Keresés ebben a blogban

2015. július 20., hétfő

Tengerpart


  Körülbelül ilyen volt a strand azon a két napon, amelyiken a tízből jó időnk volt! A többi napon az egész ország kánikulától pihegett, kivéve azt a keskeny kis csíkot itt északon, mely a Somme folyó csodaszép torkolatától a belga hatarig húzódik, s amely nekünk jutott... Persze, a tenger rossz időben is szépséges, színeiben változó, frissítő, jódozott levegővel gyógyító... A szél észrevétlenül permetezi ránk a finom sós cseppeket, s egyszerre azon veszi észre magát az ember, hogy nedves a haja, ruhája, anélkül, hogy a víz közelébe ment volna... Apálykor messze be lehet gyalogolni, csak arra kell ügyelni, hogy a hihetetlenül gyorsan érkező dagály körül ne zárjon bennünket valami kis homokszigeten, mert az erős áramlás messze sodorhat, egészen a nyílt tengerig.
   Nekem vissza kellett utaznom, de a gyerekek ott maradtak még pár napig a két másik nagyszülővel. Remélem, visszatér számukra hamarosan a jó idő!

2015. július 10., péntek

Nyári anziksz...


   Mielőtt autóba ülnénk Lucie-vel, hogy kb. 10 napra elmenjünk a tengerpartra, ahol Alice vár bennünket a két másik nagyszülővel és holnaptól pár napra szüleikkel is, felteszem a mellékelt rajzot, mely Lucie egészen friss ihletéből született. "Sellő".
  Remélem, az idő is jó lesz, bár frissülést jósol a meteorológia és az angoloktól (pont szemben laknak) mindig várható egy kis eső!... 
   Egy darabig szünetelek és szép nyarat kívánok mindenkinek!

2015. július 6., hétfő

Nyári nosztalgia

  A múltkoriban régi fényképek kerültek szóba s valaki közbevetette, hogy   sohasem nézegeti őket: az emlékei a fejében élnek...
   Elgondolkodtam: nekem viszont szükségem van e "bizonyítékokra", mint valami időgépre, mely visszaröpít szinte azonnal a képen rögzített pillanatba és ízét maradéktalanul felidézi. Újra érzem, amint a délutáni forróság enyhülőben, kiülünk a ház elé a meggyfák árnyékába az apa ácsolta padra és a pillanatok alatt kitelepített székekre. Lábunk alatt harsogóan zöld még a fű, melyből  -  mintegy a fő helyen - kiválik a műanyag ülőke  élénk narancs színe, a fényképész (François) helye...
   A kép hátoldalán felirat: 1993. nyara... Szerencsére feljegyeztem a dátumot, különben könnyen tévedhetne az ember pár évet. Anyósom, apósom utolsó látogatása Mindszenten. Apának még 2 éve maradt hátra. A képen látható személyekből már csak kettő él...
   Nemsoká útra készülünk megint. A ház rendületlenül visszavárja a megmaradottakat és az új nemzedéket, hogy továbbteremtsék az emlékek láncát...

2015. július 2., csütörtök

Kánikulai gondolatok

   Tegnap elérte a 38°-ot az itteni hőmérő, ami ritka teljesítmény egy észak-francia hőmérőtől... Tátogtunk is, mit a partra vetett halak, miközben összejöttünk páran, hogy Richarda-ra emlékezzünk. Nemsokára egy éve lesz, hogy meghalt, de ez a szó ma sem illik rá: inkább azt várná az ember, hogy egyszercsak újra betoppan, esetleg megszólal a néma telefonban...

   Hétfőn a hőség ellenére beültem a felforrósodott autóba (kinn parkol ugyanis szegény garázs híján a ház előtt egész évben), mert annyira vágytam már a képen látható kis kerti garnitúrára, mely a fából készültet hívatott helyettesíteni, kilenc évi hűséges és önfeláldozó szolgálat után... Az elmúlt három nehéz év olyan mélyre süllyesztett, hogy szükségem volt kis könnyedségre, színeket vinni a teraszra, a kerti virágok mellé, az életbe... Sokszor ennyi is elég, hogy az ember kellemesen "becsapja magát", miközben tudja lelke mélyén, hogy a valóságot nem lehet félrevezetni...
   
Ma reggel engedett egy kicsit a hőség szorítása, gyorsan kihasználtam, hogy a teraszon reggelizzek! Mint a facebook-on megjegyeztem: 

"Reggeli a teraszon. A tegnapi 38-40° elmúlt, lehetséges, hogy csak ideiglenesen. Nem számít, a boldogság maga is átmeneti állapot, múló pillanat, melyet így kell megragadni, röptében..."


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...