Nézegetem a facebook-on a fényképek mai adagját, melyet a néhai "Film, színház, muzsika" kedvelőinek csoportja publikált... Valaha én is hűségesen megvettem: választék nem volt, csak ez az egyetlen kínálat. Kamaszkoromban tájékoztatott a filmes és színházi világ eseményeiről, főleg a hazairól, persze, de cseppekben a külföldiekről is. Nem volt akkoriban szükség konkurrenciára, a lapok, magazinok nem a versenytárstól féltek, hanem a cenzúrától.
Több, mint 40 év választ el az akkori aktualitásoktól. Az általam ismert színészek legtöbbje halott. Egy-egy fénykép felidézi fiatal arcukat is: egy részük kortársam volt. Sokan nyilván elkísérhették őket a sírig, lassú öregedésüket meghitten követve napról napra. Emlékeimben fiatalon maradtak meg, ígéretes, szép, kezdő tehetségeknek.
Az akkori érett gárda, a már akkor nagyok, a színészkirályok és királynők eltűnése az élet nagy süllyesztőjében kevésbé rendhagyó, majdnem magától értetődő: ez a dolgok rendje... Hiszen jóval öregebbek voltak nálam! A Kozák Andrások, Tahi Tóth Lászlók viszont csak pár évvel előztek meg, megszólaltatva egyúttal a riasztó csengőt...
S végül előttem egy ismeretlen nemzedék, akiknek a neve semmit sem mond számomra, legfeljebb azt, hogy szülőhazám történetének egy egész generációs darabja kiesett az én privát történelmemből...