött gazpacho-t, a spanyol fűszeres paradicsomlevest (melyet szintén dobozban árulnak - nyáron nagyon finom!), mialatt a következő fogás megsült, -főtt. A rizshez melegítettem a mikróban egy kis holland szósznak nevezett, halételekhez járó vajas, krémes, citromos szószt (2'30). Hozzá az egyik vendég hozott finom fehér bort.
A főétel után következett a saláta és a sajt, de nem mindenki vett már belőle. Desszertnek - lustaságom (vagy fáradtságom?...) megkoronázásaként készen vett csokoladétortával szolgáltam. Finom volt! Befejezésül kávé, tea járta.
Ennyit az evés-ivásról, kicsit hosszú lére sikerült, de csak azt akartam ecsetelni, hogy ez a hét amúgy is kimerítő lesz számomra (csak csütörtök este leszek itthon) és nem volt erőm sokat főzőcskézni. Barátaim pedig amúgy is az együttlétet értékelik a legjobban, nem pedig az egymáson túltevő szakácsbravúrokat. Mint ahogy én is.
Amolyan hajótöröttek vagyunk mi négyen, három nő, egy férfi. Egyedül élünk. Hárman özvegyek, még nem hevertük ki a megpróbáltatást, melyet a halállal szembesülés, egy nagybeteg társ ápolása jelent hónapokig, évekig. Éjjel fél kettőig beszélgettünk. A negyedik elvált, sok csalódás hajótöröttje. A végén kártyát vetett nekem...