Az Arras-i megnyitóra (május 15-én volt) elfelejtettem elvinni a fényképezőgépemet... Tegnap Muriel átadott néhány fotót, melyet akkor este készített kis gépével. Ebből teszek fel néhányat ízelitőül. Ne ijedjetek meg, ha megláttok: pont előtte napon "kopasztott meg" a fodrász, akivel kicsit "elszaladt az olló"! De majdcsak kinő hamarosan.
Tegnap este megtörtént a csoportos tárlatunk megnyitója is, ezúttal Valenciennes-ben. A szokásos hangulat: 2 óra ácsorgás, ünnepélyes, szerencsére rövid beszédek, majd tálcák és poharak egyensúlyozása a kb. 120-150 látogató és a több mint száz kép és kisplasztika között. Június 10-ig leszünk nyitva, minden délután. Ami azt is jelenti, hogy felváltva látjuk el az ügyeletet. Igy aztán bőven nyílik alkalom, hogy egymással és a látogatókkal is elbeszélgessünk.
Szokásom szerint ilyenkor viszek magammal papírt, tust, tollat, krétát, hogy ne múlassam tétlenül az időt. Viszem a "naplómat" is, mert a tömeg magányában sokszor megszáll az ihlet, mintegy védőburkot képezve körém. A rajzolással is így van a nyilvános közegben: néha észre sem veszem, hogy előttem, mögöttem áll valaki és nézi, hogyan történnek a dolgok. Nem zavar egyáltalán, sőt, kérésre el is magyarázhatom. Gondolom, még a gyerekkori rajzkörök, bejárós vonatozások alatti rajzolgatások emléke él bennem. Különben én is előszeretettel bámulom, ha valaki más "alkot" a szemem láttára, mintegy bepillantást engedve a "mesterség" titkaiba...
(mindegyik foto Arras-ban készült)